Alapvető szerkesztési elve hírportálunknak, hogy a bulvárlapok sarában-mocskában nem dagonyázunk. Ezt a jó szokásunkat természetesen a továbbiakban is fenn kívánjuk tartani, viszont most – tényleg csak egy rövidke gondolatmenet erejéig – a szabályt erősítő kivételként kénytelen leszek ettől némileg eltérni.
Legfőképpen azért, mert sajnos tény, hogy a még olvasni tudó és olykor hajlandó népesség egy jelentős része ilyen formában veszi magához a napi betű-betevőt, így aztán akár tetszik, akár nem, a véleményformáló ereje nem csekély. Ezekívül pedig pedig néha nem árt beletekinteni a (pöce)gödörbe, hogy lássuk, mi van a legalján…
Nos, az egyik ilyen magyar portálon ezúttal a mindannyiunk által ismert és sokunk által elismert Kétnyelvű Dél-Szlovákia nevű aktivista csoportot tűzték tollhegyükre a kollégák, miután a tábla-akcióiról elhíresült csoport kifogásolni merészelte a fittkirály Schobert Norbihoz köthető Update-boltlánc nyelvhasználati gyakorlatát. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia ugyanis felhívta a figyelmet arra a visszásságra, hogy az Update-lánc szlovák részlege még a magyarok által lakott területeken is csak szlovák nyelven kommunikál. Nos, a bulvárlap természetesen megkereste az érintettet, magát Norbit, aki mindössze annyit tudott kinyögni, hogy ő ide csak boltokat nyitni, ellenőrizni meg fellépni jár, amúgy lövése nincs a „szlovákiai dolgokról”. Bár szerinte nem két, hanem mindjárt hat nyelven dolgoznak (nem, nem fordítóiroda), köztük pedig az első – na, melyik is? – az angol. Érthető, globalizálódunk vagy mifene s csak a magamfajta röghöz kötött parasztok nem értik eme új időknek új dalait…
Ha már a névadó nem tudott értelmes válasszal szolgálni, a bulvárlap forró nyomon előkerítette a franchise-lánc ügyvezető igazgatóját, Galló Ivánt. Az ő szavai az igazán érdekesek és persze tanulságosak. Mit is gondol tehát „A Vállalkozó” a mi nyelvi jogainkért folytatott küzdelemről és azokról, akik ebben pénzt, időt, munkát nem kímélve részt vesznek? Idézem: „Ezek azok az emberek, akik egész nap unatkoznak. Amilyen a szervezetük, olyanok az emberek, nonprofitok, mert semmit nem hoznak”.
Ezt véssük jól az emlékezetünkbe!
Az ügyvezető aztán megmagyarázza, hogy az nonprofit haszontalanok hazudnak, hiszen ők két nyelven kommunikálnak. Na jó, két helyen tényleg nem, de – megint csak idézem a nagyfőnököt: „Ha ez a társaság ad nekem boltonként ezer eurót, akkor szívesen leváltjuk holnap is a kirakatot. Mindenhol tudnak velük magyarul beszélni, még Pozsonyban is, szerintem ez csak egy politikai játék, a szlovákok támadnak, hogy miért van kint magyarul, a magyarok azért, hogy miért nincs, mondtam is hogy menjenek ki a határba és verjék szét egymás pofáját, minket meg hagyjanak dolgozni, mert a mi pénzünkből élnek”.
Tetszenek ezt érteni? Mert én nem. Ezidáig azt hittem, hogy ők (az eladók) élnek a mi (vevők) pénzünkből.
Mindenesetre ki lehet próbálni, hogy működik-e. Például úgy, hogy az alakja mellett az anyanyelvét is féltő felvidéki magyar vásárló messzire elkerüli az ilyen boltokat, mert hátha nem csak az ügyvezető, hanem a zsemle is felfuvalkodott…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31885″}
