Kiss Gábor Gibbó egyedüli felvidéki magyar fotósként kapott meghívást a környék legnagyobb esküvői kiállítására, Győrbe. Január 19-én és 20-án várja az érdeklődőket a győri Árkád bevásárlóközpontban felállított GIBBOART FOTO & VIDEO standon. Vele beszélgettünk.
„A győri esküvői kiállításra nagyon nehéz bekerülni. Nemcsak magára a kiállításra, hanem általában Magyarországra, mert nagyon védik. Viszont úgy döntöttek, hogy tényleg olyan szintet képviselek a fotózáson belül – nem csak szakmailag, de erkölcsileg is –, hogy 2013. január 19-én és 20-án kiállíthatok a győri kiállításon. Ennek nagyon-nagyon örülök” – nyilatkozta a Felvidék.mának a somorjai fotós.
Mostanában heti kétezer kép megy át a kezén, évi 40 héten keresztül. Főleg az esküvői szakterületre koncentrál. A fotózás szerinte olyan, mint amikor az orvosok tanulják a szakmát, aztán szakosodnak. A fotósok is – legyen az profi vagy amatőr – általában így csinálják.
„Nekem az a szerencsém, hogy tényleg a hobbim a szakmám, nagyon-nagyon szeretek esküvőket fényképezni. Hihetetlen adrenalin töltés. Szerintem az esküvői fotózás a természetfotózás után a legnehezebb. A modellek 12 éves koruktól tanulják a szakmát. Ha rájuk megy a fényképezőgép lencséje, abban a pillanatban leomlanak bizonyos falak, nyitnak és pózolnak. Amint elmegy róluk a lencse, bezárják a falat. Kötelezően be kell zárniuk, mert tudják, hogy jól néznek ki és folyamatosan kapják az ajánlatokat. Az egyszerű embernél pedig pont fordítva, amint rámegy a fényképezőgép lencséje, bezár. Ezt a fotósnak le kell rombolnia az esküvő napján. Ráadásul ez a zárás nem egy falból áll az esküvő napján. A menyasszonynak gyomorgörcse van. Életük legszebb napján ezeknek a képeknek jól kell sikerülniük. El kell érni, hogy önfeledten mosolyogjanak egymásra. Az embereket nem szabad mereven beállítani egy esküvőn. Nálam a fotózás egy séta, egy kávézással, fagyizással egybekötött séta. Én ezt szeretem csinálni” – vallja a tapasztalt fényképész.
Az esküvői fotósnak nem csak a modellfotózáshoz kell értenie, de tudnia kell például makrofényképet készíteni a jegygyűrűkről, vagy riportképeket csinálni, amik arról szólnak, hogy a gyerek éppen leeszi magát csokival, ahogy éppen a vőlegény családjából a legnagyobb darab vendég beleszúrja a kolbászba a villát és a zsírja csurog le a száján. Ilyeneket le kell tudni fényképezni. Magát a hangulatot meg kell tudni fogni egy igazi fotósnak.
Technikailag is nagyon ott kell lenni. A templomban általában félhomály van. Nagyon fontos momentum az, amikor a pappal jön ki az ifjú pár a templomból. Az esküvői főszezon májustól szeptemberig tart – kilépnek a templomból, és a félhomályból azonnal verőfényes napsütés. Az első, aki gratulál, anyuka-apuka. Addigra már teljesen át kell állni. Nem létezik programérték meg félautomata. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy automatával vagy félautomatával fényképeznek. Ők csak azt hiszik, hogy fotósok. A fényképezőgép az nem tud gondolkodni, az értékekben számol. Ha eléd raknak egy hatalmas, fehér menyasszonyi ruhát, a fényképezőgép azt fogja érzékelni, hogy minden fehér, minden világos, nagyon világos és elkezd besötétíteni mindent, a vőlegénynek az arca majdnem nem lesz sehol – sorolja Gibbó, hogy mi mindenre kell odafigyelni, ha valaki esküvőt akar fotózni.
Kiss Gábor Gibbó még azt a generációt képviseli, amely filmre kezdett esküvőt fényképezni. Ez az időszak még arról szólt, hogy egy tekercs film – mondjuk egy Kodak 400-as – 240 koronába került, amin volt 36 képnek hely. Megbeszélte az ifjú párral, hogy 5-10 tekercs filmet kéne fényképezni. 10 tekercsnél többet nem nagyon kértek, mert az már – 240 koronánként megvéve, 60 koronánként előhívva – 3000 korona volt. Ez ma is száz euró, nemhogy 15 éve. Nem lehetett hibázni, mert egy esküvőt nem lehet megismételni. Nem lehetett kattintás után megnézni a képeket, mint a mai modern gépeken. Ezen kívül be kellett osztani a maximum 360 képet – 2 kép a gyűrűhúzásra, 2 kép a nyitótáncra, 1 a tortára, a fölvágásra… Egyensúlyban kellett lenni az összes képnek. Hihetetlen nehéz volt. Ő még így kezdte.
A mai fotósok egy része elmegy 50-100 eurókért esküvőket fényképezni. Ennek ellenére nem a fotósokat hibáztatja, hanem az embereket, az igénytelenséget. Ez természetesen nem vonatkozik mindenkire, mert főleg a menyasszonyok nagyon bújják az internetet és utánanéznek. Nem azt mondja, hogy mindenki a profi fotósokat vigye, mert hihetetlen ügyes fiatalok vannak, de azt ajánlja, hogy nézzék meg a munkáikat.
Volt egy menyasszony, aki a kasszánál sorakozott az egyik barátnője előtt, és mutatta a pénztárosnőnek a jegygyűrűjét: ez az egyetlen emléke, ami az esküvőről megmaradt. A menyasszonyi ruhát vissza kell adni, a virágok elhervadnak, a fotós meg véletlenül kitörölt mindent. Ha ennyire tudatlan a fotós, hogy azt sem tudja, hogy ezeket a képeket vissza lehet hozni, akkor ne fényképezzen – szól a teljesen jogos kritika.
Másik megtörtént eset. A fényképezőgépeknek is van egy bizonyos km-re, ugyanúgy, mint a kocsiknak. Ami forog, az kopik. A csapótükörről beszélünk, az beáll. Ha valaki vesz fényképezőgépet, általában oda is van írva, hogy ötvenezerig, százezerig, négyszázezerig kattan. Egy fotósnak pont a gyűrűhúzásnál beállt a tükör és kész vége, nem volt másik gép. Ha ez nála előfordul, akkor benyúl a táskába a másik ugyanolyan fényképezőgépért és folytatja. Ha az is elromlik, a mobiltelefonnal is be tudja fejezni.
Az esküvői fotózáson belül az okozza neki a legnagyobb örömet, hogy másoknak örömet tud szerezni. Az pedig már legenda, hogy megállítja az esőt. Ha ő esküvőt fényképez, kisüt a nap. Eddig legtávolabb Londonban fotózott egy esküvőn, idén pedig Texasba hívták.
Ez egy nagyon kemény műfaj, 16 órát fotóznak folyamatosan. Reggel 10-kor elkezdik és éjjel 2-ig folyamatosan talpon vannak.
„Közhely, de hihetetlenül alázatosnak kell lenni, hihetetlenül udvariasnak kell lenni, és tényleg a vendégért kell dolgozni. A vendég valamikor nem tudja, hogy mit akar, viszont akkor is érte dolgozol, segíted, mutatsz neki utakat és itt tényleg a tapasztalatról van szó. Az én fotós táskám 15 kiló. Van benne több objektív, fényképezőgép stb., de abban van fehér cérna, fekete cérna, tű, biztosítótű, fájdalomcsillapító tabletta, ragtapasz stb. Gondolj bele abba, hogy a menyasszony ruhájáról leszakad egy gomb – nincs rosszabb dolog, mint egy ideges menyasszony. Csak egy tűről és egy cérnáról van szó, ami minimális helyen elfér, de ha nincs, akkor hamarabb be kell fejezni a fotózást, mert a menyasszony ideges. Ha meg tudod oldani, megbíznak benned, sikerülnek a képek. Ez egy ranglétra, amit végig kell járni.
A másik fontos dolog, hogy nem szabad mohónak lenni. Vannak fotósok, akik ránézésre mondanak árakat. Te falusi vagy, neked ennyi, te pozsonyi vagy, neked annyi. Nagyon nagy hiba, ugyanis amikor lemegy egy fotózás, kikerülnek a képeid, a kívülálló két kérdést tesz fel: ki fényképezte és mennyiért. Ez tartás kérdése. Olyan árakért dolgozol, hogy bőven megéri neked többet nyújtani, grátiszokat adni. Ez csak egy mosoly kérdése, hozzáállás kérdése – megoldjuk, nincs semmi probléma, mindent meg lehet csinálni” – vallja a somorjai fényképész.
Sokan igénylik a jó képeket, ami 3-4 óra munka, így sokszor péntekre beszélik meg vagy hétfőre, a lényeg, hogy ne kelljen szombaton stresszelni. Az emberben a legnagyobb elégedettséget, a legnagyobb boldogságot az alkotás, a teremtés felett érzett öröm adja. Azt mindig az ifjú pár határozza meg, hogy melyik képek kerüljenek az albumba, hiszen ő szakmailag nézi a fotókat, ők pedig érzelmileg válogatnak.
Saját bevallása szerint nagyon jó barátai vannak az esküvői szakmán belül – fotósok, videósok, akikkel ápolják a kapcsolatokat. Itt is vannak súrlódások természetesen, de aki fotósnak tartja magát, az tudja, hogy lehetetlen a másik nézőpontjából fényképezni, ugyanazt a stílust vinni, ugyanazokat a gondolatokat belevinni.
Egy fotós nem elégedhet meg azzal, hogy van egy jó helyszín és ott reggel-délben-este jó fények vannak. Ő is folyamatosan járja a környéket, keresi a helyszíneket, hogy hol lehetne mást nyújtani. Mondjuk a budapestieknek nincs ilyen gondjuk, mert üvegpalota, barokk környezet, erdő, bármi van. Viszont ott hihetetlenül nagy a konkurencia. Gibbónak ilyen szempontból könnyebb a verseny. 8 évig egy kiadónak dolgozott, ahol sokan megismerték, van egy bizonyos háttere. A Nemzeti Színháznak és a Madách Színháznak is fotózott, most a Komáromi Jókai Színház előadásait fotózza.
Ízelítő Gibbó esküvői fotóiból itt található.
Czintula Búss Gyöngyi, Felvidék.ma
