A Felvidékről kitelepített magyarokra emlékeztek Nagykaposon április 10-én. A Csemadok és a Magyar Közösségi Ház rendezvényén Varga Tibor, a Via Nova elnökhelyettese mondott beszédet, majd megkoszorúzták az erőszakkal kitelepített nagykaposi magyarok emléktábláját.
Az Ung-vidék központjában, Nagykaposon is megemlékeztek a kitelepítés áldozataira. A Magyar Közösségi Ház nagytermében tartott rendezvényen Czap Edit, a Csemadok Erdélyi János Területi Választmánya titkára üdvözlő szavai után Varga Tibor, a Via Nova elnökhelyettese mondott emlékező beszédét.
A Csallóközben megkezdett kitelepítési hullám 1948 őszén érte el a nagykaposi és környékbeli magyarokat. 1948. október 6-án már negyvennyolc megrakott vagon állt indulásra készen Nagykaposon. Ezzel egy időben a szomszédos Vaján község vasútállomásán is vagoníroztak be családokat – emlékeztetett Varga Tibor, aki a történelmi események felelevenítése után így folytatta: „Elődeink megpróbáltatásai nemcsak emlékeztetnek, hanem kötelességeket is támasztanak irányunkba. Kötelességünk védelmezni mindazt, amiért támadták, meghurcolták felmenőinket! Ha a kitelepítés áldozatainak legfőbb bűne az volt, hogy magyarok voltak, akkor a mi feladatunk megmaradni szülőföldünkön magyarnak! Ha a deportálások értelmi szerzőjének, Eduard Benešnek és követőinek a magyar földre, nagyapáink, dédnagyapáink kemény munkával megtartott tulajdonára fájt a foguk, nekünk semmilyen körülmények között nem szabad feladni azt!” – hangsúlyozta.
„Nehéz e kötelességeknek eleget tenni, de nem lehetetlen! Nehéz, mert a kitelepítés sajnos manapság is zajlik a Felvidéken, csak más néven. Nevezhetjük ellehetetlenítésnek, elűzésnek, amiket különböző megfélemlítések is tetőznek időnként” – jelentette ki az ifjúsági szervezet vezetőségi tagja.
„Megszokott tény sajnos, hogy Szlovákia magyarlakta régióiban a legmagasabb az állástalanok aránya. Ennek nem az az oka, hogy a magyarok nem szeretnek dolgozni, hanem az, hogy nincs hol. Míg az ország északi vidékein autópályák épülnek, ipari parkok létesülnek, a déli országrészben, ahol a felvidéki magyarság zöme él, kilátástalanság uralkodik, és már nemcsak a fiatalok, hanem a családfenntartók is az elvándorlás mellett döntenek” – tette hozzá a Via Nova Ung-vidéken élő elnökhelyettese, majd rámutatott, hogy: „Manapság sokan önszántukból választják a kitelepülést”
„A pozsonyi parlament honatyáinak nem érdeke, hogy a többségében magyarok által lakott régiókat fejlesszék. Egyedül akkor lehetne ennek az öncélúságnak véget vetni, ha mi szabhatnánk meg, mi a jó nekünk, mire van és mire nincs szükségünk, ha mi dönthetnénk el, hogy az adóinkból befolyt összegek milyen fejlesztésekre fordíttassanak. Ha itt tartanánk, elmondhatnánk, hogy önrendelkezésünk megvalósult. Bár az önrendelkezéstől, autonómiától még messze vagyunk, a cél nem lehet más, mint annak elérése!” – jelentette ki.
„Csak úgy építhetjük a jövőt, ha közben nem feledjük múltunkat! Tisztelet mindazoknak, akik a megpróbáltatások ellenére megmaradtak embernek, magyarnak! Tisztelet a kitelepítés áldozatainak! Fájdalmukat nem felejtjük, sorsukból tanulunk, emlékük előtt adózunk tetteinkkel!” – zárta szavait Varga Tibor.
Gabri Rudolf elhelyezi az emlékezés koszorúját (Fotó: Czap Edit)
A Rákóczi Szövetség támogatásával megvalósult rendezvényen fellépett a nagykaposi Erdélyi János Vegyeskar. Az esemény végén megkoszorúzták az erőszakkal kitelepített nagykaposi magyarok emléktábláját, Ferencz György 2008-ban készült alkotását.
Fotó: Czap Edit
A megemlékezés után megtartották a Csemadok Erdélyi János Területi Választmánya általános tisztújító konferenciáját, amely során a küldöttgyűlés a területi választmány élére újraválasztotta Gabri Rudolfot. A Csemadok országos vezetőségét Köteles László, általános alelnök képviselte az eseményen.
Fotó: Czap Edit
