Rákóczi Anna a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke a Csemadok országos elnökségének döntése értelmében kiérdemelte a Fábry Zoltán-díjat, amelyet azok a személyiségek kaphatnak meg, akik aktívan együttműködnek a Csemadokkal. Rákóczi Anna két évtizede dolgozik együtt a Csemadokkal, sokan az Esterházy János tiszteletére szervezett mírovi megemlékezések szervezőjeként ismerik.
A díjátadón egyéb elfoglaltsága miatt nem vehetett részt, így telefonon készítettem vele interjút, amikor éppen utazott, hiszen elnökként szerteágazó tevékenységet folytat. Mivel a Csemadokkal 2006 óta szorosan együtt dolgozik, régi ismerősként köszöntjük egymást minden találkozáskor, és most, telefonon is, így a kedves olvasó, remélem elnézni, hogy az interjúban tegeződtünk.
A Zobor-vidékről származol, hogy kerültél Csehországba és milyen volt a beilleszkedés?
Nyitrán születtem és a Nyitrai járásban éltem. Nyitracsehin jártam magyar alapiskolába, itt végeztem az alsó tagozatot, majd később Nagycéténybe jártam. Onnan Érsekújvárba kerültem a kereskedelmi szakközépiskolába, már ekkor közel kerültem a Csemadokhoz, a színjátszócsoportban is játszottam. A hetvenes évek végén eszperantista voltam és egy eszperantó táborban ismerkedtem meg a volt férjemmel. 1980 áprilisában kerültem Ostravára, ahova férjhez mentem. A beilleszkedés nem volt nehéz, hiszen olyan vidékről származom, ahol a szlovák nyelvet az utcán megtanultuk. Gyorsan megtanultam a cseh nyelvet. Amikor beléptem dolgozni, megkérdezték, szlovák vagyok-e, mondtam, nem, Szlovákiából származom, de magyar vagyok. Így az első naptól tudták, hogy magyar vagyok és kedveltek a munkahelyeimen, Csehországban nem volt gond azzal, hogy magyar vagyok.
Mikor kerültél kapcsolatba a Csehországban, Morvaországban működő magyar szervezetekkel?
Hiányoltam a magyarok társaságát, pedig a férjem többször mondta, hogy a buszban hallott embereket magyarul beszélni. Nekem nem volt szerencsém hozzájuk, pedig 1992-ben Ostraván megalakult a cseh- és morvaországi magyarok első vidéki szervezete. 1992-ben december 18-án alakult meg, és én csak 1997 novemberében tudtam meg, hogy van ilyen szervezet. Ez karácsony előtt volt, és megtudtam, hogy minden kedden találkoznak a városi könyvtárban, a harmadik emeleten van a klubhelyiségük. Aztán január első felében, amikor a városban voltam, eszembe jutott, hogy keddenként ott találkoznak a magyarok. Amikor beléptem az épületbe, éreztem a káposztás tészta illatát. Azóta már mindenki tudja rólam, hogy a káposztás tészta húzott be engem a magyar klubba. Ez 1998 januárjában volt, az elődöm Mónos Ferenc, októberben egészségügyi és családi okok miatt lemondott. 1999 januárjában megválasztottak elnöknek, ettől kezdve egészen 2022-ig vezettem az ostravai helyi egyesületet, 2006-tól az országos elnök is voltam. Most is éppen úton vagyok, viszem Prágába a nemzetiségi újságunk, a Prágai Tükör elszámolását, amelyet 1993-tól megszakítások nélkül folyamatosan ki tudunk adni, a támogatásoknak köszönhetően.
Rákóczi Anna az egyik csemadokos rendezvényen (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Kikből áll össze a CSMMSZ tagsága?
Az orvosi egyetemen is voltak hallgatók, akikkel kapcsolatban voltunk, sajnos ők vissza is mentek Szlovákiába, Ostrava nem az a város, ahol letelepednek az itt tanulók. Sokkal vonzóbb Prága és Brünn a diákok számára és azoknak is, akik itt szeretnének maradni. Ostraván valószínűleg lesz egy kis gondunk az utánpótlással. 2022-ben jeleztem, jobb lenne, ha egy fiatal személy vezetné a helyi szervezetet, találtunk egy szegedi származású jelöltet, de segíteni kell őt, hiszen nem nagyon tud csehül, így alelnökként még segítem a szervezetet. Benne láttam azt a személyt, aki össze tudja fogni a fiatalabb generációt. Amikor még Ivkovič Kriszti itt tanult az orvosi egyetemen, össze tudta szedni a fiatalokat, huszonöten is voltak. Ő azóta odahaza, Léván tevékenykedik. Kriszti idejében voltak a fiataloknak rendezvényeik, voltak közös rendezvények, ez egy kicsit most visszaesett, így az új elnökben van a bizodalmam, hogy ezt sikerül újra elindítania. Tudjuk, hogy vannak itt fiatalok, remélem, sikerül őket összeszedni.
Most a Csemadok Országos Elnöksége odaítélte Neked a Fábry Zoltán-díjat, amit azok a személyiségek kaphatnak meg, akik a Csemadoknak külföldről segítenek, tartják a kapcsolatot. Tudjuk, hogy a legszorosabb kapcsolata a Csemadok Pozsony Városi Választmányával van a CSMMSZ-nek.
Lényegében, velük és az országos vezetéssel tartjuk a kapcsolatot, a leköszönő elnökkel, Bárdos Gyulával nagyon jó kapcsolatban voltunk. Rendszeresen járt a mírovi megemlékezésre, eljárt a tisztújító rendezvényeinkre. Úgy tekintünk a Csemadokra, mint a szülőnkre és vezetőnkre, hiszen ők indították el a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét, Jégh Izabella segédkezett és bábáskodott felettünk. Lehetne szorosabb az együttműködés, annyira rohanó a világ, és az évvégén sokszor rájövünk, hova nem sikerült eljutnunk, hiába szeretnénk többet, nem mindig sikerül. Örülök, hogy legalább ezen a szinten tudjuk tartani a barátságot. Az egyik alelnökünk is felvidéki, nagykéri, így bízom abban, hogy az együttműködés még szorosabb lesz általa is.
Rákóczi Anna további szervezeti vezetőkkel az egyik csemadokos rendezvényen (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Mi az, amit még szeretnél megtenni a cseh- és morvaországi magyarokért?
Egyre nagyobb kihívás a megmaradás, nagyon fogok örülni, ha 2028-ig ezt a szervezetet ilyen szinten tudom vezetni, mint eddig. Már harminchat évesek vagyunk, de az a célunk, hogy fennmaradjunk, és folytatódjon a munka tovább. 2028-ban pedig egy jó elnök megtalálása lesz a fő feladat. Ez mögött egy csapat van, nem egyéni munka, szerencsére, jó emberekkel vagyok kapcsolatban, ez is a siker titka.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
