Március 14-én, szombaton a kassaiak több rendezvényen is részt vehettek, amelyek az 1848-as daliás időkre emlékeztettek. A Henszlmann Imre Történeti Társaság (HITT) már hagyományosan a köztemetőben megkoszorúzza a még fellelhető honvédsírokat. A rendezvényen részt vettek a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Gépipari Tagintézmény diákjai a Rákóczi Szövetség által kiírt pályázatnak köszönhetően. 2002 óta az idén tizenkettedik alkalommal vettek részt a kassai március 15-i ünnepségen a köztemetőben. Eddig minden alkalommal meglátogatták testvériskolájukat az Iparit, illetve egy nappal korábban városnézésen vettek részt. Megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc szarkofágját a főszékesegyházban és Márai Sándor köztéri szobrát.
A rendezvényen részt Bitay Levente konzul is.
Mivel Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke késett, nem a Maléter-kriptánál kezdtük a megemlékezést, ahogyan már korábban megszoktuk, hanem Wodianer Márton (1825-1907) ügyvéd sírboltjánál, aki a szabadságharcban honvédőrmesterként és tűzmesterként szolgált. Jómagam üdvözöltem a résztvevőket emlékeztetve rá, 1848 forradalma és szabadságharca identitásunk fontos része. Majd László Tamás, a HITT alelnöke ismertette a Wodianerről szóló gyér adatokat. Földi Attila tizedik osztályos szolnoki tanuló Petőfi Sándor: A vén zászlótartó c. versét szavalta el. A kegyelet virágainak elhelyezése után a következő sírhoz vonultunk.
Bielek István (1831-1905) Szepesszombaton született – mondta László Tamás – erdőrendező volt. 1848-ban beállt honvédnek, főhadnagyi rangot szerzett. 1881-ben magyar királyi főerdészként dolgozott. A Magyarországi Kárpát Egyesület képviselőjeként Liptóújvárott működött (1884-89). Itt Madár Alexandra kilencedik osztályos szolnoki tanuló Petőfi Sándor: Magyar vagyok c. versét szavalta el. A kegyelet virágai elhelyezése után Máday Péter a sírbolt másik sírkövére hívta föl a figyelmet. Alatta Brósz Jonát ügyvéd nyugszik, aki a szabadságharc idejében Kassa környékén harcolt, ezért büntetésből nem gyakorolhatta hivatását.
Klimkovics Gábor (1833-1891) nyugalmazott cs. és k. kapitány sírjánál üdvözöltem Németh Zsoltot, aki közben Szesztay Ádám főkonzul kíséretében érkezett meg. Megint László ismertette Klimkovics életútját, aki a családi sírhelyben nyugszik. Vörössipkás volt. 1848-49-ben tűzmesterként szolgált a Lapinszky-féle 4. gyalogütegnél. A szabadságharc leverése után a 34. gyalogezred katonája maradt. Testvére halála után a Felső-Magyarországi Múzeum igazgatója lett. Megint a szolnoki diákok következtek. A kilencedikesek: Guti Olivér, Eszes Gréta Melitta, Pongrácz Dániel és Madár Alexandra, valamint két tizedikes: Sziráki István és Földi Attila Czuczor Gergely: Riadó c. versét adták elő. Ezután az Őszirózsa hagyományőrző énekkar adott elő egy 48-as népdalt.
A sírkő hátlapján egy vers:
„1848-1849
Huszonhatszor szállt csatába,
A szabadság védelmére,
Örök babért szerze néki,
1859. Négy háborún omló vére. 1864.
És midőn kardját már letette,
Nem pihent meg szíve, karja.
Áll a nagy mü, mely emlékét
Az időknek által adja.
1866.”
A Maléter-kriptánál Németh Zsolt osztotta meg velünk ünnepi gondolatait. Elsősorban a magyarországi iskoláknak mondott köszönetet, majd elárulta, az emlékezők között jelenlévő Zachariáš István kerületi alelnököt tüntetik majd ki. Elmondta, erdélyi származású, de felvidéki felmenői is vannak. Feleségét Párkányból „importálta”. Éppen származása okán a Házsongárdi temető jutott eszébe, amely az utóbbi időben nagy változáson esett át. Fontos, hogy a sírok itt is megmaradjanak, melyek nemcsak 1848-hoz, hanem Maléter Pálon keresztül 1956-hoz is kötődnek. Ez fontos feladat a civil kezdeményezések számára. Jó, hogy a kassaiak végigjárják ezeket az emlékhelyeket a temetőben.
Budapesten most első alkalommal ünnepeltek a helyreállított Kossuth-szoborcsoportnál. Egyik délután egyedül elsétált ehhez a csodához. Ebben a szoborban benne van a sorsunk. 1906-ban készült, de csak 1927-ben állították föl, a második világháború után eltávolították, mert nem volt elég forradalmi, Dombóvárra került. Ebben a szoborcsoportban méltóság van. Nemcsak hősnek kell lenni, hanem nehéz történelmi döntések idején méltósággal kell hordozni a terhet és vállalni az apró munkát, amit az itteni magyarok végeznek. A szoborcsoport arra utal, hogy ezt a munkát Kossuth nem egyedül végezte, hanem a kormánnyal és közösséggel együtt. Ez utal a döntés felelősségére. Az itteni magyaroknak is csapatban kell dolgozniuk és szolgálniuk érdekeinket. Biztosította hallgatóságát, hogy egyetlen nemzetrészt sem hagynak egyedül. Köszöni, hogy a kassai magyarok hányattatásai, izgalmai, imái kísérik az odaáti történéseket. Így együtt vagyunk. Számíthatnak a többiekre. Tervezhetünk, célokat tűzhetünk ki és találjuk meg együtt ennek módozatait. A legnagyobb magyar ünnepen jó magyarnak lenni. Isten éltesse az itteni magyarokat!
Ezután Tóth Éva, az Őszirózsa tagja, Ady Endre: Kossuth halálának évfordulóján c. versét olyan színvonalon szavalta el, hogy a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk róla.
„Virág borít ma csöndes sírhelyet,
Körülötte áll nagy gyászoló sereg.
Élővirágok tarka kelyhein
Mennyi tündöklő, drága gyöngy ragyog! –
Ne szívd magadhoz őket, napsugár
Egy nemzet hulló könnyei azok!”
Ezután László Tamás olvasta föl a Henszelmann Imre Történeti Társaság nevében készült beszédet. Egy évvel ismét távolabb kerültünk az akkori eseményektől – mondotta. – Idő múltával azonban ez nem jelentheti az emlékezések elhalványulását. Nemzedékről-nemzedékre szálljon azoknak a dicső napoknak az emléke, mert a 21. század számára van üzenete történelmünk nagy eseményeinek.
Ez nemzeti identitásunk egyik alapköve és a nemzeti mitológia részévé vált. Európa 1848-as forradalmi hullámának része volt ugyan, ám egyedül jutott el a sikeres katonai ellenállásig.
Nekünk nem szabad megfeledkeznünk nemzetünk, városunk történelméről. A kezdeti lelkesedést, a híres kassai 9-ik vörössipkás zászlóalj toborzását és győztes csatáit a két vesztes kassai ütközet borította gyászba.
„Életek, eszmék és álmok semmivé váltak. A történelem azonban nem az álmok terepe. De az élőktől nem vehető el az álom joga.” Március 15.-e szellemi örökség minden nemzedék számára. A ma nemzedéke számára is lehetőséget ad, hogy megálmodjon egy új jövőt.
Amikor most a kassai Köztemetőben elhelyezzük az emlékezés virágait, gondolatban emlékezzünk a több mint 150 harcosra és honvédre, akik itt vagy a többi kassai temetőben nyugszanak. Nekik volt bátorságuk részt venni és életüket áldozni eszméikért.
Beszéde végén arra hívta föl a figyelmet, hogy a Henszlmann Imre Történelmi Társaság célkitűzései között szerepel a magyar emlékek, emlékhelyek kutatása, ápolása és megóvása. Immár 22. alkalommal szervezik ezeket a megemlékezéseket és keresik föl a meglévő honvéd és hadisírokat.
Majd ismertette Maléter Vilmos (1819-1896) gyógyszerész, nemzetőr pályáját. Francia hugenotta családból származott, mely Gömörből és a Szepességből érkezett Kassára. Ő menekítette ki az oroszok elől a városból a lőport. Egyike volt azoknak, akiket Krakkóba hurcoltak túszul és csak hónapok múlva szabadulhatott társaival együtt. A város leggazdagabb polgárai közé tartozott. Társa volt többek között Várjon Gábor nemzetőr, városi tanácsos, Polinszky Alajos nemzetőr, városi tanácsos, Meskó Sándor, nemzetőr, aljegyző, Kósch László nemzetőr, kereskedő.
A kriptakápolna román stílusban 1897-ben épült. Mivel Maléter Vilmosnak nem volt örököse, egész vagyonát unokaöccsére, Dr. Maléter István jogakadémiai tanárra hagyta, aki Maléter Pál, 56-os honvédelmi miniszter és vértanú édesapja.
Halászné Gerényi Mária matematika-fizika szakos tanár, a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Gépipari Tagintézmény Rákóczi Szövetségének vezetője és alapító tagja, az évek óta Kassára látogató diákkirándulás lelkes szervezője mutatta be a diákokat és látogatásuk célját. Földi Attila elszavalta Petőfi Sándor: Nemzeti dal c. versét.
Az Őszirózsa ismét dalra fakadt és megkoszorúztuk a kriptát.
Végül Forster Rezső (1833-1911) nyomdatulajdonos és újságíró sírjánál róttuk le kegyeletünket, aki Cegléden született. Történelmi szerep jutott osztályrészéül, mivel ő szedte ki a Landerer-nyomdában Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Ezzel a tettével Magyarországon visszaállította a sajtószabadságot. Itt Madár Alexandra és Pongrácz Dániel Petőfi Sándor: Meddig alszol még hazám? c. versét szavalta el. A virágok elhelyezésével véget ért az ünnepség.
Az eseményről készült fotógaléria ITT tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52436,52066,52028″}
