Kulcsár Tiborné Szénássy Zsuzsanna díjalapító és Tóth Csilla, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának az elnöke adták át az idei Kulcsár Tibor-díjakat a Tompa Mihály Országos Versenyen.
A Kulcsár Tibor-díj Kuratóriuma nevében Kamenár Horváth Éva hirdette ki az idei díjazottakat. Pásztó András pedagógus és Dráfi Mátyás színművész kapta az elismerést.
Pásztó Andrást Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója köszöntötte, s miután felolvasta Pásztó rövid életrajzát, közvetlen szavakkal ecsetelte kettejük meghitt és bensőséges kapcsolatát. Pásztó Czajlik tanára volt a kassai Ipariban, ahol a tanár úr egyengette azok útját, akik nem sok tehetséget árultak el a műszaki tantárgyak iránt. Czajlik is tagja volt a legendás iparista kisszínpadnak, de útjaik később is keresztezték egymást, s bár Pásztó András már húsz éve Esztergomban lakik, nem lett hűtlen Kassához, tavaly Márai Kassai polgárok című drámájának volt a dramaturgja.
A másik Kulcsár-díjat a kuratórium az idén Dráfi Mátyás színművésznek ítélte oda, akit Juhász Dósa János publicista méltatott. Dráfi Mátyás megköszönve az elismerést, felelevenítette első találkozását a költővel, s egy olyan versét (Orgonák alatt) szavalta el, amely Kulcsár összegyűjtött verseit tartalmazó kötetéből is kimaradt.
Az alábbiakban Dráfi Mátyás méltatását tesszük közzé:
„Én a komédiát lejátsztam.//Mulattattam, de nem mulattam” – mondja Madách színésze Az ember tragédiája londoni színében, de ha van kivétel a színészi létben, aki nem igazolja a nagy drámaköltő szavait, akkor Dráfi Mátyás bizonyára az.
Idézzük hát Madách helyett ma este inkább a díj névadóját, Kulcsár Tibort: „A szó: izzó parázsa igaznak, szépnek.//vagy meggyújtod másoknak tűznek, fénynek,// vagy önlelkedben meghal s megemészt”. Ugye, mennyivel pontosabbak ezek a szavak, ha a mai díjazott érdemeiről kell szólnunk. Igaz, csak tőmondatokban, hisz nem a szerepeit, hanem a sokirányú tevékenységének kulcsállomásait felsorolni is lehetetlenség pár percben. A mai ünnepelt, a Kulcsár Tibor-díj újsüttetű tulajdonosa egyszemélyes intézmény, aki egész sor, a Felvidéken kitaposatlan ösvényen indult el, hogy tüzet gyújtson, s fáklyaként világítson.
Csak kevesen tudják, hogy ez a szikra tulajdonképpen itt Gömörben pattant ki, Dráfi Mátyás ugyanis Egyházasbástban fogant, s csak a második világégés tehet róla, hogy a születési anyakönyvi kivonatában Galánta szerepel. Azon az éjszakán született, amikor az édesapja meghalt, így a felnevelő apja az a Lőrincz János lett, aki Pozsonyban megalakította a háború utáni első magyar színjátszó társulatot, a Déryné Színkört. Ezzel meg is pecsételve az édes mostohafia sorsát.
Élete nagy része a komáromi társulatban telt el, volt Lucifer, Kubanek, Magellán, Coriolanus, Tiborc, Teleki László, Tevje, a tejesember, de Témüller, a gonosz házmester is a Padlásban. Egy rövid időre a Prágai Tavasz tájékán még színházigazgatót is faragtak belőle, de mikor a társulat egy része Kassára költözve cserbenhagyta őt, megelégelte az igazgatói státust, s visszatért főállású színésznek. Az első szlovákiai magyar teátrista volt, akit a szlovák, s a magyarországi szakma egyaránt felfedezett magának. Eszenyi Enikő a Vígszínházba hívta, Jakubisko Az ezeréves méh című filmjébe. Legutóbb Tóbiás Szidi Barackligetében és Rudolf Péter Kosuthkiflijében kapott míves epizódszerepet. Idehaza érdemes művész lett, míg az odaátiaknak sokakat, többek között engem is megbotránkoztatva eddig „csak” Jászai Mari-díjra tellett. Voltak évek, amikor otthagyva a profi deszkákat, átvedlett amatőrré. De a színpadhoz akkor sem lett hűtlen egy percre sem, amatőr csoportokat rendezett. Amikor pedig úgy érezte, hogy anyaszínháza bezárkózva a kőfalak közé, a vidéki közönséget hagyta cserben, létrehozta a Teátrum Polgári Társulást, amellyel 2001 májusa óta járja a vidéket. Habkönnyű vígjátékok mellett mesejátékokat, operetteket, kortárs magyar drámákat és először a szlovákiai magyar színjátszás történetében operát is bemutattak. A Bánk bánt ezeken a deszkákon is előadták.
Dráfi a szakmájában mindenevő, s nem akadt olyan műfaj, amit ki ne próbált volna, s amely kifogott volna rajta. Nem ódzkodott beszállni az Ahogy esik, úgy puffan című improvizációs játékba, ahogy alig van olyan díjátadás, ünnepi alkalmi műsor, amelyet ne gazdagítana versmondásával. Múlhatatlan érdemei vannak a szlovákiai magyar költészet népszerűsítésében. Könyörgés címmel előbb legkedvesebb verseit gyűjtötte egybe, majd dupla cédén adta ki a cseh-szlovákiai magyar költők verseit tartalmazó Hazai csokor című hanghordozóját, amelyen ötven hazai magyar poéta egy-egy költeménye hangzik el. De szívesen és jól énekel, erről a Dalok-sanzonok című kazettája tanúskodik, s legújabb „csínytevéseként” a napokban jelent meg Az árgyélus kismadár című, felvidéki magyar népdalokat összegző lemeze.
A Tompa Mihály Országos Versenyen sem először láthatjuk-hallhatjuk, hol zsűritagként, hol a versmondás rejtelmeibe beavató tanáremberként, hol pedig versmondóként találkozhatunk vele. Mondhatnánk, könnyű dolga van, az Isten olyan páratlan hanggal áldotta meg, amely egész egyszerűen szóra, színpadra termett. De Dráfi maximálisan élt is ezzel a lehetőséggel, s még ma is, amikor már élvezhetné a nyugdíjas éveket, Déryné utánfutós gépkocsiján évtizedek óta friss aszfaltot nem látott utakon Pozsonytól Nagykaposig járja a Felvidéket, hogy alkalmanként Sajógömörön megpihenve újult erővel hirdesse a szép szó rendíthetetlen igazát.
Sok-sok dolga van még, várja az Egy hazában címet viselő szlovák-magyar költészeti est (ez is úttörő vállalkozásnak számít tájainkon), a Kölcsönlakás című bohózat, s Bettes Pista üzeni, hogy még a neki ígért verses cédé sem készült el, pedig már nagyon szeretné meghallgatni a verseit, úgy, ahogyan azokat csak Dráfi Mátyás tudja megszólaltatni.
Juhász Dósa János/Felvidék.ma
További fényképek a megnyitóról Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”53028,53274,51309,45444,33667″}
