Nagypéntek a keresztény világ egyik legmeghatározóbb napja, Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja. Az események közel kétezer éve történtek, mégis évről évre mély nyomot hagynak a hívők szívében, és újraértelmezésre késztetik az emberi szenvedés, áldozat és megváltás fogalmát.
A jeruzsálemi események krónikája
A Biblia szerint Nagypéntek hajnalán Jézust elfogták az Olajfák hegyén, miután elárulta őt egyik tanítványa, Júdás Iskáriótes. A főpapok és vének a római helytartó, Poncius Pilátus elé vitték, ahol hamis vádak alapján kihallgatták. Bár Pilátus nem találta bűnösnek, a tömeg nyomására – amely Barabás, a bűnöző szabadon bocsátását követelte – Jézust halálra ítélte.
Ezután megkezdődött a keresztút: Jézus vállára tették a keresztet, amelyet egészen a Golgota hegyéig kellett cipelnie.
Útközben többször elesett a kimerültségtől, és egy Cirenei Simon nevű férfi segített neki vinni a keresztet. A Golgotán keresztre feszítették két másik elítélttel együtt. A kereszten elszenvedett halála előtt Jézus hét mondatot intézett az emberekhez, amelyek mindmáig a keresztény tanítás fontos üzeneteit hordozzák.
Dél körül sötétség borult a vidékre, és délután három óra körül Jézus kilehelte lelkét. A templom kárpitja kettéhasadt, a föld megrendült, és sokan úgy vélték, valóban Isten Fiát feszítették meg.
Az ünnep első nyomai a 4–5. századig nyúlnak vissza
Szertartásai már a 8–9. században kialakultak; ezekben a gyász és a kereszt tisztelete, imádása domborodik ki. Bár az ősegyházban nem tartották ünnepnek, mert böjti nap volt, a kereszténység századai alatt számtalan kereszténység előtti képzet, a tavaszkezdetre utaló szokás kapcsolódott e naphoz. Ezek közül az utóbbi évtizedekig legismertebb volt a hajnali fürdés. A mosakodás után a patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak, általában egészségvarázsló céllal.
A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy azért hasznos nagypénteken, mert Jézust, mikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel megszentelődött.
A nagypénteki szokások második csoportjába tartozik a féregűzés. Göcsejben az ilyenkor mondott féregűző szöveg („Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!”) arra is utal, hogy valamikor Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt a tűz.
A keresztény középkorba vezethető vissza a nagypénteki tűzgyújtás, annak emlékezetére, hogy hajnalban, amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek. Nógrád, Heves több helyén ismert ez a magyarázat. Néhol e napon gyakorolták a Pilátus-égetés szokását.
Nagypéntek a reformátusok egyetlen hagyományos böjti napja. Sok helyütt az év legjelentősebb egyházi ünnepeként tartották. Templomba gyászruhában vagy gyászt kifejező ruhadarabot öltve mentek.
Nagypéntek nem ünnep, hanem gyásznap a keresztény naptárban
Ezen a napon nincs szentmise, helyette csendes liturgiákat, passióolvasást, kereszthódolatot és elmélkedéseket tartanak a templomokban.
Az oltárok dísztelenek, a harangok némák – a hívek pedig Jézus áldozatára emlékeznek, amelyet az emberiség megváltásáért hozott.
A mai üzenete
Nagypéntek üzenete időtlen: az önfeláldozás, a megbocsátás és a remény győzelme a szenvedés felett.
Bár tragikus eseményről szól, mégsem zárul reménytelenségben. A keresztfa nem a vég, hanem a feltámadás előszobája – erre készíti elő a hívőket ez a nap, miközben csendes áhítattal és tisztelettel idézik fel a Megváltó halálának pillanatait.
Nagypéntek nemcsak múltidézés – hanem a hit mélységének megélése is.
www.lexikon.katolikus.hu / www.magyarkurir.hu / https://mek.oszk.hu/ Felvidék.ma
