Martosi Feszty Árpád, magyar festőművész, Rehrenbeck Árpád Szilveszter néven született a felvidéki Ógyallán 1856. december 21-én a család tizedik gyermekeként. Gazdag életút után 1914. június 1-jén, 57 évesen távozott az élők sorából.
Édesapja Rehrenbeck Szilveszter ógyallai földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa volt. Az apa a németes hangzású vezetéknevet Fesztyre változtatta 1868-ban. A családnak 1887-ben I. Ferenc József nemességet, családi címert és a „martosi” nemesi előnevet adományozta.
Feszty Árpád tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított.
A tizenhat éves Árpád ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Karl Kubinsky cseh-német festővel, aki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.
Feszty Árpád a Vasárnapi Ujságban, 1894-ben (Fotó: Wikipédia)
Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, amelyre hamarosan vevő is akadt. Még abban az évben Velencébe ment, ahol lagúnaképeket festett. A velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és eleven színérzéke még jobban kifejlődött.
Ógyallai műtermében festette egy évvel később a Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Eduard Peithner von Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette meg a Golgota című híres képét, melyet csakhamar követtek a Levétel a keresztről és a Szent Gellért című festmények.
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki, mint a Kárvallottak és a Bányaszerencsétlenség című alkotásokban. Monumentális munkái közt szerepelnek az Operaház és a Fővárosi Törvényszék faliképei is.
Feszty Árpád: Kárvallottak, 1897 (Fotó: Wikipédia)
Feszty Árpád: A bánhidai csata (Fotó: Wikipédia)
A bánhidai csata és a Zsolt vezér eljegyzése című festmények ugyancsak jelentős alkotások, melyeket Komárom és Bihar vármegyék számára festett.
1891-ben párizsi útja során ismerte meg azt a körképet, mely Franciaország történetét mutatja be a felvilágosodástól a Harmadik Köztársaságig. Ezen felbuzdulva ő is hasonló elképzeléssel állt elő családtagjainak, és a bibliai özönvíz történetét szerette volna vászonra vinni. Felesége, Jókai Róza (1861–1936), megrettent a hír hallatán, hiszen ő is festő volt, tudta, mekkora költségekkel jár egy ilyen beruházás.
Apósa, Jókai Mór rábeszélte vejét, hogy az özönvíz helyett hazafias témát válasszon, hiszen közeleg a honfoglalás ezredik évfordulója. Így esett a választás a magyarok bejövetelére. Ezzel készen is állt az ötlet, a körkép témája a honfoglalás, címe A magyarok bejövetele.
A célra részvénytársaság alakult, telket béreltek a mai Szépművészeti Múzeum helyén, a körképet befogadó üvegkupolás épületet Feszty Adolf építész, a festő bátyja tervezte.
Feszty a körkép témájának tanulmányozásához elutazott Munkács környékére, a Vereckei-hágóhoz. A sajtó tudomást szerzett a körkép készüléséről és folyamatosan tájékoztatta az érdeklődőket. Már a határidőt is kitűzték, mely 1893. augusztus 20-a volt.
A nagy érdeklődés láttán a Fővárosi Tanács átvállalta a költségeket, s a körkép elhelyezésére szolgáló épület helyéül a Bimbó utca és az Állatkerti körút közötti területet jelölte ki. Itt épült fel a Rotunda, amelynek helyén ma a Szépművészeti Múzeum áll. A kiállítási épület vázrendszerrel épült, a falakat vashálóval erősítették meg. Átmérője 40 méter, falmagassága 16 méter volt. Egyszerre 236 fő befogadására volt képes.
Feszty Árpád és munkatársai a körkép festése közben (Fotó: Wikipédia)
Feszty a körkép megfestését követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette a Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1902-ben Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú Vaskorona-renddel tüntették ki.
A Magyarok bejövetele című körkép lett a honfoglalás millenniumi ünnepségeinek középpontja, hisz a mű előtt állva, a néző az ábrázolt festmény részesének érezheti magát a 15 méter magas és 120 méter széles vászon előtt.
Az elkövetkező években a körképet sok hányattatás érte, ilyen volt a sikertelen londoni körút, az új helyre kerülése, sérült állapota, restaurálása, majd a budapesti ostrom alatt a körkép épülete és a festmény is komoly károkat szenvedett. A vászon nem volt védve az esőtől és hótól. A határmódosítások után az egyetlen megmentője, Feszty István, a festő unokaöccse „külföldivé” vált, Feszty Masának, Feszty Árpád lányának pedig nem volt lehetősége, hogy megmentse a képet. A kép darabjait később összegöngyölték és különböző raktárakban tárolták.
Az ópusztaszeri emlékpark, bal felén a körkép rotundája (Fotó: Wikipédia)
Több év eltelte után 1991-ben egy lengyel restaurátorcsoport nyerte el a körkép helyreállítására kiírt pályázatot. Így a művész alkotása 1995-től újra az eredeti szerepét tölti be, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark fő látványosságaként.
Feszty a festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1987-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel. A művész egyetlen gyermeke, leánya, Feszty Masa, magyar festőművész (1894–1979) volt.
-
- Feszty Árpád és leánya Feszty Masa (Fotó: Wikipédia)
-
- Feszty Árpád síremléke Ógyallán, a Feszty-család sírboltjában (Fotó: Wikipédia)
Feszty Árpádot Ógyallán, a Feszty-család sírboltjában helyezték örök nyugalomra. A horvátországi Lovranban a Flóra villa bejáratánál emléktábla őrzi halála helyét. A Felvidéken Martoson a Feszty Árpád Művelődési Park, Ógyallán pedig az alapiskola viseli a nevét.
Forrás: Wikipédia, mult-kor.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
