A békesség, amit Jézus születése hoz Isten és ember között, békét kell hozzon ember és ember között is – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek karácsony alkalmából az MTI-nek. A bíboros azt kérte, legalább a Kisjézus jászola körül próbáljuk megérteni egymást, legyünk kedvesek egymással.
Erdő Péter arról beszélt, az angyali szózat úgy szól:
„dicsőség a magasságban Istennek és békesség a Földön az embereknek, akiket Isten szeret”.
Ez a békesség harmóniát jelent Istennel, és harmóniát kell, hogy hozzon az emberek között is. De ezért a harmóniáért tenni és imádkozni kell. Karácsonykor az a feladatunk, hogy a békét képviseljük a környezetünkben.
A bíboros szerint sok minden kell ahhoz, hogy ez sikerüljön. Először is észre kell vennünk mindazt, ami szép az életben, és kimondva-kimondatlanul tudnunk kell, hogy mindezért a Gondviselésnek tartozunk elsősorban hálával. De hálát adhatunk a szeretteinkért, azokért, akiknek az életünket, az egzisztenciánkat köszönhetjük. A hálás lelkület pedig segít megtalálni a békét, a boldogságot.
Erdő Péter kitért arra: a hitnek és a békességnek komoly kapcsolata van egymással.
Rendnek kell lenni a lelkünkben ahhoz, hogy a béke megszülessen bennünk.
Ha felismerjük Istent mint minden dolgoknak az alapját, ha rádöbbenünk arra, hogy a világot nem játékból, nem önzésből és végképp nem kegyetlenségből teremtette, hanem szeretetből, akkor alkalmazkodni akarunk az általa alkotott rendhez. Ha pedig ez sikerül, kialakulhat körülöttünk a béke, a „rend nyugalma”.
Kiemelte: sok múlik azon is, ahogyan egymással beszélünk, mert a szó általában tetteket von maga után. Nem véletlen, hogy az életre-halálra menő fegyveres összecsapások előtt szokás volt régen egymást szidalmazni.
Így tett az Ószövetségben Góliát a Dáviddal való harca előtt, de a Zrínyiászban is azt olvassuk, hogy a vitézek, ha párviadalt vívtak, előtte gyalázták egymást. Talán szükségük volt erre, hogy tudjanak kellően haragudni a másikra. Valószínűleg „az ember természeténél fogva jobb, mint amilyen cselekvésekre néha akarattal elszánja magát” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy érdemes szem előtt tartani a szavainknak ezt az erejét.
Erdő Péter szólt arról is: az utóbbi években általában azt éljük meg, hogy a karácsony nem belopózik az életünkbe, hanem „ránk szakad”. De az első karácsony, Jézus születése is rászakadt az emberiségre, és csak nagyon kevesen voltak, akik felkészültek, akik valóban várták a Messiást.
Mégis törekedni kell arra, hogy az ünnepre készülve és a karácsonyi időszakban is figyeljünk azokra, akik a mi segítségünkre vagy figyelmünkre szorulnak, akiknek mi tehetjük szebbé a karácsonyát. Akkor az ünnep beteljesülés lesz, akkor nem számít, hogy az ünnepi asztal körül nem minden tökéletes, mert
„Jézus személye maga köré rendezi a dolgokat”.
Erdő Péter az elmúlt év legfontosabb eseményeiről szólva elmondta: XIV. Leó pápa májusi megválasztása óta gyors, radikális reformokat nem vitt végbe, de eddigi döntéseit mind a hívő közvélemény, mind a hozzáértők szívesen fogadták. Már a legelső gesztusai azt mutatták, hogy a külső, kulturális elemekben is értékeli, tiszteli az egyház hagyományait és az általánosan elterjedt szokásokat.
Az, hogy Leó pápa az egyházjog szakértőjét, Filippo Iannone érseket nevezte ki a korábban általa vezetett Püspöki Dikasztérium élére, jelzi, hogy az egyházi törvényeket, szabályokat meg kívánja tartani, meg szeretné erősíteni, annak ellenére, hogy a jog krízisben van az egész nyugati kultúra területén, és ez óhatatlanul begyűrűzik az egyházba is.
Más döntéseiből, például a Santa Maria Maggiore-bazilika gazdálkodásával kapcsolatos rendelkezés megváltoztatásából az látszik, hogy igyekszik felszámolni a gazdasági átláthatatlanságokat.
A Római Kúria és Vatikán állam működését illetően forradalmi változások nem történtek, ami a bíboros szerint az új pápa stabilitás iránti igényét fejezi ki. Erdő Péter
„felszabadító” lépésnek nevezte, hogy Leó pápa már a megválasztása után összehívta tanácskozni a bíborosokat, és januárban ismét lesz egy konzisztórium.
Úgy tűnik, hogy noha Leó pápa nem nagyon hirdeti a demokráciát, bizonyos értelemben éli azt – mondta.
A szegényekkel való szolidaritás Leó pápának ugyanúgy sajátja, ahogyan Ferenc pápának volt – mondta a bíboros, hozzátéve, hogy a latin-amerikai tapasztalat a szegényeket mint külön kategóriát kezeli, mert ott a társadalom teljesen kettéhasadt, és a két rész között alig van kommunikáció.
Azt is mondta: pápasága kezdetétől XIV. Leó elkötelezett a béke mellett, ebben is folytatja elődje törekvéseit, még ha más is a stílusa, hiszen mégiscsak az Egyesült Államokban született és nőtt fel. A perspektívája azonban globális, nem egy szűk amerikai szempontból nézi ezt a kérdést sem.
Az, hogy elutazott Niceába, az első egyetemes zsinat helyszínére a zsinat 1700. évfordulója alkalmából, jelzi, hogy nagyon a szívén viseli a keresztények egységét. Törökországi látogatása nyilvánvalóvá tette azt is, hogy fontos számára a vallásközi párbeszéd, libanoni látogatása során pedig kifejezte szolidaritását, különösen az ottani keresztényekkel, de minden szenvedő közel-keleti emberrel.
Erdő Péter beszélt a még Ferenc pápa által megnyitott jubileumi szentévről, kiemelve, hogy „a remény zarándokai” jó jelszónak bizonyult, sokan szerveztek a szentév során zarándokutakat, elsősorban Rómába, de nem csak oda, hiszen számos templom kapott búcsúkiváltságot.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében például nagyon sokan felkeresték a péliföldszentkereszti kegytemplomot, a templomban szolgáló szalézi szerzetesek örömmel fogadták és tartalmas lelki programokkal is várták a zarándokokat – tette hozzá a bíboros.
MTI/Felvidék.ma
