A Kálvincsillag magazinban, amelyet a a Magyar Református Egyház ad ki A lelki építkezés a legfontosabb címmel olvashatunk írást a kamocsai helyzet- és gyülekezetképről. Komáromi Református Egyházmegyében, Érsekújvár szomszédságában fekszik. A kilencszáz lelkes község lakosságának többsége nemcsak magyar nemzetiségű, hanem hatszázan reformátusnak is vallják magukat. Templomuk 1788-ban épült, a korábbi fatemplom helyén. Egyházfenntartói járulékot viszont alig több mint kétszázan fizetnek. És még ettől is kevesebb azoknak a száma, akik vasárnaponként részt vesznek az istentiszteleteken.
Arra a kérdéskörre, hogy mit lehet tenni a templom látogatottságának növeléséért, Sasák Attila lelkipásztor próbál választ adni, aki lelkipásztor feleségével együtt 2008 szeptemberében érkezett Kamocsára. – Mit lehet tenni azért, hogy a hívek érdeklődését felkeltsék az istentiszteletek és más egyházi alkalmak iránt? – Ezt csak a személyes kapcsolatok kiépítésével lehet elérni. Meg kell ismerni az egyháztagok gondjait, bajait, illetve rá kell világítani arra, hogy az istentiszteleten valóban megoldást, segítséget kaphatnak Istentől. Már elkezdtük a gyülekezeti családlátogatást. Kamocsán azonban sokkal többen jönnek el a parókiára lelki beszélgetés céljából, illetve azért, mert valamilyen gondjukat szeretnék velünk megosztani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs igény a családlátogatásra. Van, de azt inkább a gyülekezet oszlopos tagjai igénylik.
– Más lelkészek is panaszkodnak az istentiszteletek gyér látogatottságára. Kamocsán próbálják-e kutatni az okokat? – Aki nem kutatja az okokat, az nem veszi komolyan a szolgálatát. Ahányan próbáljuk ennek a hátterét megfejteni, annyiféle választ kapunk. Mi arra figyeltünk fel, hogy nagyon fontos az érdeklődési kör. Az istentiszteletbe nem lehet olyan elemeket bevinni, amelyek idegenek az idősek számára, és a liturgiát sem szabad megváltoztatni azért, hogy a fiatalokat becsalogassuk a templomba. Úgy gondoljuk azonban, hogy sokkal nyitottabbnak kell lennünk az egyháztagok iránt. – A gyermekek számára vannak-e foglalkozások? – Mivel a községben a magyar tannyelvű általános iskolát 2002-ben megszüntették, így iskolai hitoktatás sincs. De vannak hittanórák, amelyeket a parókián tartunk három-négy csoportban, a létszámtól és az órarendtől függően. Az óvodában viszont van keresztyén foglalkozás. Elindult a vasárnapi iskola is, amely párhuzamosan zajlik a felnőtt-istentisztelettel. Ezt feleségem és szolgatársam, Sasákné Koczkás Ilona és három segítője végzi, akikkel pénteken találkozik, hogy felkészítse őket. A vasárnapi iskola látogatottsága változó. Általában hatan vannak, de ha a nagyszülőket meglátogatják a máshol élő unokák, gyakran ők is csatlakoznak a többiekhez. – Ennyire kevés lenne a gyermek a gyülekezetben? – Másfél évvel ezelőtt, amikor idekerültünk, azzal szembesültünk, hogy a gyerekek lassan elfogynak – de nem a községből, hanem a gyülekezetből, ezért tavaly nyáron szerveztünk egy gyermektábort, mégpedig a KOEN nevű holland alapítvány programja szerint. Ezen 23-25 gyermek vett részt, és rendkívül jó alkalom volt arra, hogy a gyermekek meglássák: nem történik az egyháznál semmi olyan dolog, ami veszélyeztetné őket, és próbáltunk minél nagyobb nyitottságot mutatni. A tábor óta több szülő, nagyszülő meri elengedni a gyermekeket az egyházi alkalmakra. Sőt, a hittanosok is más lelkülettel jönnek a hittanórára. Számunkra ezek a kis számok is mindenképpen növekedést jelentenek. – Tehát vannak még tartalékok, csak meg kell találni a megfelelő hangot és az alkalmakat, amelyekkel a gyerekeket és fiatalokat be lehet vonni a gyülekezeti életbe. – Erről van szó. Úgy gondoljuk, hogy a legkisebbek már nevelkedhetnek úgy, hogy nem félnek az egyháztól. Nem tartják titokzatos, rejtett dolognak azt, hanem jól érzik magukat ott. Reménység szerint majd ilyen fiatalok is válnak belőlük. – Fő feladatuk a gyülekezet létszámának növelése, a lelki változás elérése. Van más tervük is? – A gyülekezet tervei anyagi okokból korlátozottak. Az elmúlt évben a parókia tetőzetét, az idén pedig az ablakokat cseréltük ki. Korábban a templomot újítottuk fel kívül és belül. Ilyen feladatokra egyelőre nem kell gondolnunk. Most a lelki építkezés a legfontosabb a gyülekezet számára.
Felvidék Ma, ii
