Kiss Károly közgazdász, társadalomkutató osztotta meg gondolatait a csütörtöki Magyar Nemzet hasábjain. A szerző A visegrádi együttműködés gazdasági lehetőségei című írásában azt vizsgálta, hogy a V4 lehet-e az EU jövőbeni lehetséges alternatívája?
A napilapban olvasható értekezésben a cikkíró bemutatja a visegrádi együttműködés történelmi előzményeit, részletes számadatokat közöl a V4-ek közötti gazdasági kapcsolatokról, majd legvégül levonja a konklúziót, és választ ad a címben szereplő kérdésre: nem lehet.
Mostanában, amikor jól láthatóan komoly válságát éli az európai integráció, és a kontinens vezető politikusai sem tudnak hatékony választ adni az EU-t érintő kihívásokra, mind gyakrabban merül fel az az ötlet, miszerint a visegrádi együttműködést érdemes volna tovább mélyíteni, esetleg bővíteni, ami akár egyfajta mini Európai Unióként is funkcionálhatna a jövőben. A felvetés abból a szempontból jogos, hogy ezek az országok az elmúlt évszázadban sok szempontból igen hasonló utat jártak be: mindegyiket sújtotta a közel negyven év kommunista diktatúra, a második világháború után mindannyian a szovjet érdekszférába kerültek, majd 1990 után is hasonlóan alakult a sorsuk. Ezen országok társadalomfejlődése, valamint gazdaságaik szerkezete is sok közös vonást mutat.
Kiss Károly publicisztikájában számadatokkal bizonyítja, hogy a visegrádi négyek egymás közötti gazdasági kapcsolatai minimálisak. „A négy ország az EU GDP-jének csupán 5,3 százalékát adja, és ez mindössze arra elég, hogy ha együtt vesszük őket, Spanyolország után hatodikok legyenek a tagországok rangsorában, megelőzve Hollandiát. Piaci méret szempontjából tehát ez a térség elhanyagolható nagyságú.” A szerző eme megállapítását én még kiegészíteném azzal, hogy ráadásul ezen államok egymásnak is konkurensei, hiszen elég csak arra gondolnunk, hogy egy-egy ipari beruházásért milyen komoly verseny folyik közöttük. Gazdaságaik szerkezete is igen hasonló, alapvetően mindegyik export-orientált. A tőkét, technológiát, innovációt nyugatról várják, az alacsony hozzáadott értéket igénylő iparágak vannak túlsúlyban.
Ahhoz nem szükséges közgazdásznak lenni, hogy belássuk: A visegrádi országok alapvetően hasonló gondokkal küszködnek, így gazdasági értelemben az integráció eme formája nem lehet alternatívája az EU-nak. Az idézett írás szerzője is úgy véli, hogy a félperifériára szorult közép-európai országok közötti kapcsolatokban a visegrádi együttműködésnek – a Németországtól való erős függés miatt – ebben az értelemben csak „legfeljebb valamiféle térségi koordináló-érdekérvényesítő szerepe lehet.”
Jól látszik, hogy bár Nyugat-Európa is súlyos kihívásokkal küzd, de a tőke, a tudás, a technológia, az innováció még mindig abból az irányból jön. Magyarországnak, Szlovákiának, Csehországnak és Lengyelországnak is az az alapvető érdeke, hogy gazdasági és kulturális értelemben is beintegrálódjon ebbe a közösségbe, hiszen ha csak egymásra próbálnak támaszkodni, akkor könnyen előállhat az a helyzet, amikor vak vezet világtalant…
