Hetven éves lenne Janiga József

Bár már tizenkét esztendeje – ötvennyolc évesen! – befejeződött Janiga József festőművész és tanár barátom élete, nem érzem, hogy ne lenne itt közöttünk: most éppen a hetvenet tölti be. Persze, mint szeretetre méltó hús-vér ember hiányzik, ám mint alkotó a leglényegesebbet már közölte velünk: „Becsüljétek a szülőföldeteket! Nem véletlenül lettünk magyarok, s nem csupán a sors szeszélye, hogy a Kárpát-medencében jelölte ki nemzetünk életterét az Isten.”  Hallom, ahogy mondja: „Én mindennap felpattanok a kerékpáromra, hogy a csallóközi tájat tanulmányozzam és csodáljam, s megfessem róla a képeimet. Néha naponta többet is. Meg akarom mutatni a fények játékát a dúsan termő szántók fölött, felhőket és fákat örökítek meg a hegyek és dombok nélküli tájban. Nincs olyan évszak, amely ne gyönyörködtetne változásaival, s ne példázná, hogy a természet élete is olyan, mint az emberé: napfényes, boldog pillanatok,s a puszta létezésért vívott sötétlő drámák váltják egymást Isten világszínpadán.