Az olimpia után a médiák szokás szerint beszámolnak az elért eredményekről, a megszerzett érmekről, sportsikerekről. A szlovákiai média most gondban volt/van, mert egy bronzérmen kívül nincsenek érdemleges eredmények. Az éremtáblázaton a 84. helyet foglalja el Szlovákia. Pedig már sportminisztériumunk is van; bevezették a sportutalványokat is, amelyekkel a gyerekek sporttevékenységét lehetne támogatni – ha az iskolákban lenne érdemleges sporttevékenység.
Az éremtáblázat élén az USA-t találjuk: 40 arany-, 44 ezüst- és 42 bronzéremmel. Mi az, amit Ők másképpen csinálnak – azon kívül, hogy gazdag ország?
Mindenekelőtt óriási tömegbázissal rendelkeznek. Van miből kinőni az elitnek, az élsportolóknak. A tömegbázist az iskolák biztosítják. A gyerekek nagy része részt vesz valamilyen sporttevékenységben. A nyári szünidőkben az iskolák sportversenyeket szerveznek: labdarúgó-, kosárlabda, röplabda- stb. tornákat, amelyeken rengeteg gyerek vesz részt. Az élsporttal a főiskolák és egyetemek foglalkoznak. A legjobbakat ösztöndíjakkal csalogatják az adott felsőfokú intézményekbe. A külföldieket is – régebben Moravcová, Hosszú Katinka, vagy a jelenlegi olimpiai bajnok Kós és mások.
A mozgás megszerettetése, a sport iránti érdeklődés felkeltése, tehát a széles alap biztosítása elsősorban az alapiskolák feladata.
Igazából ez az „alap″ Szlovákiában is megvolt a háború utáni évtizedekben. Az iskolákban komoly sportélet folyt. A magyar középiskolák országos bajnokságokat szerveztek atlétikában, labdarúgásban stb. A kassai ipariskolában például sportnapokat szerveztek, országos hírű atlétáik és labdarúgóik voltak, vívóik országos bajnokságokat nyertek. Tanulóik többsége bekapcsolódott a város különböző sportegyesületeinek tevékenységébe, hiszen az iskolának még tornaterme sem volt. Voltak viszont kiemelkedő testnevelő tanáraik, és kollégáik, akik motiválták és támogatták a sport iránt érdeklődő diákokat. Az iskola brigádmunkákat vállalt, aminek ellentételezéseként a városi uszodát, jégpályát és az atlétikai pályát használhatták. A téli felkészülés során a városligetben futottak és fociztak.
Ez az intenzív sportélet sok más iskolára is jellemző volt.
Véleményem szerint ma is ezzel kellene kezdeni. Elsősorban a mozgás megszerettetése, és az érdeklődés felkeltése terén lenne sok tennivalónk. Természetesen megfelelő szakemberekre is szükség lenne iskoláinkban: elkötelezett testnevelő tanárokra, edzőkre, támogató tantestületekre. Az anyagi forrásokat pedig elsősorban nem nagy stadionokra kellene költeni, hanem tornatermek, uszodák, edzőtermek építésére – iskoláinkban.
Ezek lehetnének az első lépések. Ez lehetne a kiindulópontja annak, hogy a legközelebbi olimpiai kvótákat ne csak 28 sportoló teljesítse. És akkor talán a felvidéki magyarok is képviselve lehetnének az olimpiára utazó, esetleg érmet szerző csapat tagjai között.
(Albert Sándor)
