Rudolf Schuster volt köztársasági elnök januárban töltötte be 85. életévét, amit könyvbemutatóval és koncerttel tervezett megünnepelni, többek között olyan kollégák és barátok társaságában, mint Leonyid Kucsma volt ukrán és Alexander Kwasniewski volt lengyel államfő. Egy szomorú családi esemény miatt azonban a rendezvény elmaradt, mert közvetlenül a születésnapja előtt váratlanul elhalálozott a testvéröccse, ezért csak szűk családi és baráti körben ünnepelt.
Egy hónappal később mégis sor került a nagyszabású rendezvényre, igaz már külföldi vendégek nélkül. A pompásan felújított szecessziós Slávia kávéházban családtagok, barátok és volt munkatársak népes közönsége előtt Rudolf Schuster az elején leszögezte:
ha már szíve szerint minden kassai polgárt nem tudott meghívni, akkor legalább a jelenlévőkön keresztül fejezi ki köszönetét a kassaiaknak és Szlovákia valamennyi polgárának azért a támogatásért, szolidaritásért és szeretetért, amit különböző tisztségeinek betöltése közben kapott.
Hathatós indítása volt a programnak a Városomnak című rövid dokumentumfilm levetítése. A film megidézte a nyolcvanas évek elején vízhiánnyal küzdő várost, amikor például mi is a tizenkettedik emeleti lakásunkban az éjszakát nyitott vízcsapoknál töltöttük, várva, hogy legalább 1-2 vödörnyi vizet felfoghassunk a reggeli mosakodáshoz. Rudolf Schuster volt az, aki vezetőként minden erőt összefogva rövid idő alatt elhozta a mecenzéfi vizet a kassaiaknak, s elindította a város területén működő, rettenetes légszennyeződést produkáló magnezitüzem felszámolását.
A kassaiak tudatába mégis a Fő utca felújításával írta be leginkább a nevét (1997), ami körül sokszor parttalan viták is folytak, de az ő határozott kiállásának köszönhető Kassa városközpontjának európai léptékű rendezése, ami aztán többek között azt is eredményezte, hogy a város 2013-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet.
Rudolf Schusterben az építészmérnöki hivatása mellett mindig is ott volt egy kultúraszervezői véna is. Megmutatkozott ez már Mecenzéfen, ahol az ötvenes évek szokásaihoz hűen esztrádműsorok szereplője volt. Pozsonyi főiskolásként ők kezdték a történelmi események kosztümös megjelenítését, ami mostanság a koronázási szertartások felidézésében folytatódik. Ugyanakkor a Kassai Városi Kulturális Napok, a Kassai Karácsony elindításában (1995) játszott döntő szerepet, ami megmozgatta a kassaiakat, ahogyan a Makaréna tömegtánc, Luciano Pavarotti kassai szereplése, Jan Bocatius életének utcaszínház keretében való bemutatása és más rendezvények is.
A könyvről szóló beszélgetés egy váratlan vallomással kezdődött. Arra a kérdésre, hogyan indult írói munkássága, őszinte válasza így hangzott:
Először meg kellett tanulnom szlovákul.
Aztán elmondta, hogy mivel német iskolába járt (Azt már kevesen tudják, hogy az
első Csehszlovák Köztársaságban a két mánta településének – Mecenzéfnek és Stósznak –
német nyelvű gimnáziuma volt Mecenzéfen!), 1945-ben az ötödik osztályt meg kellett ismételnie, mert gyengén beszélte a szlovák nyelvet.
Írásait rövid jelenetekkel, majd rádiójátékokkal kezdte. Egy időben detektívregények szerzőjeként lett ismert. Példaképének Ján Bocatiust – Bocatiusz Jánost, Kassa iskolamesterét, bíráját, Bocskai és Bethlen diplomatáját tekinti, akinek az életét rádiójátékban, könyvben, drámában, utcaszínházi előadásban is megörökítette. Több mint ötven kötetet kitevő életművében dominálnak az útikönyvek, különösen a Brazíliáról szólók, ahol édesapja nyomdokain többször is megfordult. Monográfiát írt Zmeták Ernőről és Štefan Bubán festőművészekről, a kassai orvosok nesztoráról, Ján Kňazovický professzorról. Önéletrajzi kötetei a nagy visszhangot kiváltó Ultimátum (1996), amelyet több mint tíz nyelvre elfordítottak, többek között magyarra is, a Visszatérés a nagypolitikába (1999), és a most bemutatott, életregénynek is nevezhető A visszatérés lépcsői (2018).
A közel ötszáz oldalas A4-es formátumú kötet bőven tartalmaz korabeli és aktuális fotókat; terjedelme, súlya miatt nehezen használható elalvás előtti lapozgatásra.
A vele folytatott beszélgetés során sem tagadta meg önmagát, többször is dalra fakadt, felidézve ifjúságának örökzöld dallamait, amelyeket a háború utáni években bakelitlemezekről mindenütt lehetett hallani, néhányat még a mi komáromi Csík Jánosunk előadásában is.
A könyvet a Szlovák Labdarúgó-szövetség elnöke, egyben Rudolf Schuster barátja, Ján Kovalčík avatta fel, stílusosan jégkockákkal, hogy sokáig tartós legyen! Azt is hozzátette, hogy Rudolf Schuster politikai, közéleti és írói munkásságának nagy tisztelője, ezért örömmel fogadta, hogy rá esett a szerző választása.
A könyv fülszövegében a szerző egy általánosan ismert bölcsességet választott vezérgondolatul, ami az ő értelmezésében így hangzik:
Amikor felfelé haladsz, ne felejts a lépcsőre tekinteni, amelyen egyszer biztosan visszatérsz.
Bevallotta, hogy munkabírását, szívósságát családi örökségként kapta, és a keresztényi megbocsátás és szeretet életének legnehezebb időszakaiban is jó iránymutatónak bizonyult.
Megható volt visszaemlékezése szüleiről, testvéreiről, feleségéről, Irenka asszonyról, akik mindig támogatták akár felfelé, akár lefelé haladt az életlépcsőkön. Jelenleg is biztos támaszt jelentenek számára gyermekei, unokái, dédunokája, és az a sok figyelmesség és szeretet, ami a mindennapokban éri.
Rudolf Schuster jó értelemben vett nyakasságához, szívósságához rendkívüli kommunikációs képesség társul, aminek az alapja türelemmel meghallgatni az embereket, és ha lehet, segíteni gondjaik, bajaik megoldásában.
Ismert kép a Fehér Házban történt fogadásáról a fiatalabb Bush elnök részéről, amikor a rövidre szabott protokolláris látogatást többszörösen túllépve, a megbeszélések befejezése után mint két barát, kart karba öltve vettek búcsút egymástól! Nem csoda, hogy Bush elnök később is segítségére volt a Déli sarkon tett expedíciójában, illetve a New Yorkról szóló könyvének megírásában.
Legújabb kötete áttekinthető fejezetekben tárgyalja életének legfontosabb állomásait, közöttük a legkiemelkedőbbet, a Szlovák Köztársaság polgárai által közvetlenül választott köztársasági elnöki idejét, amikor az ország elfoglalta helyét az euroatlanti struktúrákban. (Mivel jelenleg ismét a köztársaságielnök-választás finisében vagyunk, nem haszontalan dolog megemlíteni, hogy a választási matematikában nem mindig jeleskedtünk, például 2004-ben az MKP, 2014-ben egész közösségünk, és Bugárék egyaránt).
A visszatérés lépcsői amolyan összegzése Rudolf Schuster élete 85 évének.
Nem búcsúzás, hanem kiindulás újabb célok felé, amelyekből sok elhangzott a beszélgetés folyamán, valamint a különböző médiáknak adott interjúkban. Meggyőződéssel vallja: azon a poszton, ahová az élet állította, még sok tennivalója van!
