Kicsit déjà vu érzésem volt, mikor kedves kollégám érettségire készülő fiáról mesélt. Egyben említette – ismerve érdeklődésemet – a fiatalember zenei tehetségét is. Ennek érzékeltetésére egy videót is megmutatott az ifjú szalagavató báljáról, a keringő az ő kezét dicsérte.
A történet elüt a szabványtól: a budapesti Szerb Antal Gimnázium egyik végzős osztályában nem tudtak dűlőre jutni, hogy a szalagavató bálon milyen valcerre táncoljanak. Az osztály két tagja megunta a huzavonát, s szokatlan megoldással állt elő: megírták a tökéletes keringőt, amit az osztálytársak egyöntetűen megszavaztak.
Az Álomkép egyik szerzője Kuti Donát, aki a gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskolában tanul zongorázni, s a felvételen is ő ült a hangszernél. Társa, Kunos Bertalan a gimnázium mellett autodidakta módon tanult zenét, ez alkalommal a tanórák után foglalkozott a zenei alapok elkészítésével és a stúdiómunkákkal.
A „szuperduóhoz” még két tehetséges hegedűs is csatlakozott, Mihály Tikva és Halmóczki Róza, akik kiváló zenei ízlésükkel és érzékeny játékukkal tették emlékezetessé a felvételt.
Fotó: Szerb Antal Gimnázium
Beletekintve a videóba, igazi élményben lehetett részem. Miből lesz a cserebogár? Az egykor esetlen bakfis leánykák a hosszú fehér ruhakölteményekben hattyúkká változtak, s a pattanásos fiatalemberek is felnőttek a nagy feladathoz. Néhány esetlen lépés tette élethűvé a bemutatót, de a szívet melengető zene, a koreográfia és a lelkesedés mindent pótolt. A résztvevők is egy életre szóló élményt szereztek a röpke percek alatt.
És most térek rá a déjà vu érzésre. A leírt történet hasonló volt, mint egykor a mi osztályunkban, csak mi francia négyessel készültünk. A kiválasztásban közrejátszott, hogy francia nyelvet tanultunk, így megismertük a gall kultúrát. Akkoriban nagyon sok francia történelmi film szerepelt a mozik műsorán, amikben az elegáns 6/8 ütemű tánc is gyakran feltűnt. Szóval mi is nekiláttunk, de a zene még hiányzott. Osztálytársunk, Pálosi István sietett a segítségünkre, aki amatőr zenész és lelkes komponista is volt. Később a Magyar Rádió zenei szerkesztőjeként dolgozott, fiatalon távozott az élők sorából. Elkezdődtek a próbák, hetente háromszor gyűltünk össze. Érezhető volt az izgalom, mikor a jelmezkölcsönzőbe indultunk ruhát választani.
Végül minden összeállt, elérkezett a nagy nap. Az ünnepnek a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulája adott otthont. Elfogódottan léptünk a közönség elé, de minden olajozottan ment. Sikerünk leírhatatlan volt, az elkészült fényképek a családi archívumunk féltett darabjai.
Fotó: Archívum
Mindkét eset a tenni akarást példázza. Az ifjú szerzők kilógtak a kényelmet sugalló világból, de munkájukból maguk is profitáltak: sikerélménnyel gazdagodva tekinthetnek a nagy napra vissza, s zenei pályájukra is hatással lehetett-lehet a jeles esemény. Donát és Bertalan ezekben a napokban már az érettségire készül gőzerővel, de kreativitásukat tekintve nem lehet gond életük első komoly megmérettetésén.
Tekintsék meg: https://www.youtube.com/watch?v=ShI7M64QSIE
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
