Az olimpiai eredményesség megítélésére különféle szempontok alapján sokféle táblázat lát mostanában napvilágot. Bevallom nemrég magam is készítettem ilyeneket abból az okból kifolyólag, hogy hamiskásnak éreztem azt az éremtáblázatot, amely csak és kizárólag a megszerzett érmek számát vette figyelembe.
Mit éreztem megtévesztőnek egy ilyen táblázatban? Elsősorban azt, hogy valószínűleg könnyebb rendkívüli tehetségeket találni 300 millió lakos között, mint 10, vagy 5 millió között, vagy még ennél is alacsonyabb lélekszámú lakosság körében. Ezen felbuzdulva ún. átszámított összesítés szerkesztésébe fogtam, s látszólag beigazolódott feltevésem, mert a millió lakosra jutó érmek számát tekintve az elsődleges éremtáblázatokat vezető „nagy” országok alaposan hátrébb kerültek. Kukacos természetemnél fogva még ebben is hibát, tévutat véltem felfedezni. Nagy elégtételként éltem meg, hogy az utóbbi időben egyre több helyen találok utalást a FORBES táblázataira, ahol a GDP-hez is próbálnak viszonyítani. Ettől ismét a másik oldal igazát keresve az jutott eszembe, hogy az eredményesség talán nem külön-külön tehetséges sportoló, lélekszám, GDP kérdése, hanem talán valahogy úgy együtt hatnak mindezek az eredményességre, s azon kezdtem töprengeni, hogy mi még ezeken kívül? Igaz ugyanis a következő: Minden ilyen táblázatban van jópár az eredeti feltevést igazoló tény, ám vannak jócskán ellentmondó tények is. Egyik kedvenc aforizmám egy Einstein idézet szabadon: hiába bizonyítom akár naponta az igazamat, ha egyszer felmerül egyetlen ellentmondó tény, az máris romba dönti/döntheti a gondosan építgetett elméletet. Ebből kiindulva azt a feladatot látom ésszerűnek, hogy bővítsük egy elfogadható határon belül a figyelembe vett szempontokat, találjunk ki valamilyen rendszert az egyes eredmények összesítésére, s így jussunk el egy „igazságos” listához, ahol minden szempont a megfelelő súllyal szerepel a végső sorrend kialakításában. Mindezt átgondolva rögtön az ilyen egyezményes rendszer kialakításának nehézsége merült fel bennem, ami miatt valószínűleg utópia marad egy ilyen eredményességi táblázat. Addig is mindenkinek ajánlom az eddig kitalált éremtáblázatoknak mindkét végét tanulmányozni, mert érdekes nyilvánvalóságok és még ennél is érdekesebb ellentmondások tapasztalhatók. Az érdekes ellentmondások egyike pl. India eredménye, vagy akár Jamaicát is említhetném. Ebből nyilvánvaló azonnal az a tévedés, mely a lakossághoz mért érmek számát veszi alapul. A kérdés összetettségére utal, hogy minden ilyen táblázat tartalmaz hasonló végleteket, ezért csak azt tudom ajánlani, hogy az ilyen táblázatok iránti igényünket tegyük egy kicsit félre, s próbáljuk meg minden számunkra kedves sportágban külön-külön mérlegelni a nekünk kedves sportolók eredményességét, esetleg kudarcát.
—
Támadt egy olyan ötletem, hogy az összes megszerezhető aranyérmet próbáljam meg egyenlő mértékben elosztani a Föld összes lakosa között. Az eredmény csak körül-belüli, mert érmet megfelezni, vagy bármilyen módon osztani nincs értelme, mégis sikerült egy olyan táblázatot összeállítanom, melyben az egyes résztvevő országoktól elvárható aranyérmek számát határoztam meg az adott ország lakosságához mérten. A listát Kína vezeti 55 aranyérem várományosaként. További öt igazán nagy ország van, melyektől legalább 6 aranyérem várható.Ezeket követi 27 ország, melyektől kettő, vagy annál több aranyérem várható, majd 37 ország a maga várható egyetlen aranyérmével, végül 126 olyan ország következik, melynek lakossága az egy aranyéremre jutó 24,5 millió lakos felét sem éri el. Érdekes összemérni ezt a listát az eddig szerzett aranyérmek számával. Van néhány ország, mely alaposan túlteljesíti az elvárásokat, ám vannak sokan, akik súlyos adósságot halmoztak fel az eddigiek során.
A túlteljesítők élmezőnye: Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Dél-Korea, Magyarország, Németország, Oroszország, Franciaország
Az „adósok” listája: India, Kína, Indonézia, Pakisztán, Brazília, Banglades, Nigéria
Szlovákia „hozta“ a várható 0 aranyérmet, s ezzel a népes középmezőny tagja, ugyanis összesen 104 ország pontosan annyi érmet szerzett, mint ez elvárható volt tőlük. Ennek a mezőnynek nagy része Szlovákiához hasonló eredménnyel került ebbe a csoportba, de ide tartozik pl. Japán is mivel eddig az elvárásnak megfelelő 5 aranyérme van.
Úgy gondolom tanulságos az ilyen lista. Ez alapján vissza kell vonnom az USA-ról korábban leírt elmarasztaló véleményemet, mivel a túlteljesítők listáját magasan vezeti, viszont örömmel vehetjük tudomásul, hogy Magyarország igen előkelő helyen van a túlteljesítők listáján.Az eddig általam ismert listák közül ezt tartom a legreálisabbnak, ha lehet itt egyáltalán ilyesmiről beszélni. Továbbra is kitartok abbeli véleményem mellett, hogy minden táblázat tanulmányozásra érdemes, azonban az érmeket versenyszámonként és versenyzőnként legérdemesebb értékelni, hisz vannak nagyon várt és megjósolt érmek ugyanúgy mint alapos meglepetések. Nem kell ehhez különösebb tehetség, hisz a sportot pontosan ez teszi állandóan érdekessé, s talán ez az oka annak is, hogy az olimpiai játékok ilyen hosszú ideje ekkora érdeklődést vált ki. Az elvárásoknak pontosan megfelelő eredmények valószínűleg az olimpiai mozgalom végét jelentenék.
Varga Lajos, Felvidék.ma
