A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás szervezésében a napokban megvalósult városnézés központi témája az 1919. január elsejével, az egykori koronázóváros cseh megszállásával kezdődő eseménysorozat volt. A városnézést Korpás Árpád, a Pozsonyi Kifli alelnöke vezette, az eseményen részt vett Brogyányi Mihály idegenvezető is.
Az érdeklődők a Grassalkovich-palota előtt gyülekeztek. A helybelieken kívül voltak vidékről, de Magyarországról is érdeklődő résztvevők. Korpás részletes beszámolóját az egykori Stefánia, ma Štefánik út eseményeinek ismertetésével kezdte,
amelyen keresztül tulajdonképpen a fő vasútállomásról vonultak be az 1919. január elsején érkező csehek.
Szólt a Lermontov és Stefánia út sarkán lévő egykori Deák Szálló épületéről is, melyet a morvaországi részről, Břeclav felől érkező csapat, a sokolisták elfoglaltak, kisajátítottak egyik napról a másikra.
Ezután a Szentháromság-templom melletti egykori Megyeháza téri Megyeház, ma az Alkotmánybíróság épülete következett. Innen a meredek lépcsőkön egy szinttel lejjebb kerültek a résztvevők a Klarissza utcára, ahol szó volt az egykori Erzsébet Egyetem – utódja az Egyetemi Könyvtár – megalapításáról, aztán száz éve az események gyors forgatagában történő megszüntetéséről.
Az Óvárosház előtt is elvonultak, majd az 1776-ra gróf Csáky József által építtetett egykori Pozsonyi Városi Színház, ma Nemzeti Színház épülete előtt álltak meg. Elhangzott az is Korpás Árpádtól, hogy
ide köthető a pozsonyi kőszínházi állandó színjátszás kezdete, Erkel Ferenc Bánk bánjának előadásával.
A mai Hviezdoslav térnek is több neve volt ezt megelőzően: így Radetzky, Kossuth, Palacký tér.
A Notre Dame-templom és kolostor oldalánál lévő Palacký František-mellszobor előtt álltak meg ezt követően egy pillanatra. Ennek érdekessége, hogy a csehek által gyalázatos módon felrobbantott és a Dunába dobott egykori Király-dombi, ma Štúr téri Mária Terézia-szoborcsoport maradványaiból készült, ami Palacký mellszobrát jobban megszemlélve észre is vehető. Alkotója Ladislav Šaloun.
A Klarissza utcában a Városi Könyvtár épülete előtt (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Szóba kerültek az 1919-es eseményeket feldolgozó és megörökítő irodalmi alkotások is, így a kor híres személyiségének, Jankovics Marcellnek, a február 12-ei tiltakozó nagygyűlés aktív résztvevőjének a tollából a Húsz esztendő Pozsonyban; Peéry Rezsőtől a Végzet bábjátéka, vagy a Peremmagyarok az idő sodrában.
Az egykori Vásár téri, 1919. február 12-ei tiltakozás egyik fő résztvevője Polner Ödön, az Erzsébet Egyetem rektora volt. Elkezdődött az 1910-es népszámlálás szerint 41%-ban magyar és 42%-ban német többségű Pozsonyban a magyarok által vezetett közintézmények, így a bíróságok, az Erzsébet Egyetem, az Evangélikus Líceum és továbbiak felszámolása.
Továbbhaladva a Duna-part felé, a Hadtestparancsnokság épületét szemlélték meg, ahol az 1919-ben létrejött, ún. teljhatalmú minisztérium székelt Vavro Šrobárral, a Szlovákia irányításával megbízott miniszterrel az élen.
A városnézők az 1890-re felépült Duna-kőhídig, más neveken Ferenc József, avagy Öreg hídig mentek el. Ezen a hídon haladtak át Jean Pierre Brau francia alezredes vezetésével a csapatok, aminek következtében elveszett Pozsonyligetfalu. Visszafelé a Prímás-palotánál arra emlékeztetett az idegenvezető, hogy itt adta át Kánya Richárd megbízott képviselő a karhatalomnak Pozsonyt.
Végezetül a tanulságos történelmi séta az éppen a napokban egy évszázada lezajlott és véresen végződött csehszlovák megszállás ellen tiltakozó nagygyűlés helyszínénél ért véget. Az 1919-es események kapcsán említésre került Ladislav Szalay tavaly év végén megjelent Triumf propagandy című könyve.
Az emlékező városnézés résztvevői köszönetet mondtak a múltunk jobb megismerését szolgáló információkért.
