A Rio nem mai bútordarab a Kiánál – 2000-ben kezdték gyártani –, de tavaly, harmadik nekifutásra végre készült belőle egy IGAZÁN új és korszerű verzió. Olyan, amelyen tanítani lehetne, milyen is az igazi generációváltás.
Az elismerések egyikeként begyűjtötte Az év autója címet Szlovákiában, bár nem itt gyártják, hanem Koreában. Mi viszont idehaza teszteltük, méghozzá csúcsszereltségben, az erősebb benzinmotorral és ötajtós karosszériával.
Alaktan
Kezdjük azzal, hogy a kompakt kategória (Fabia, VW Polo, Mazda2, Ford Fiesta, Opel Corsa, Toyota Yaris, Renault Clio stb.) legméretesebb autójával van dolgunk. Hossza simán túllépi az itt lélektani határnak tartott 4 métert (4045 mm), tengelytávja pedig gyakorlatilag akkora, mint az eggyel magasabb osztályba tartozó Golfé. S mindezt sikerült nagyon szépen megformázni, ugyanis az autó minden szögből nézve fiatalos, dinamikus, arányos és harmonikus jelenség. Külön említést érdemel az új egyenmaszk, szép lámpáival, terjedelmes légnyelőjével és a ködfényszórók fekete műanyag bélésű házaival. A szép ívben lejtő tetőt mutatós légterelő zárja, alatta keskeny, kupés szélvédővel, lejjebb pedig olyan lámpákkal, amelyek más színű karosszérián érvényesülnének igazán. A kerekek pedig – nos, azok acélból vannak, de láttak már dísztárcsákat, amelyek ennyire hasonlítanának egy alufelnire…?
Belvilág
Itt is tetten érhető, hogy a tervezők megpróbálták kerülni a tucatmegoldásokat. A középkonzol mutatós billenőkapcsolóival ez tökéletesen sikerült is nekik (lásd még: Mini Cooper…). A sebességmérőbe integrált kör alakú kijelző is kiemelkedik a dizájnőri átlagból, főleg ebben a kategóriában. A többi – a gombokkal arányosan teleszórt bőrbevonatú volán, a dupla kezelőpultos rádió – pedig simán csak esztétikus és ergonomikus. Praktikum szempontjából nyerő ötlet a rádió mellett kialakított pici rekesz: ideális megoldás a gombbal indítandó autók „hová a francba is csaptam le a kulcsot?” problémájára. Ami pedig a helykínálatot illeti, ebben is kategóriabajnoknak nevezhető az új Rio, lásd például a hátsó traktusról készült képet. Amely mellesleg a középpozíciónál jóval hátrább tolt elülső ülésekkel készült, tehát bőven vannak még tartalékok… A koffer szintén a B-szegmens abszolút élmezőnyébe tartozik a maga 288 literes alapméretével, ráadásul sík padlóval bővíthető. S hogy ennyi szép és jó után némi panasz is essék: az autóban bizony sok a kopogós műanyag, a koffer kettéhajtható padlója pedig kellemetlen hangokat hallat az úthibákon.
Az országúton
Néha meglepődik az ember, mennyire nem tükrözik a számadatok egy-egy motor szubjektíve érzett viselkedését. A Rio 1,4-es benzinesénél például van egy 6300-on jelentkező csúcsteljesítmény, és egy 4200-on megjelenő nyomatékcsúcs; mindkettő sok, mármint ami a fordulatszámot illeti. A turbós benzinesek egyik-másikának csúcsnyomatéka – papíron – már 1500 motorfordulattól rendelkezésre áll! És ez a szívómotor mégis rugalmas, teljesen felrúgva a szó szoros értelmében vett papírformát. Kis szakmázással valószínűleg azért, mert a gyengébb 1,2-essel ellentétben szinte pontosan „négyzetes” (furat/löket 74×74,99), és szelepei természetesen változó vezérlésűek. No de a furatlöket nyilván a legeslegkevésbé sem érdekli mondjuk a Rio egy hölgytulajdonosát – legalábbis nem ebben az összefüggésrendszerben. Ő csak azt érzi, hogy gázt ad, és az autó tisztességesen húzni kezd. Meg hogy vezetés közben nem kell sűrűn a váltókarhoz kapkodnia, pedig 6 fokozat is van rajta. A benzinkútnál pedig újabb kellemes meglepetés várja, mivel szolid, löketmentes vezetéssel belefért a 6 literbe…
Vas Gyula (A szerző felvételei)
{phocagallery view=category|categoryid=499|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1396 cm3
Teljesítmény: 80 kW (109 LE)/6300min-1
Nyomaték: 137 Nm/4200min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 183 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,5 s
A csomagtér űrtartalma: 288–923 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 6,5/4,3/5,1 l/100 km
Ár: 12 390 euró
A háromajtós alapmodell ára: 8990 euró
