Mintha mindig ismertem volna! Mintha egy vérből valók lennénk! Mintha a divatos szóval élve a flow valahol kódolva lenne az ilyen magunkfajta emberben. Én mégis inkább a bibliai idézettel, az egyik fajta értelmezéssel jellemzem Szobi Esztert, sokunk barátnőjét: „Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád – mondja a Mester. Mindegyikőtök kapott Istentől valamilyen szellemi ajándékot. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást.” (1Péter 4:10)
Szobiné Kerekes Esztert csak közéleti emberként ismertem meg, még az irodalmi színpados időkben. Férjével, Szobi Kálmánnal a kultúra igaz emberei voltak… önkéntesen. Egy életen át. Élete párját korán elvesztette, egy szentestén, férfikora delén.
Ha egy hű társ távozik egy ilyen elkötelezett párból, a sok-sok közösen szép megélt, átélt közösségi tevékenységből, vagy lelkileg belehal a másik is, vagy mindig új és új erővel folytatja holtig, amit a közösségért tett, áldozott. És mindezt a koráról tudomást sem véve. Olyannyira merem ezt áldozatnak írni (Eszter haragudna, ha annak nevezném), hogy nemcsak önmagát és családját irányította a közösségi élet göröngyös, de gyönyörű útjára, hanem szülei hagyatékát is (bátyjával egyetértésben) a felvidéki magyar közösségre, az utódokra hagyta.
A Felvidéki Népviseletes Babák Házát még óvodaigazgatóként a kolléganőivel együtt találták ki. A kezdéskor még a férjével végigjárták a Felvidék tájegységeit. Feltérképezték a hagyományőrzőket, lámpásaikat, hogy bekapcsolják abba a nagy magyar értékőrző gyűjteménybe, amely a magyar népi kultúra egyik legkifejezőbb formáit tárja fel, rögzíti, és továbbadja a következő nemzedékeknek. Így jött létre általuk a Felvidéki Magyar Népviseletes Babák Háza Búcson.
Közben a férjét elvesztette, de Eszter nem hagyta abba, mert küldetése volt. Az ő barátsága, emberszeretete, -tisztelete, valamint a búcsiak és régiós barátai erősítették, akik amiben csak tudtak, segítettek, ma is támogatják. Lánya, Emese is, aki ebben a közösségi légkörben nőtt fel, szintén hozzájárult mindehhez.
Szobi Eszter fő életműve a Búcsi Felvidéki Babamúzeum, amelyet már a Kárpát-medence magyarságának egy része megismert, legyen szó turisztikai utakról vagy a kiadványokból, amelyek Eszter jóvoltából születtek. Az Emese Panzió nemcsak hazai, hanem nemzetközi turistákat is vonz minden évszakban. Az itt élő magyarok vendégszeretete a múzeum látogatása által is megismerhető.
Szobi Eszter egyéb társadalmi-közéleti tevékenységéről hosszan lehetne írni és értékelni. Ismerik ezt Felvidék-szerte, az anyaországban még inkább. Erről szólnak kitüntetései is (2017: Femine Fortis – Példakép; 2022: Kallós Zoltán – Külhoni Magyarok Díja), valamint az a sok-sok baráti üdvözlet és szeretet, amely övezi. Eszter azon korosztály és azon típusú kisebbségi sors ideálja, akik ingyen, önkéntesen, funkciómentesen lettek a felvidéki magyarság megmaradásának őrzői és megmentői.
Ehhez a legnagyobb tett, hogy örökséget is hagy maga után az ilyen elkötelezett ember.
Szobiné Kerekes Eszter egy olyan életállomáshoz érkezett, hogy életével, a magyarságért önként vállalt tetteivel, megérdemli a tiszteletet, köszönetet, hálát és az elismerést.
Isten éltessen, Eszter!
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
