Mindig könnyeket csal az ember szemébe, ha a magyarországi liberálisok határon túli „véreikért” aggódnak. (Frissítve az LMP reakciójával s viszontválasszal)
Most is egészen meghatva olvastam a hírt, hogy a Lehet Más a Politika nevezetű SZDSZ szellemi utódpárt melegen üdvözli a hozzájuk hasonlóan súlyosan identitászavaros, ámde ugyanekkor nagyon határozott érdekek mentén orientált Most-Híd eredményét a parlamenti választásokon. Mégpedig a következő, orvosért kiáltó szavakkal: „A szavazók pozitívan értékelték Bugár Béla és pártja kormányzati eredményeit, különösen a demokrácia kiszélesítéséért, a kisebbségi jogokért, illetve a Felvidék természeti- és kulturális örökségének megőrzéséért hozott erőfeszítéseket”. Hogy melyik bolygón járt a közleményt jegyző Dorosz Dávid az elmúlt másfél esztendőben, az nem derül ki a mondathalmazból, mindenesetre alighanem mindenkinek jobb lett volna, ha ott is marad. Egyébként pedig jobban teszi, ha a jövőben megválogatja szavait, mert a kisebbségi jogok élharcosává előléptetett Bugár Bélától még csúnya fejmosást kaphat ezért a „Felvidékezésért”. Ahogy egy évtizeddel ezelőtt például Duray Miklós is megkapta ugyanettől a teremtménytől.
No de nem lenne LMP az LMP, ha egyúttal nem törölné bele cipőjét a Fideszbe is, mely kapcsán azon sajnálkoznak, hogy a magyar kormányzat nyíltan támogatta a kampány során az MKP-t (melynek kimaradását a parlamentből egyébként az LMP a közleményében nagyon sajnál…). Felszólítják tehát a kormányt, hogy rendezzék a viszonyt Bugárékkal és ismerjék el pártját a felvidéki magyarok hiteles képviselőjének.
Csak azt nem értem, ezek a liberálisak vajon miért akarnak olyasmit erőltetni Bugárékra – a felvidéki magyarokat képviseltetve – amelyet ők maguk sem vállalnak fel, s ez gyakorlati ténykedésükből egyértelműen látszik is?
Mindenesetre legalább lesz, aki szóba áll Magyarországon Bugárékkal. Egymáshoz méltó partnerek.
***
Március 13-án megjelent cikkünkre még aznap reagált a Lehet Más a Politika- Országgyűlési Frakció Erőszakmentesség Kabinet nemzetpolitikai tanácsadója, Szücs Balázs. Válasza így szól: ” Én is és az LMP is mindig nyitott volt a párbeszédre, de ilyen alacsony színvonalú és igaztalan véleményekkel nem tudunk mit kezdeni. Mi is sajnáljuk, hogy az MKP-nak nem sikerült visszakerülnie a parlamentbe. A felvidéki magyarság belső civódásaival, kicsinyes megnyilatkozásaival továbbra sincs dolgunk. Vitája a felvidéki magyar szavazókkal van Szűcs Dánielnek, akik világosan döntöttek pár nappal ezelőtt. Dühét megértjük, de nyilvános gyűlölködését egyáltalán nem.”
***
Ha nem az LMP-ről lenne szó, még büszke is lennék rá, hogy olyan „nagy emberek”, mint egy országgyűlési párt kabinetjének tagjai, válaszra méltatják valamelyik jelentéktelen írásomat. Az „Összenő, ami összetartozik” című szösszenetről van szó, melyben pár szóban bátorkodtam megemlékezni a Lehet Más a Politika fedőnév alatt a nemzetrontó szélsőliberalizmus legszebb hagyományait az Országházban tovább éltető párt egyik friss nyilatkozatában foglaltakról. Nem lehet elégszer idézni e förmedvény leghírhedtebb mondatát: „A szavazók pozitívan értékelték Bugár Béla és pártja kormányzati eredményeit, különösen a demokrácia kiszélesítéséért, a kisebbségi jogokért, illetve a Felvidék természeti- és kulturális örökségének megőrzéséért hozott erőfeszítéseket”.
Nos, az erre megfogalmazott néhány keresetlen szóra méltóztatott reagálni a párt „nemzetpolitikai tanácsadó” rangban tevékenykedő „szakembere”. Kár, hogy ez csak a levél végén, az aláírásból derült ki, mert akkor az egész szöveget végigröhögtem volna. Hogy mik vannak? Nemzetpolitikai tanácsadó az LMP-nél! Még a végén kiderül, hogy az LMP-s bioistállóban ott áll a fehér ló, mely már csak a kormányzójára vár, hogy megvalósítsa a párt nemzetpolitikáját… Na de attól, hogy farkast báránykának öltöztetik, attól az még farkas marad – messziről megismerni a szagáról…
Tehát nemzetpolitika LMP módra. Asszongya e terület szürke eminenciása: „A felvidéki magyarság belső civódásaival, kicsinyes megnyilatkozásaival továbbra sincs dolgunk.” Feltételezem, hogy kicsinyes megnyilatkozás alatt az én előző irományomat érti a tekintetes úr, ebben az esetben azonban, bár igen megtisztelő, mégsem nevezném magamat „felvidéki magyarságnak”. Melynek viszont valóban vannak belső civódásai s ha valamivel, akkor pontosan ezzel kell(ene) foglalkoznia annak, aki komolyan gondolja a nemzetpolitikát és nem csak a névjegyére rittyenti rá a jól csengő szavakat. A felvidéki magyarság „belső civódásainak”, helyesebben inkább vitáinak, még pontosabban súlyos identitás-válságának ugyanis okai és következményei vannak. Előbbieket feltárni, utóbbiakat megakadályozni – ez lenne a feladata a magyar nemzetpolitikának, együttműködésben az érintettekel. Nem pedig az ideológiai tejtestvér gusztustalan fényezése a legtaszítóbb hazugságok árán is. Mert az LMP legutóbbi közleménye kapcsán (is) pontosan ez történt.
Aki ugyanis azt írja, hogy Bugár Béláék az elmúlt másfél esztendő kormánypozícióban töltött időszakában szélesítették a szlovák demokráciát és a kisebbségi jogokat, az vagy aljas, vagy végtelenül tájékozatlan. Egyik esetben sem szabadna azonban tanácsokat osztogatnia nemzetpolitikai ügyekben. De hát ettől LMP az LMP…
Ha már a tanácsoknál tartunk, egyet hadd adjak én is az LMP-nek: a nemzetpolitika területén való garázdálkodás helyett inkább kövessék exképviselőjük, Kaufer Virág példáját. Kétszeresen is: keressenek maguknak egy jó kis kreatív hobbit (a kötés megfelel), majd távozzanak…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
