Az adventi koszorún a második gyertya ég, ami azt jelenti, hogy az emberek karácsonyi ajándékok után loholnak. Aztán, a karácsonyi ünnepek után majd azért lesz tumultus az üzletekben, hogy az emberek visszaváltsák a semmire se jó ajándékokat.
Igen, okosan ajándékozni nehéz dolog, és az ember ajándékvásárlás közben hajlamos esztelenül költekezni, mondván, mindegy, hogy mi, csak jó drága legyen. Mert ugye már a szeretetet is pénzben mérjük, és félünk, hogy a másik túl olcsónak fogja találni az ajándékunkat, ezért inkább megvesszük neki a legdrágább kütyüt, amiről senki se tudja, hogy mire való, de legalább minket nem érhet az a vád, hogy „olcsójánosok” vagyunk. Persze, tudjuk jól, hogy a másik ugyanúgy nem tudja, mint mi, hogy a tőlünk kapott „kütyü” mire is jó, de ez már nem a mi gondunk. Ez a mi évenként ismétlődő társasjátékunk, amiben tulajdonképpen csak a kereskedő jár jól, aki ránksózza a semmire se jó „kütyüt”, amit év közben eszünkbe se jutna megvenni.
Mindeközben pedig megfeledkezünk róla, hogy azon a pénzen, amit mi nagyvonalúan ezekre a haszontalan kütyükre dobunk ki, a világ másik felén talán életeket menthetnénk meg. Azonban ne is menjünk ilyen messzire, mert nincstelenek a környezetünkben is vannak. Olyanok, akik csak álmodoznak dúsan megterített karácsonyi asztalról, gyerekek, akik a legegyszerűbb játéknak is örülnének. És vajon van e karácsonyi ajándék, ami felveszi a versenyt egy örömtől csillogó gyermek szemével?
Tavaly, Karácsony előtt láttam a tévében egy jótékonysági műsort, amiben egy vállalat vezetőjével volt beszélgetés, aki elmondta, hogy ők ebben az évben az üzleti partnereiknek ajándékra szánt pénzt jótékonykodásra fordítják. Úgy gondolom, ennek a vállalatnak az üzleti partnerei mégis kaptak karácsonyi ajándékot, jóllehet nem sok tízezer forintos csecsebecséket. Ehelyett azonban megkapták azt az érzést, hogy ők is segítettek a rászorulókon.
Ez az ötlet annyira megtetszett, hogy rögtön tovább is gondoltam, és ezennel a nyilvánosság elé is tárom, amit kigondoltam. Mi lenne, ha mindnyájan lemondanánk ajándékunk tíz százalékáról? Megbeszélnénk szeretteinkkel, hogy abból az összegből, amit a megajándékozásunkra szánnak, vonjanak le tíz százalékot, amit befizetnek valamilyen jótékonysági alapítványnak. Mi pedig megelégednénk tíz százalékkal olcsóbb ajándékkal, ami azonban lelkileg biztosan pluszt jelent, mert ott, a Karácsonyfa alatt meglenne az a jó érzésünk, hogy azért mi is tettünk valamit a nálunk szegényebbekért, legalább tíz százalék erejéig.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50402,50240,49815,49669″}
