Ember legyen a talpán, aki eligazodik a mintegy 150 éves török hódoltság szövevényes viszonyai között. Magyarország három kézen, de a határok az alkalmi csatározásoktól függően napi szinten változnak, nem is beszélve arról, hogy sokszor nem lehet tudni, ki áll épp a kuruc, ki a labanc, s ki a török oldalán. Fülek királyi végvárként fontos szerepet játszik ebben az időszakban, s a Füleki Vármúzeum vezetői nem véletlenül gondolták azt, hogy ideje lenne az akkori viszonyokat feltérképezni.
Ennek jegyében indult útjára a Discussiones Filekienses sorozat, amelynek célja Fülek múltjának a feltárása és bemutatása, s
amelynek immár a negyedik kötete Állandó tűztől övezve címmel jelent meg a napokban, amelyet a Városi Könyvtárban mutattak be.
2015-ben még a Vámbéry Polgári Társulás adta ki a sorozat nyitó darabját, amely a füleki végvár működtetéséről ad számot Koháry István főkapitánysága (1667-1682) idején. A munka elkövetője Komjáti Zoltán Igor budapesti történész volt, aki 2004-ben kezdte el kutatni Koháry Istvánt, s mintegy 15 évi kutatómunka kellett ahhoz, hogy sok-sok levéltári kutatómunka után ezt a viszonylag rövid korszakot felelevenítse. Nem volt egyszerű dolga (a bemutató során néha ő maga is belebonyolódott egyes részletek felelevenítésébe), hiszen
az idők folyamán nagyon sok dokumentum elveszett, ráadásul sok-sok egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot,
így például abban sem lehetünk bizonyosak, mennyien is csaptak össze abban a bizonyos sorsdöntő 1682-es csatában.
(Fotó: Füleki Városi Könyvtár)
Komjáti a kutatásait két részre bontotta, s először a füleki végvár napi működtetését írta meg, majd ezután következett a vár hadtörténete és az ominózus 1682-es csata. Nyugodtan kijelenthetjük, nagyon fontos, hiánypótló munkáról van szó, ahogy a könyvbemutatón is elhangzott, ahol Titton Viktória, a Füleki Vármúzeum igazgatója faggatta a szerzőt, akitől megtudhattuk, hogy a magyar hadtörténetben túlhangsúlyos a nyugati, dunántúli végvárak szerepének a vizsgálata, ami nem meglepő, hiszen a császári udvarnak messze a legfontosabb volt Bécs és Pozsony megóvása a török hordáktól, s innen nézve Fülek egy elhanyagolható keleti végvárnak számított.
Történelmi kutatómunkaként, de ismeretterjesztő kalandregényként is olvasható Komjáti Zoltán Igor munkája
– hangsúlyozta Titton Viktória. Mint kiemelte, a szerző nem csupán száraz tényekkel dolgozik, hanem munkáját olvasván szinte megelevenedik a XVII. század ugyancsak zavaros története, amikor sokszor az aktuális szereplők sem lehettek pontosan tisztában a viszonyokkal.
(Fotó: Füleki Városi Könyvtár)
Egy elhanyagolt térség elfeledett időszakának történései válnak ismertté a kötet által, amely segít megérteni a három részre szakadt Magyarország egykori mindennapjait. Koháry István többfrontos harcra kényszerül, hiszen mind a kurucok, mind a törökök ellen harcolni kényszerült. Így jutottak el az 1682 augusztus 25-én kezdődött ostromhoz, amely végül szeptember 10-én ér véget.
Thököly Imre elfoglalja a füleki várat, Koháryt rabságba veti, s bizony nem sokon múlik az élete sem.
De amíg Thököly végül törökországi száműzetésben hal meg alig 48 évesen, addig Koháry István az akkori viszonyok között szinte matuzsálemi, 82 éves kort megélve hal meg. Hogyan zajlott az akkori hírszerzés, kik is voltak a kolduló rabok, milyen volt a viszony a várőrség és a török katonák között, mi is volt az a kurucosság és törökösség, mi volt a kettős birtoklás, kikre számíthatott az ostromkor Koháry István, milyen ember is volt Thököly Imre, aki a vár megszállta és elpusztítása után három évig tartotta fogva Koháryt – mindezekre, s számos más kérdésre is választ kaphatunk Komjáti Zoltán Igor új munkájából, amely a Discussiones Filekienses negyedik darabjaként látott napvilágot.
S aki nem értesült volna még róla,
a sorozat második darabja a Füleken 2011 szeptemberében megtartott nemzetközi konferencia anyagát jelentette meg A Koháry és Coburg család emlékezete Barstól Gömörig címmel (immár a Füleki Vármúzeum kiadásában).
A szlovák–magyar nyelvű kötet a konferencián elhangzott tíz előadást tartalmazza.
A harmadik kötet Štúdie ku Koháryovským majetkom v Novohradskej stolici (1647-1731) (Tanulmányok a Koháryak Nógrád vármegyei birtokaihoz 1647-1731) címmel Szirácsik Éva, történész tanulmányait tartalmazza szlovákul, Imrich Nagy fordításában. Ez Szirácsik Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei birtokain című munkája alapján készült, amely magyarul 2017-ben jelent meg a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár kiadásában.
(Fotó: Füleki Városi Könyvtár)
Komjáti Zoltán Igor elmondta azt is, hogy ezzel látszólag lezárta füleki kutatásait,
mostani érdeklődése már a Hont vármegyei főispánságra irányul, ugyanis II. Koháry István édesapja Hont vármegye főispánja volt, amely rang aztán öröklődött a családban.
S akinek az érdeklődését Komjáti Zoltán Igor kötetét olvasván felkeltette ez a különös korszaka a magyar történelemnek, olvassa el Csikász Lajos A félhold árnyéka című regénysorozatát, amelynek eleddig három része jelent meg (Vörös-kék lobogók, A kuruc király, Arany és vér), s amely részletesen és olvasmányosan dolgozza fel az 1680-as évek magyarországi történéseit.
