Az EU pénzügyminisztereinek nem sikerült közös javaslatot kidolgozniuk az élelmiszer- és olajár-emelkedés megfékezéséhez szükséges, uniós szintű lépésekről. A fő törésvonal a piaci alapú megoldásokat támogató, valamint az adópolitikát előnyben részesítő tagállami álláspontok közt húzódik. A 27 tagállam pénzügyminiszterének keddi (június 3.) találkozóján a rekordmagasságokba szökött élelmiszer- és olajárak ügye, valamint a legsúlyosabban érintett iparágak helyzete szerepelt kiemelt helyen.
A résztvevők abban egyetértettek ugyan, hogy a mostani helyzet elsősorban külső tényezőkkel magyarázható, arról azonban már igencsak eltértek az álláspontok, hogy ezeket a külső hatásokat milyen belső intézkedésekkel lehetne a leghatásosabban kezelni.
Egy biztos: az üzemanyagok adójának csökkentéséről szóló francia javaslatot a testület nagy többséggel elutasította, hivatkozva arra a 2005-ös megállapodásra, mely szerint az EU-nak tartózkodnia kell bármilyen, versenytorzító hatással járó költségvetési vagy egyéb gazdaságpolitikai intézkedéstől.
Ugyanakkor az olajcégekre kivetendő rendkívüli adó olaszok által felvetett ötlete már pozitívabb fogadtatásra lelt. Giulio Tremonti azzal indokolta javaslatát, hogy az olajcégek rekordprofitokat könyvelnek el, míg a negatív hatások éppen a társadalom legszegényebb rétegein csapódnak le. Az ilyen rendkívüli helyzetekben szerinte igazolhatóak a rendkívüli lépések. A jelenlévők közül igen sokan fogadták lelkesedve az ötletet (köztük Jean Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök-pénzügyminiszter), ugyanakkor Andrej Bajuk, a soros elnöki posztot betöltő Szlovénia pénzügyminisztere azt hangsúlyozta, hogy az EU-nak nem érdemes adópolitikai eszközökhöz nyúlnia, mivel azok hatásai csak rövid távon érvényesülnek.
„Az árak átrendeződésének hosszú távú problémájával szembesülünk, amelyet a tagállamok saját erőforrásaik átcsoportosításával, önállóan tudnának a leghatékonyabban megoldani. A közös mezőgazdasági politika hosszú távú sikere pedig csak a piaci mechanizmusok minél teljesebb érvényesülésével biztosítható.”
A kijelentés arra enged következtetni, hogy Szlovénia csatlakozott Nagy-Britannia és a skandináv államok korábban hangoztatott álláspontjához. Eszerint az EU-ba érkező gabonára kivetett vámok feloldását (mely javaslat már korábban felmerült) más termékekre is ki kellene terjeszteni, hogy minél több területen lehessen felmérni, mennyire képes állni az EU mezőgazdasága a külső versenyt. „Ráadásul az európai élelmiszerárak mesterséges eszközökkel történő magasan tartása semmivel sem igazolható, hiszen a lakosság is egyre kevésbé képes elviselni az ezzel járó terheket” – mondta az üggyel kapcsolatban egy angol szakpolitikus. A KAP ügyében természetesen még komoly vitákra lehet számítani, hiszen Franciaország továbbra is szilárdan kiáll a jelenlegi rendszer mellett.
Az olajár-emelkedés kérdésében a résztvevők a már megszokott javaslatokat hangsúlyozták: az energiafelhasználás hatékonyságának javítását, a verseny fokozását, valamint a megújuló energiaforrások intenzívebb használatát. Ez utóbbi téma azonban igen kényessé vált az utóbbi hetekben, miután az EU-t számos bírálat érte azon az alapon, hogy a bioüzemanyagok termelése hozzájárulhat az élelmiszerválsághoz.
EUvonal
