Hideg, havas december, jó termést vár az ember – tartotta a régi mondás. Az adventi idő hajnali miséi, a roráték, amelyre a család minden tagja igyekezett felkelni. Akkor még nem volt utcai világítás, ezért elővették a viharlámpákat és azok fénye mellett ballagtak az úton, a templom felé. Az asszonyok vastag nagykendőt vettek a ködmönük fölé, a férfiaknak meleg posztókabát és bekecs volt a téli ruházatuk. A fiúgyermekek és a leánykák úgy öltöztek, mint a felnőttek.
December 4. Szent Borbála napja
Ez a nap a szerelmi jóslások alkalmatos időpontja volt. Ezen a napon a lányok letörtek egy gyümölcsfaágat, vízbe állították, s ha karácsonyra kizöldült, a következő évben férjhez mentek.
December 6. Szent Miklós püspök napja
A palóc vidéken 100 évvel ezelőtt is járt a Mikulás. December 5-én este, Szent Miklós püspök napja előestéjén. A gyerekek a kitisztított csizmát, száras cipőt kiették az ablakba és várták, hogy mit tesz bele a Mikulás, vagyis Szent Miklós püspök. Ezt csak reggel nézhették meg, amikor felkeltek. Volt a csizmákban cipőkben dió, alma házilag készített égetett cukorka, de ahol szófogadatlan gyerekek voltak, ott virgácsot is tett a Mikulás a kis csizmákba, cipőkbe.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívumából
December 8. Szeplőtelen fogantatás ünnepe
Ez a nap dologtiltó nap volt, Mária-ünnep. Ezen a napon nem fontak, nem fosztottak tollat, nem mostak, csak főztek a család számára és imádkoztak. Ünnep előtt a gazdasszonyok általában rétest sütöttek, vagy kalácsot. Ezen a napon templomba ment a család és otthon is közösen imádkoztak.
December 13. Szent Luca napja
Luca napját régen gonoszjáró napnak tartották. Az asszonyoknak dologtiltó nap volt a varrásra. Azt tartották, aki ezen a napon varr, bevarrja a tyúkok fenekét és azok nem tojnak tojást. Luca napján búzát csíráztattak, ez volt a lucabúza. A melegen karácsonyig kizöldült. Szokásban volt a zöldághajtás is. A lányok letörtek egy faágat és ha Ádám-Éva napjáig kizöldült, a háznál lévő lány a farsangban férjhez ment.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívumából
Ezen a napon a fiúgyermekek lucáztak. A hiedelem úgy tartotta, hogy a fiúgyermek hozza a szerencsét, a leány meg elviszi. Ipolybalogon ezt a mondókát mondták lucázáskor:
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hoztam magoknak acélt, tyúkok, ludak jól tojjanak,
Disznók jól malacozzanak, a tehenek jól borjazzanak.
A kályhájuk be ne dőljön, az asszony jól szaporodjon,
Az edény össze ne törjön, tyúkok, ludak így heverjenek.
A köszöntő vers elmondása után leheveredtek a szoba földjére és mondták:
Kendteknek a kotkodács, nekünk meg a sok tojás!
A lucázásért tojást kaptak. Ha nem kaptak a gazdasszonytól semmit, akkor kifelé menet követ dobtak a kerítésen át az udvarba. Ez jelképezte, hogy agyonütötték a gazdasszony szerencséjét.
Számos hiedelem volt még ezen a napon a férjhez adandó lányoknál.
Száz évvel ezelőtt még szokás volt a lucaszék készítése. Lucától számítva karácsony éjszakájáig minden nap készített rajta valamit a készítője. Szög nem volt a lucaszékben, csapolással készítették. Amikor Ádám-Éva napján az éjféli szentmisén felállt rá a készítője, meglátta a boszorkányokat. Ám amint meglátta, már futhatott is haza, hogy a lucaszéket tűzre vesse, nehogy ártsanak neki a boszorkányok. Ha utolérték, akkor a szék és saját maga köré egy védő kört kellett rajzolnia. Ez adott neki védelmet a boszorkányok ártása ellen.
(Az őspalócoknál nagy szerepe volt a körnek, de ők nem körnek, hanem várnak, varigának nevezték. A körbe foglalt kereszt varázserejét elődeink sokáig őrizték. A boszorkányok rontása ellen még a múlt század elején is használták.)
Részlet Magyar Adorján Ősműveltség c. könyvéből. Forrás: világháló
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívumából
December 15.
Ezen a napon kezdték el a katolikus falvakban a Szállást keres a Szent Család kilencedet. Minden este más házhoz vitték a Szent Család képét, vagy szobrát és az úton ehhez kapcsolódó énekeket énekeltek.
Karácsony előtti napokban az iskolás gyerekek ostyát hordtak szét a faluban, amit a tanítóné asszony sütött.
Ekkor már elindultak a betlehemezők is, gyakran más faluból jöttek, vagy helybéli fiúgyerekek voltak. Heten voltak, három pásztor, a három király és egy öreg Gubo, aki a tarisznyát vitte és abba gyűjtötte az adományt.
December 24. Ádám-Éva napja, vagy karácsony böjtje
Ezen a napon nem ettek húst. Elsőnek fokhagymát, majd ostyát mézzel, diót, almát ettek. Ebből minden családtag kapott.
Ezek a hiedelmek jelképezték, hogy együtt marad a család, vagy ha valamelyik el is kerül, de visszatér a családi tűzhelyhez.
Végül gombás káposztalevest, túrós tésztát, dedellét, gubát, kalácsokat és gyümölcsöket, almát, szőlőt, aszalt szilvát fogyasztottak. Mindenből félretettek egy keveset, ez volt az ízelék. Az étkezés után összeszedték és egy vászonból levő kis zsákba rakták, hogy megszárítsák, vagy elégessék. Ezt az ételízeléket, vagy ennek hamuját a beteg állatok itatójába tették, mert hitték, hogy ettől meggyógyulnak.
A gyerekek édes mustot ittak, míg a felnőttek édes, vagy erős pálinkát. Az asztalnál közösen étkeztek és a gazdasszony minden étket az asztalra rakott, hogy ne kelljen felállnia, mert azt tartották, ha ilyenkor felugrál, akkor az ülős tyúkjai, ludai is felugrálnak a tojásokról.
Az 1950-60- as években, Ádám-Éva napján még szokás volt a mennybölözés. Az este beálltával indultak a gyerekek, lányok, fiúk az ablakok alá énekelni. Az ének után megkérdezték a háziak: Hányan vagytok? A gyerekek feleletére, hogy hányan, azt felelték, annyifelé szaladjatok. De azért mindenütt kaptak a gyerekek almát, diót, mézeskalácsot, szaloncukrot, vagy egy pár koronát, fillért. Az éjféli misére együtt ment a család.
Az éjféli időben megfigyelték, ha sok csillag volt az égen, akkor a következő évben nagy lesz az aprójószág szaporulata.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívumából
December 25. Nagykarácsony napja
Ezt a napot olyan nagy ünnepnek tartották, hogy ezen a napon senkihez sem mentek, senkit sem látogattak, csak a templomba mentek szentmisére. Ezt az ünnepet együtt töltötte a család.
December 26. Szent István első vértanú napja
December 27. Szent János apostol napja. E két napon jártak köszönteni az Istvánokat és a Jánosokat, főleg a komák, a sógorok, és más férfi családtagok. Szent János napján volt a bor áthúzása. Ezen a napon vitték a bort megáldatni a szentmisére.
-
- Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívumából
-
- Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívumából
-
- Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívumából
December 28. Aprószentek napja
Aprószentek napján járt a faluban a pásztor, a juhász, a kondás, a csordás, vitték az aprószentek vesszejét. Minden házhoz elmentek, ahonnan tehenet, juhot, disznót őriztek. Beköszöntek és elmondtak egy köszöntő verset, majd megveregették a gazdasszony lábszárát, hogy a következő évben friss legyen.
A gazdasszony kiválasztott a nyaláb vesszőből egy szálat és ha ágas volt a vessző, akkor jó szaporulatra számíthatott a jószágnál. A vesszőt azonban a köténye sarkával fogta meg, hogy varas ne legyen a keze. A sarokba állították a vesszőt és ha a gyerekek csintalankodtak, ezzel kaptak a fenekükre. A vesszőt ők sem foghatták meg kézzel, mert az ő kezük is varas lett volna.
December 31. Szent Szilveszter napja
Szilveszter napjának délutánján a falu lakossága hálaadásra ment a templomba. Az este beálltával pedig a juhászok, csordások, kondások tülköltek, ostorral pattogtattak, kerepeltek, lármáztak, így kergették el az óévet.
Forrás: Lőrincz Sarolta Aranka: Palóc dédanyáink kelengyés ládája
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
