A jövő évi parlamenti választásokra készülődve a felvidéki magyar közösség politikai mozgalmai az együttműködést fontolgatják. Tárgyalások, megbeszélések sora ment végbe az elmúlt napokban és hetekben. A felvidéki magyar közösség történetében nem ez az első útkeresés, 1998-as parlamenti választásokkor sikerült egységre jutni. Az alábbi történelmi áttekintés Duray Miklós egy hosszabb összefoglalójának rövidebb kivonata.
Most azokat a pártegyesítést előkészítő eseményeket és előzményeinek eseményeit idézem fel, amelyek 1998-ban elvezettek a Magyar Koalíció Pártja megalakulásához.
Az odavezető út göröngyösebb volt egy mezei földútnál.
Az első nagy kísérletet egy, a felvidéki magyarság politikai összetételét tükröző közképviseleti testület létrehozására 1992 augusztusában kezdtük tervezni (a Kárpát-Alpok Alapítvány szervezésében megrendezett konferencián a budapesti Sziklakápolnában). Az akkori helyzetben úgy láttuk, hogy szükségünk lesz egy olyan, pártok fölötti képviseletnek/testületnek a kialakítására, amely a csehszlovákiai magyaroknak a közösségi önkormányzatiság, illetve a területi autonómia elérése előtti, a polgármesterekre és a parlament magyar képviselőire alapozott egyeztető tanácsa lenne.
Az 1997-ig érvényes szlovákiai választójogi törvény nem gördített akadályt az elé, hogy a hármas magyar koalíció a soron következő parlamenti választáson sikeres legyen. A három párt koalíciójának parlamentbe jutási küszöbértéke 7% volt, és azt tudtuk, hogy ezt a küszöböt bármikor játszva átlépjük – tehát a választási sikerünk ezzel a magyar koalícióval biztosított volt.
Történt azonban egy váratlan változás. A kormánykoalíció 1997 őszén a választójogi törvény megváltoztatását kezdte tervezni.
A tervezet szerint a hármas koalíciónak a parlamentbe jutáshoz meg kellett volna szereznie az országban leadott érvényes szavazatoknak legkevesebb 15%-át, ezt a magyar koalíció nem tudta volna teljesíteni.
A választási törvény megváltoztatásának a veszélye megzavarta a magyar koalíciónak a pártok egyesítését mindaddig elutasító politikusait. Világossá vált, hogy ha nem mozdulunk el a holtpontról, jelentéktelen politikai erővé zsugorodunk/zsugorodhatunk. Ennek a veszélynek a felismerése hirtelen elmozdította a holtpontról a pártegyesítési folyamatot. Ez az elmozdulás azonban azt is leleplezte, hogy az addigi huzavona csupán pozícióharc volt. Ha megtarthatom a tisztségemet, támogatom a pártok egyesülését – mondták többen.
Ezt követően került sor az MKDM és az MPP külön találkozójára, ahol – 1997 novemberében – kiötlötték, hogy olyan megoldást kell választani, amely a pártok eredeti arculatának a megőrzése szempontjából a legkedvezőbb. Ezen a találkozón született meg az MPP elnökének, A. Nagy Lászlónak a kezdeményezésére, de valószínűsíthető, hogy Gyurovszky László ötletén alapulva, egy választási párt létrehozására tett közös javaslatuk.
Fel kellett tehát gyorsítani a tárgyalásokat a pártegyesítésről. Bugár Bélával 1998 kora tavaszán a Magas-Tátrába utaztunk, ahol Václav Havel cseh köztársasági elnökkel kellett találkoznunk, aki – korábbi nyugati mintára – fogadta a vendéglátó ország politikai ellenzékét. Ekkor – négyszemközt beszélgetve – ajánlottam fel Bugárnak: a pártok egyesítésének érdekében az is elfogadható lenne, ha az Együttélés az MKDM-be beolvadna, illetve összeolvadnánk oly módon, hogy ezzel egy új párt jönne létre, ebbe – ha akar – beolvadhat az MPP.
1998. április 18-án az MKDM a galántai művelődési otthonban tartott, hirtelen és saját alapszabályával ellentétesen (egyrészt célzatosan, másrészt véletlenszerűen összeválogatott emberekből) összehívott közgyűlésen, váratlanul, politikai partnereit nem értesítve Magyar Koalíció Pártjára változtatta a nevét. Bugár Béla a sajtó nyilvánossága előtt beismerte: senkivel nem egyeztettek erről. A mindenki számára váratlan lépést időhiánnyal indokolta.
Ezután, az addig elért eredmények megóvása végett nem maradt más megoldás, minthogy április 22-én a másik két partner is elfogadta a kész helyzetet és megállapodtunk abban, hogy a pártegyesülés befogadó pártja a Magyar Koalíció Pártjává átalakult MKDM lesz.
Az egyesült párt elnökének székébe az Együttélés által javasolt személy kerül (Duka Zólyomi Árpád), az MPP jelöltje pedig a párt Képviselői Tanácsának elnöki posztját fogja betölteni.
A pártegyesülés végső formájáról a döntő – de nem hivatalos – egyeztetés 1998 pünkösdjének szombatján kezdődött Martoson, Bugár Béla és közöttem. A legfontosabb téma az egyesült párt politikai szerkezete volt. Amennyiben az egyesült pártba belépő három párt külön-külön alakítana platformot, a párt rövidesen működésképtelenné válna vagy széthullana. Üzenetem ezért így hangzott: ha megegyezünk két platformban, akkor az Együttélés átengedi az elnökjelölés jogát az MKDM-nek. A tárgyalások június első hetében, Pozsonyban folytatódtak Farkas Pál és közöttem. Megegyeztünk, hogy csak két platformja lesz az egyesült pártnak, az elnökjelölt pedig Bugár Béla lesz.
Az Együttélés VI., utolsó kongresszusára 1998. június 13-án, szombaton került sor Galántán. A kongresszus egyetértett azzal is, hogy
az Együttélés lemond arról a korábbi megegyezés szerinti jogáról, hogy az új párt elnökének tisztségébe az általa jelölt személy kerüljön.
A Magyar Koalíció Pártját kiteljesítő egyesülési kongresszus 1998. június 21-én Dunaszerdahelyen ült össze, ahol a három párt küldöttei alkották a pártokat egyesítő kongresszust. Ez volt a szlovákiai magyarságnak a rendszerváltozás utáni második legfontosabb politikai eseménye – az első a komáromi nagygyűlés volt 1994. január 8-án.
Ezzel lehetővé vált, hogy a nevét közben Magyar Koalíció Pártjára változtató Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint az Együttélés és a Magyar Polgári Párt egyesülésével létrejöjjön a Magyar Koalíció Pártja. A pártokat egyesítő gyűlés az MKP elnökévé Bugár Bélát választotta, általános alelnökké Duka Zólyomi Árpádot, tiszteletbeli elnökké Duray Miklóst. A keresztény-konzervatív-népi platform elnöke Csáky Pál, a polgári liberális platform elnöke A. Nagy László lett, egyben mindketten az MKP elnökhelyettesei is lettek. Az MKP Országos Tanácsának elnökévé Farkas Pált választotta a kongresszus, Bárdos Gyulát megbízta a párt parlamenti frakciójának vezetésével, Kvarda Józsefet pedig az önkormányzati alelnöki tisztséggel.
