Ablakon kidobott százezer szavazat miatt sápadozik az egyik vezér, mert ha azokat rá adták volna le, akár még kormánypárt is lehetne, de jobboldali vezérürü mindenképpen. Százezer szavazatért azonban meg kell dolgozni. Különös 100 000 eltűnt magyar után.
2002-ben a vezérsége alatt álló nyájtól még 321 069 voksot kapott, 2006-ban 269 111-et. Azután dobbantott, új nyájat terelt össze, mellyel 2010-ban 205 538 szavazatot gyűjtött be. 2012-ben 176 088 szavazat jutott neki. A csökkenés már 2002 és 2006 között megindult.
Számoljunk- egységes MKP: 321 069 – 269 111= 51 958 (16,18%);
MKP: Most-Híd: 269 111 – 205 538 = 63 573 (23,62%);
Most-Híd:Most-Híd: 205 538 – 176 088 = 29 450 (14,33%).
A maradék nyáj, az MKP 2010-ben109 638 szavazatot szerzett, 2012-ben 109 483-at. Ha minden idők közösen elért legnagyobb szavazatszámát vesszük, a 2002-es 321 069-et, durván ez annak az egyharmada. Az a nagyjából 100 000 ember hiányzik, aki az elmúlt húsz évben egyszerűen elfogyott a szlovákiai magyar közösség soraiból. A maradék meg nagyjából megfelezve szavaz. Van, aki az érdekképviseletet és a megmaradást helyezi az első helyre, van, aki a hatalmat és a belőle várható javakat.
Ha ugyanis számba vesszük a Most-Híd tiszta szlovák járásokban megszerzett szavazatait, nagyjából kijön egy 60-70 ezres halmaz, nem magyar szavazó. Nekik köszönhetően van benn a törvényhozásban Bugár Béla pártja. Nélkülük a Most-Híd is ott tartana, mint az MKP. (Akik onnan az egységes MKP-re szoktak szavazni – ma is rá szavaznak, ott vannak a részletes kimutatásokban.)
A Most-Híd nemzetiségpolitikáját annak a függvényében lehet és kell hát értékelni, hogy parlamenti léte szlovák választókon áll vagy bukik, magyar választóinak érdekét így csak felpuhítva, langyosan képviselheti.
Az MKP-nak – ha regionális és etnikai édekképviseleti párt akar maradni – nincs más útja, mint az idén megfogalmazott programja. A kisebbségi önkormányzás jogi-intézményi feltételeinek megteremtésére kell törekednie; ha itthon nehezen megy, nemzetközi segítséggel, nemzetközi porondon is. Vagy elsősorban ott, csatlakozva a már kibontakozóban lévő kezdeményezésekhez. Az a 109 483 szavazó, aki az önálló szlovákiai magyar politikát ma is szükségesnek tartja, erre kötelezi. (Ezért szavaz rá, ennek érdekében juttatja neki a szavazatáért járó pénzt is.) A beolvadás vagy megmaradás most már középtávú kérdés magyar közösségünk esetében.
Ez a parlamenti politikai választásaink tükrében is felvillantható.
1998-ban 306 632 szavazatot szerzett a közös magyar párt. A Mečiar-barát és általa pénzelt Maďarské ľudové hnutie za zmierenie a prosperitu – Magyar Népi Mozgalom a Megbékéléséért és a Jólétért (közbeszédben az ún. hosszúnevű párt, melyet az Együttélésből kivált Gyimesi György alapított) 6 587 voksot kapott. Akkor a szlovákiai magyarság egészséges ösztönei és értékrendje működött, s tudta, ki az áruló, kit kell a választásokon félreállítani.
Az egységet a politikában díjazta. 1994-ben a magyar hármas koalíció 292 936 szavazatot szerzett (ekkor még voltak választókörzetek Szlovákiában).
1992-ben 228 885 szavazata volt a MKDM-Együttélés koalíciónak, a magyaroktól 70 689 szavazatot vitt el az önállóan induló liberális magyar párt, az MPP. 1990-ben 292 636 voksot adtak le ugyanerre a kettősre.
Külön is érdemes megnézni – és a teljes választási statisztika elkészülte után összehasonlítani – számbelileg hogyan is alakultak egyes régióinkban a „mi” pártjainkra szavazók adatai. Kiindulásként álljon itt az utolsó négy választókörzetes parlamenti szavazás számsora.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/32887t.jpg” width=”600″ height=”106″ title=”táblázat”}táblázat{/japopup}
