A Renault legkisebb autója mindig is a formatervezői játékosság jelképe volt, és a Twingo 2. nemzedékének ráncfelvarrása ehhez még hozzá is tudott tenni.
Magyarán: továbbra is más ez az autó, mint a legtöbb mikromobil (Peugeot 107, Citroën C1, Toyota Aygo, VW up!, Škoda Citigo stb.) No meg attól is, hogy ha akarom, mikro egyterűnek is nevezhetem… Az ötfokozatú robotváltóval felszerelt csúcsverziót teszteltük nemrég, néhány izgalmas opcióval megspékelve.
Alaktan
Az autó tömpe orrán valóságos tűzijátékot produkáltak a formatervezők. Ott van először is a DeZir tanulmánymodellről átvett ívelt rés, alatta az „igazi” méretes légnyelő, s mindezt olyan lámpaegyüttes keretezi be, amely 4-5 méretosztállyal nagyobb autón is feltűnő lenne. (Csak margóra: a körfényszórók az eredeti Twingóra hivatottak emlékeztetni…) Oldalról jól láthatók a hatalmas ajtók körvonalai, az autó specialitásának számító atipikus kilincsek, illetve jobboldalt a (feláras) csillagmatricák, amelyekből a tetőre is jutott. A mutatós, fekete-ezüst könnyűfém keréktárcsák szintén felárasak voltak, akár csak a hátsó tetőspoiler. A hátsó lámpák is igen szépek, különálló részeik harmonikus egységet alkotnak.
Belvilág
Az egyterű koncepció itt is nagyon jelen van: a buszos tetőnek köszönhetően annak ellenére bőséges a fejtér, hogy eléggé magasan ülünk. Az ülések pedig – mármint a hátsók – hosszú pályákon előre-hátra tologathatók, sőt a támláik szöge is állítható. A csomagtér űrtartalma így 4 személy mögött is 165 és 285 liter között választható meg, az ülések összecsomagolásakor és felhajtásakor keletkező maximum pedig közel egy köbméter. Külön bravúr, hogy mindez alá még egy teljes értékű pótkereket is sikerült beszuszakolni… A műszeregység és a középkonzol továbbra is egyedi és játékos, bár kissé másként, mint az elődé volt. A vezető előterében megjelent egy „kocsányon ülő” fordulatszámmérő (lásd még: MINI), a digitális sebességmérőt pedig, a rádió kijelzőjével együtt középen, egy kettős ívű kupola alatt helyezték el. Ennek szegélyét a kocsi színével megegyező varrat díszíti, amely még számos helyen fellelhető. A maga egyszerűségében és harmóniájában nagyon szép a rádió kezelőpultja, de az audiorendszer a volán alól is vezérelhető. Ami nem tetszett: az autó méretéhez képest iszonyatosan nagy kormánykerék, amelynek a dőlésszöge sem a legideálisabb. Ezen csak részben segít a függőleges síkban történő beállítás lehetősége.
Az országúton
A Twingo egyetlen motorral kapható, amely nem mai darab, de még mindig korszerű konstrukciónak számít. Kár, hogy tesztkocsinkban az autóipar egyik nem túl sikeres produktumával társították: a Quickshift robotváltó itt is eredményesen prezentálja az ilyen szerkezetek minden negatívumát. Indulás után végtelennek tűnő ideig hagyja egyesben ordítani a motort (amit a spórolós hangszigetelés miatt benn is nagyon hallani), a váltásoknál pedig, túl azon, hogy sokáig tartanak, valósággal visszafogja az autót. Tény, hogy a masina kézileg felülbírálható, de az már majdnem olyan, mintha manuális váltóval dolgoznánk. És ugyancsak tény, sajnos, hogy papíron is fél literrel nagyobb átlagfogyasztást produkál, mint a klasszikus kézi váltó; nekünk a teszt során egyébként kereken 6 liter jött ki. Ami viszont a kiskocsi menettulajdonságait illeti, nagyon jók: a rugózás ideálisan „félkemény”, a stabilitás a sarkakba kicsapott kerekeknek köszönhetően kiváló. A kormányrásegítés viszont picit eltúlzott, amire már csak a malomkeréknyi volán miatt sem lett volna szükség…
Vas Gyula (A szerző felvételei)
{phocagallery view=category|categoryid=627|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1149 cm3
Teljesítmény: 55 kW (75 LE)/5500min-1
Nyomaték: 107 Nm/4250min-1
Sebességváltó: ötfokozatú robotizált
Legnagyobb sebesség: 172 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 13,6 s
Csomagtér: 165–285–959 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 7,3/4,7/5,6 l/100 km
Ár: 9390 euró
Az alapmodell ára: 6990 euró
A tesztelt kocsi ára: 11 450 euró
