Nemrég emlékeztünk Dr. Timcsák Albin Géza születésének századik évfordulójára. Érdemes életútját fölidézni. Neve sem a szlovák életrajzi lexikonban (Slovenský biografický slovník), sem az Encyklopedia Slovenska c. kötetben nem szerepel.
1910. okt. 27-én született Lőcsén. Gyermekkorát Eperjesen, majd Kassán töltötte. A többnyelvűség és a hegyek szeretete családi örökség volt. Trianon után szlovák iskolába járt, majd Pozsonyban jogot végzett (1932). A családban használt magyar és német mellett franciául is megtanult. Elvégezte a kassai zeneiskolát, nagyon jól zongorázott. Tehetségesen rajzolt és festett, majd a fényképezést fejlesztette művészi tökélyre. Sok alpesi témájú akvarell, rengeteg fekete-fehér, majd színes fénykép található hagyatékában.
Kedvelte úgy a keleti, mint a nyugati filozófiát. Párizsban a teozófusokhoz csatlakozott. (A buddhizmussal kevert domináló hinduizmussal vegyített okkult filozófiai irányzat, amely a “titkos tudás” létét feltételezi, mely a végtelen és kimeríthetetlen bölcsességből táplálkozik, ám az ember számára csak eksztatikus állapotban, a spirituális tudat révén hozzáférhető.) Gazdag filozófiai könyvtára volt. Nézeteit nem csak barátaival és családtagjaival osztotta meg, de maradt néhány kézirata is ebből a tárgykörből. Vallásos emberként élt, és életével bizonyította a nehéz, vallásüldözésekkel terhelt években is lehetséges a hitélet gyakorlása.
Timcsák Albin Géza 1940-ben
Szakmai pályafutása több helyhez kötődött (Szepesolaszi, Szepsi, Nagyberezna). Kárpátalján vette feleségül Ákosfalvi Székely Izabellát. Itt született Géza nevű fia is (1942). A háború alatt visszakerült Kassára. Járásbíróként, táblabíróként, szenátusi elnökként, majd, miután a kommunista párt diktálta ítélethozatalt nem volt hajlandó végrehajtani – egy hegymászó balesetre hivatkozva -, vezető közjegyzőként helyezkedett el. Az 1950-es években sok magyarnak tudott segíteni az igazságtalan peres ügyekben. A kassai magyarok baráti jogi tanácsadója lett.
A kassai „Piszekes” síterepet hosszú ideig jogi lépésekkel védte, nehogy kertekké parcellázzák föl a terepet. Sikertelenül harcolt azért, hogy a Szádellői-völgy bejáratánál a ma is álló, csúf épület ne készüljön el.
A hegyek és a Tátra szerelmeseként 1931 őszén megjárta az Alpokat. A JAMES (Betűszó: Idealizmus, Alpinizmus, Moralitás, Eugenika és Szolidaritás) hegymászó társaság tagja volt. Gyakorlott hegymászóként hegymászó-instruktori és hegyimentő vizsgát tett. Síinstruktori végzettséggel is rendelkezett.
Élete folyamán mintegy 300 hegymászó túrát teljesített. Az Elbrusz meghódítására 49 évesen vállalkozott. Sok fiatal hegymászót nevelt, többek között a fiát is. A sízés és mai néven „ski alpinizmus” valamint a turizmus és a „trekking” szintén kedvenc sportágai közé tartozott. Nem csak a családdal szerettette meg a sízést, de fiatal sízőket is nevelt. Saját tervezésű sátrakat, hálózsákokat használt.
51 éves múlt, mikor a Magas Tátrában egy rettenetes hóviharban, társainak mentése közben, 1962. április 7-én szíve a kimerültségtől felmondta a szolgálatot. Hamvai a kassai Rozália temetőben nyugszanak. Emlékét tábla őrzi a Magas Tátra szimbolikus temetőjében.
Aki bővebben kíván megismerkedni ennek a kiváló sportembernek az életével és hagyatékával látogassa meg a következő honlapot: http://www.timcsakag.eoldal.hu/, mely unokahúga, Tóthmátyás Istvánné szorgalmát dicséri. Ezt használtuk cikkünk forrásaként.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
