Március 10-én került sor a Szegeden élő dr. Bene Gábor Erős várunk az alkotmányunk? című könyvének bemutatására a kassai MaJel Rovás központban.
Kötetének címlapján azt olvasom, hogy az ősi magyar alkotmányosságról úgy kívánt írni, hogy annak fontos alapelveit a fiatalok is értsék. Vérözön nélküli, közjogi szabadságharcot hirdet, melyhez be kell vetnünk a szeretet fegyverét!
Ez vonzó felhívás, így kíváncsian mentem el a toborzóra, amit ügyesen könyvbemutatónak álcáztak.
Miért írta 68 oldalas „könyvecskéjét”? Mert mindenki egyszer meghal, de a nemzet és az igazság soha! Az értékelvű nemzetnek kell szervezetten felsorakoznia! Szerinte ma már nincs közösségi érdekképviselet, nincsenek pártonkívüli választókerületi követek. A jónak kellene győzni! Nem szabad arra hivatkoznunk, hogy kevesen vagyunk, mert hiszen akár egy ember is képes hatást gyakorolni a közösségre.
Ki fest sötét jövőképet a magyarság egyik megtartó ereje, a Szent Korona és a relikviák köré? Nem az egymással versengő pártok a fontosak, hanem a polgári, nemzeti értékek. A közvéleményt „kell meggyőzni arról, hogy az értékek helyes rendje, az erkölcs és jog tartalmi kapcsolata gazdaságilag is, szellemileg is könnyebbé teszi a haladást a jobb lét felé, mely célravezető” – idézi a szerző Zlinszky János jogtudóst, egykori alkotmánybírót.
Előadása elején arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunista korszakban a nép és nemzet fogalmát egymásba csúsztatták. Leegyszerűsítve a kettő között az a különbség, hogy az előbbi etnikai fogalom, az utóbbi értékrendi. Ez utóbbit szerinte a magyarok a szkítáktól vették át és hozták magukkal.
Egyetlen testülete nem működik a magyar alkotmányosságnak, amely nagyon fontos feladatot látna el, s ez a felsőház.
1920-ban az országgyűlés biztosította a magyar állam jogfolytonosságát. A nép- és tanácsköztársaság után visszaállították a magyar királyságot, de vallották, közjogi provizóriumot vezetnek be. Azért, mert a Szent Korona testét részben megszállták a románok, csehek és szerbek. Ráadásul a megkoronázott király Svájcban lakott. IV. Károly nem tartotta be esküjét. A magyar király egyik legfontosabb feladata, hogy országát megvédje az ellenségtől, bármely irányból támadna. A probléma az, hogy éppen a Habsburgok csináltak a Magyar Birodalomból egy olyan országot, ahol egyes népcsoportok ellenséggé váltak. A szerbeket egyértelműen ők hangolták a magyarság ellen már 1848 előtt. A románokat szintén. A szlovákokat akkor még nem.
Visszatérve a felsőház kérdéséhez, felmerül a kérdés, mit kaptunk helyette? Ugyanazt, amit a németek a második világháború után: alkotmánybíróságot! A magyar felsőháznak az volt a szerepe, hogy ellenőrizze, mit csinál az alsóház! Milyen törvényeket alkot, szembe mennek-e a történeti alkotmányossággal, vagy sem. 1988-ban kaptunk egy alkotmánybíróságot. Olyat, amelynek nem az volt a célja, hogy a magyar alkotmányosság szempontjából vizsgálja a születő törvényeket, hanem egyetlen feladata volt, hogy megmentse az elvtársakat a felelősségre vonástól! Akkor az MSZMP felső vezetése világosan látta, a birodalom össze fog dőlni, ezért valamit tenni kell, nehogy „véletlenül” felelősségre vonják őket. Ezért a Baranya megyei MSZMP első titkárának vejét, Sólyom Lászlót az alkotmánybíróság elnökévé tették.
Ennek a lényege az volt Németországban is, hogy kettős mércét lehessen működtetni. Valakit felelősségre kell vonni, valakit nem. Ezt majd az alkotmánybíróság elintézi.
A Szent Korona-eszme égisze alatt bárki nemessé válhatott, akár tót atyafi, vagy bármilyen ajkú volt, de ennek feltétele, hogy valamit le kellett tennie az asztalra! Hunyadi Jánosról mondják, hogy állítólag oláh lett volna. Ez nem érdekes. Kitűnő kormányzója volt ennek az országnak. Ő a magyar nemzet tagja volt származásától függetlenül! Zrínyi Miklós egyszer azt mondta, horvát vagyok, tehát magyar! Mit jelent ez? Etnikailag horvát, értékrendileg magyar! De Damjanichot is említheti, aki szerb volt, magyar feleségével németül beszélt.
Erős várunk az alkotmányunk? A legrégebbi alkotmányosság a kontinentális Európában a magyar. Nem az aranybullával, hanem a vérszerződéssel kezdődik. Annak öt pontja alkotmányos alapelvként fogható fel.
Az angol Magna Chartát az uralkodó és az akkor már kialakult londoni pénzügyi körök kötötték. Ezzel szemben a magyar aranybulla a magyar köznemesség és az uralkodó közt jött létre. Hiába volt valaki főnemes, vagy hétszilvafás nemes, egy és ugyanazon szabadságjogok illették meg. Ezzel kapcsolatosan azzal érvelnek, hát ez csak a nemességre vonatkozott, de mit is jelentett a magyar nemesi cím? Azt, hogy valamilyen értékrendi érdemek alapján, az illető valamilyen jogokat kapott. Csakhogy a jogok és kötelezettségek egyensúlyát véve figyelembe, akinek több joga, több kötelezettsége is volt!
Lehet a szegény jobbágyokra is hivatkozni. Tizedet fizettek az egyháznak. A második tizedet – amit kilencednek hívunk – a földesuruknak fizették. Ezenkívül volt füstadó, ami elenyésző összeget jelentett az előbbiekhez képest. Voltak ajándékok, amikor a földesúr lakodalmat ünnepelt. Nagyvonalúan – mondjuk – összességében terményeinek nem 30, hanem 40%-át kellett odaadnia. Ma, amikor értékeket állítunk elő, abból hány százalékot kapunk vissza!? Egy közgazdász barátja kiszámolta: 8%-ot! Ehhez képest egy jobbágy 8-9 gyereket fel tudott nevelni. Ma ki tud ennyit!?
Érvelni szoktak azzal is, hogy micsoda szörnyű dolog, robotra kellett menni. Egy jobbágy számára ez 104 nap lett volna. Azonban rendszerint fogatos robotot kellett teljesíteni, az pedig csak 50 nap volt. De legyünk nagyvonalúak, mondjuk azt, hogy 70-et. Ez közmunka volt. Hordani kellett a követ az utakra, az anyagot a hidakra és csak ezek után volt arról szó, hogy a földbirtokosnak – nem a földtulajdonosnak, mint ma – kellett egy kicsit besegíteni ahhoz, hogy be tudja takarítani a termést. Viszont ha nagy gond volt, pl. aszály, árvíz, vagy más oknál fogva nem volt termés, a birtokosnak kötelessége volt, hogy biztosítsa jobbágyai túlélését. Aranyat tett a zsebébe és – mondjuk – Lengyelországban bevásárolt, majd azt szétosztotta. Joga több volt, de a kötelezettsége is. A múltban ez tehát valamilyen módon alaposan rendezve volt.
A Habsburgok nemeseinket és főnemeseinket lecserélték. A török kitakarodása után az Újszerzeményi Bizottmány előírta, mindenkinek nemességét és birtoklevéllel igazolnia kell tulajdonát. 150 év alatt hány embernek elégtek a kastélyával együtt az igényelt iratok? Aki viszont tudta igazolni, komoly összegeket kellett befizetnie az államkasszába. Miközben a Habsburg-udvar egyetlen hadiszállítónak sem fizetett. Ezt magyar nemzeti birtokokkal fizették ki.
1848-ban a magyar nemesség önként lemondott előjogairól és beemelték az alkotmány sáncaiba az összes jobbágyot és polgárt, függetlenül anyanyelvétől. Történt a világban bárhol ehhez hasonló? A franciák ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a nemeseknek a nyaktilóval elválasztották a fejüket a testüktől.
Miért zseniális a magyar alkotmányosság? Az előadó egy dolgot tartott fontosnak kiemelni. Őseink nagyon korán rájöttek arra, hogy egy ember kezébe nem lehet a főhatalmat adni, mert minden ember esendő.
Hogyan oldották meg őseink ezt a kérdést? Zseniálisan! Elvonatkoztatással. Nem a király a főhatalom birtokosa, mint másutt. Egy olyan „személy”, akit nem lehet zsarolni, sem pártokba, sem titkos szabadkőműves szervezetekbe beszervezni. Holott Európa minden uralkodócsaládja ezek tagja. Ki ez? A Szent Korona, amely azért él, mert mi alkotjuk azt. A korona foglalata az igazságos és méltányos jogelveknek. Nem az a lényeg, hogy egyes törvényeknek milyen a szövege, melyek elavulhatnak, hanem milyen a szellemiségük. Ezek az alapelvek, sőt evidenciák nem szorulnak magyarázatra! Kell-e azt magyarázni, hogy jogtalanság jogot nem szülhet? Pedig ehhez már szinte hozzászoktunk! Gyakorlatilag nincs földtulajdon. Minden a Koronáé! Ha ez így működött volna, akkor a Dunántúlon a magyar föld jelentős része ma nem lenne osztrák tulajdon. Őseink azt mondták, hogy a föld, víz, és ásványkincs – és minden, amit az ember alkotott – csak a Szent Korona tulajdona lehet. Birtokjogot az szerezhet, akinek érdemei vannak. Kérdem, milyen érdemei vannak Gyurcsány Ferencnek!? Magyarországon ugyanis monetáris diktatúra van! Minden magyar vezető sarokba van ezáltal szorítva.
Amikor Horthyék létrehozták a pengőt, akkor népszövetségi kölcsönt vettek fel, amit vissza is fizettek. A kommunista rendszer idejében, 1982-ben megjelent az IMF, mely területen kívüliséget kapott. A monetáris diktatúra betette a lábát és teljes szabadságot élvezett.
Már 1953-ban is Zalában egy Rothschild-lány vadászott! Olyan kirívóan nagy volt az ellentmondás a kapitalizmus és szocializmus között!? Magyarországon államkapitalista rend uralkodott. Ez azután átment magánkapitalizmusba. Az elvtársak saját zsebükbe tették az összelopott közvagyont, amit az állam tulajdonának mondtak, mely a Szent Korona tulajdona lett volna. A Szent Korona maga a nemzet! Nem a nemzetnek van Szent Koronája, hanem a Szent Koronának van nemzete! A politikai nemzetnek a Kárpát-medence minden népét egyben kellene tartania. Ebben a vonatkozásban mikor jönnek rá a szlovákok, hogy nem mi vagyunk az ellenség, hanem a pénzügyi háttér? A koronavírus-járvány is arról szól, hogy minden ország eladósodott.
A magyaroknál a szuverenitás mindig a Szent Koronáé volt. Ez a fogalom arról szól, hogy valaki a főhatalmat megszerezze, és befolyása alatt tartsa és gyakorolja.
Ezzel szemben, Angliában ez a jog a királyé. Franciaországban a népé. Mindenki azt fújja, hogy népszuverenitás. Ennek nevében került Franciaország és Olaszország majdnem kommunista hatalom alá a második világháború után. Ha nincs a magyar ’56, akkor ez be is következhetett volna! Az előadó jogosan tette fel a kérdést: Jó dolog a népszuverenitás? Hiszen ez a média által manipulálható.
A korona szuverenitásának a lényege, az igazságos jog. Ezt az alkotmányos elvrendszer határozza meg. Miért hívják az alsóházat törvényhozásnak? Azért, mert alkotmányt nem hozhat, csak törvényt! A francia forradalom tíz éve alatt írtak tíz, vagy tizenkét alkotmányt! Normális dolog ez? Tehát nem ez a döntő! Mi a fontosabb? Egy írott alkotmányt, amit mindenki el tud olvasni, figyelmen kívül lehet hagyni. Most ez történik. Ami a hatalmon levő elitnek nem felel meg, azt figyelmen kívül hagyja.
Az előadó végezetül elmondta, könyvének minden részletére nem térhetett ki, de arra hívta fel a figyelmet, hogy annak függelékébe felvett néhány érdekességet, ami nélkül nem lehet mai világunkat megérteni. Például azt, miért vagyunk célkeresztben bizonyos körök számára.
Az előadás mondanivalóját végiggondolva, sok kérdés és kétely fogalmazódik meg az emberben, amelyeket érdemes továbbgondolni és helyre rakni.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)