Végső búcsút vettek a 74. életévében, szeptember 14-én súlyos betegség következtében elhunyt dr. Duray Miklósné dr. Szabó Zsuzsannától.
Érsekkétyi búcsúztató
A búcsúztatása délelőtt az érsekkétyi református templomban kezdődött.
Kuczy Lajos lelkipásztor tartotta az istentiszteletet (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
Orgonaszó, a Szózat szavai, zsoltárok, egyházi énekek csendültek fel Duray Szabó Zsuzsannára emlékezve az érsekkétyi református templomban.
A gyülekezetnek Kuczy Lajos lelkész tartott istentiszteletet. A ravatal mellett állva emlékeztetett arra, hogy Zsuzsanna a falu lelkészének leánya volt, akiben annak ellenére erős gyökereket eresztett ez a község és közösség, hogy az édesapja mindössze két évig, 1946 és 1948 között hirdethette itt Isten igéjét.
Elhangzott, hogy Zsuzsanna kerülte a reflektorfényt, ám annak a támasznak, amit a háttérben nyújtott, a közéletünkben fontos szerep jutott. Az érsekkétyi gyászszertartás nemzeti himnuszunk eléneklésével ért véget, majd a jelenlévők részvétüket fejezték ki Zsuzsanna özvegyének, Duray Miklósnak, és fiuknak, Áron Bálintnak. Az MKP Országos Elnökségének nevében Szigeti László tette ezt.
Lévai búcsúztató
A búcsúztatás az elhunyt szülőhelyén, Léván folytatódott az ottani református templomban, ahol Kassai Gyula esperes tartotta a gyászistentiszteletet.
„Zsuzsanna testvérünk Léván született, lelkészcsalád gyermekeként. A lelkészcsalád élete mindig nyitott könyv a saját közössége előtt. Szülei igazi lelki és közösségi emberek voltak, a parókiájuk ajtaja mindig nyitva állt mindenki előtt. Igazi szellemi műhely volt a házuk, Kétyen, Újbarson és Léván is. A szolgálatukat a szeretet és a közért való szüntelen áldozatvállalás jellemezte. Ez a szeretet és szolgálat tudatos volt és megrendíthetetlen” – mondta Kassai Gyula.
Kassai Gyula búcsúztatója itt olvasható.
Végső nyugalomra helyezése Losoncon
A végtisztességet tévő gyülekezetben a családon, rokonokon kívül jelen voltak a Pozsonyi Egyetem egykori professzorai. A koporsó mellett megálltak mindazon szervezetek képviselői is, akik tisztelik az elhunyt és férje, Duray Miklós munkásságát.
A gyászistentisztelet a református énekeskönyv 90. zsoltárával, Te benned bíztunk eleitől fogva… kezdődött, majd a losonci Serly Kamarakórus előadásában az Úr Jézus nézz le rám és az Igéje szól, igéje hív, / Szívünkben kétséget csöndesít énekek hangzottak el.
A szomorú alkalmon a megvigasztalódást Nt. Miklós István kérte az Istentől. „Egészen biztos vagyok afelől, hogy elhunyt szerettetek, a hitves, az édesanya, rokon, a ti szívetekben mindig tiszta gondolatként ott lesz és jóra fog vezérelni benneteket” – mondta. Imáját Vas István A Teremtőhöz című versével fejtette ki.
Dr. Duray Miklósné dr. Szabó Zsuzsanna 1945. február 19-én született református lelkész családjában, kiskorától kezdve beleivódott a kitartás, a hit erejének komolyan vétele, a közjóért vállalt felelősség fontosságának a tudatosítása.
Duray Miklós feleségeként ugyanolyan mély meggyőződéssel, igazi harcostársa volt férjének a magyar iskolák megmaradásáért vívott küzdelemben, vállalva minden veszélyt, az akkori rendszer fenyegetéseit, durva beavatkozásait.
Talán matematikusi mivoltából fakadóan tudta azt is, hogy amikor Istenhez könyörög az ember, nem csodákat kell kérni, hanem a valósággal összeegyeztethető dolgokat. Már 17 éve voltak házasok, amikor 1989-ben Amerikában, merthogy férjével ott voltak tanulmányúton, megszületett fiuk, Áron. A megpróbáltatások idején nem lett gyermekük, de ezt is rábízták a gondviselésre. Fiát teljes anyai szeretetével vette körül.
Hosszan tartó súlyos betegség után 2018. szeptember 14-én fejeződött be egy gazdag életpálya, amelyben Érsekkétyen, Léván, Diósförgepatonyon, Pozsonyon, Amerikán, Budapesten át megérkezett Losoncra, apai őseinek helyére. Végső földi nyughelyét végakarata szerint nagyapja mellett lelte meg.
A koporsó fölött Nt. Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese is búcsúbeszédet mondott. Kifejtette, halottunk értékes és sokoldalú személyiség volt, s nemcsak a matematika, de a közélet is foglalkoztatta.
Az egyetemen munkatársai is tisztelték. Amikor életének a legnehezebb szakát élte a 1980-as évek első felében, otthon, egyedül, mert férjét a magyar kisebbség jogvédelme miatt a kommunista Csehszlovákia börtönbe hurcolta, akkor leginkább tanszéki kollégáira számíthatott, akik támogatták, s oltalmazták, s akik utolsó útjára is elkísérték.
Tőlük a család nevében az esperes szlovák nyelven búcsúztatta el a szeretett kolléganőt. Emlékére a pozsonyi egyetemre kitűzték a gyászlobogót, s ott is megemlékeztek róla.
Somogyi Alfréd búcsúztatója itt olvasható.