Herman Ottót magáénak vallja a régészet, a néprajztudomány, a nyelvészet, a természettudományok több ága, de politikai és közéleti tevékenysége sem elhanyagolható, ő az, akit utolsó magyar polihisztorként szokás emlegetni. Rendkívül színes egyéniségének bemutatása – halálának századik évfordulójára emlékezve – több megközelítésből is megtörtént. Aki 2014-ben nyomon követte a Magyarországon, de akár csak Miskolcon a Herman Ottó évforduló jegyében meghirdetett programokat, eseményeket, sok információval lett gazdagabb, s magáról Herman Ottóról is sok tudást gyűjthetett. Jelen írásomban egy kortársával, Pósa Lajossal való kapcsolatát kívánom górcső alá venni, abból az apropóból, hogy Pósa Lajosnak szintén 2014-ben emlékeztünk halála századik évfordulójára. Róla is sok szó esett az évforduló kapcsán, számos kiállítást, előadást, konferenciát szerveztek ennek apropóján. Mégis nagyon röviden elevenítsük fel életútját és munkásságát.
Pósa Lajos a történeti Gömör megye Rimaszombat – Tornalja – Rimaszécs háromszögelésének közepén található Nemesradnót nevű településen (ma Szlovákia, Radnovce) született. A népes Pósa család már 1554-ben is itt, Radnóton élt, nemességet azonban csak I. Lipót király idejében – aki 1655-1705 között volt Magyarország uralkodója – szerzett. Már ekkor két ágra szakadt a család, a felső (kis) Pósa és az alsó (nagy) Pósa családra. Ez utóbbiból származik Pósa Lajos népszerű költőnk, akire nemcsak családja, szülőfaluja, hanem az egész vármegyénk büszkén tekint – írja róla a gömöri és kishonti nemes családokat számba vevő kötet szerzője, Mihályfalusi Forgon Mihály (M. Forgon 1997. 535).
Pósa Lajos 1850. április 9-én született. Szülőfalujából Rimaszombatba, majd Sárospatakra vezetett az útja. Édesanyja papnak szánta, de ő az irodalomhoz vonzódott. Hőn szeretett édesanyját semmiképpen nem akarta megbántani, ám ez a vonzódás olyan erősnek bizonyult, hogy a szülői akarat ellenére is otthagyta Patakot és Pestre ment. A pesti egyetemen elvégezte a tanári szakot, utána egy rövid ideig tanított. Ám hamarosan pályát módosított, újságíró lett. 1881-ben Mikszáth ajánlására meghívták Szegedre, a Szegedi Napló munkatársának. Később a szegedi színházi társulat titkára lett, de az újságírással ezután sem hagyott fel. Főleg versei voltak közkedveltek. Ezekből mintegy nyolcszázat meg is zenésítettek a korszak muzsikusai.
A legtöbb Pósa verset a híres cigánymuzsikus kortársa, Dankó Pista zenésítette meg, de rajta kívül Lányi Géza, sőt Bartók Béla nevét is meg lehet említeni. Ugyancsak Mikszáth volt az, aki arra ösztökélte Pósát, hogy foglalkozzon a gyermekirodalommal. 1882-ben Szegeden gyermeklapot indított Jó Barát címmel, majd visszaköltözve Budapestre, 1889-ben kezdte meg Singer és Wolfner kiadók felkérésére Az Én Ujságom című gyermeklap szerkesztését. Egyedülálló volt ez korában a maga nemében, s a nótaszövegek mellett a gyermekirodalom terén kifejtett tevékenysége hozott számára elévülhetetlen sikereket, ezek értékét a kortársakon túl az utókor is elismeri. 1900-ban Monoron házasságot kötött Andrássy Anna Lídia költőnővel. Közös gyermekük nem született, de feleségének első házasságából származó leányát saját nevére vette, sajátjaként nevelte (Gyöngyösy 1920; Praznovszky 2006).
Hogy Herman Ottó és Pósa Lajos kapcsolatának kezdete mikorra vezethető vissza, pontosan nem tudjuk, az viszont tény, hogy 1881-ben már ismerték egymást, s ez a kapcsolat később bensőséges barátsággá fejlődött, mely barátság idővel az egész családra, mindkettőjük családjára kiterjedt. Erről a barátságról Pósa és Herman életrajzírói, Lambrecht Kálmán és Gyöngyösy László is megemlékeznek, mint ahogy arról is, hogy Herman Ottó és felesége vendégeskedtek is Radnóton Pósáéknál. Gyöngyösytől azt is tudjuk, hogy Herman Ottó is tagja volt Pósa szegedi asztaltársaságának, mint ahogy ő maga is. Így ír erről: Volt is itt jó kedv, gondtalanság, tréfa, kötődés, komoly vita elegyesen. Ide járt Herman Ottó Szeged város képviselője, aki még akkor csak mint kitűnő újságíró és mint „nagy pókász-tudós” volt ismeretes (Gyöngyösy 1920. 29).
Nemcsak az asztaltársaságának volt tagja, Pósa szegedi gyermeklapjának, a Jó Barátnak reménybéli munkatársai névsorában is ott találjuk Herman Ottó nevét (Gyöngyösy 1919. 31; Praznovszky 2006. 54). Sőt, nemcsak a reménybéli munkatársak között, hiszen felütve a lap 1882. június 15-én megjelent első számát, a harmadik oldalon szembeötlik Herman Ottó neve, a Védjük az állatokat cím alatt. Az írás a második lapszámban folytatódik (Herman 1882. 3-5; 22-23).
Az összesen tizenhét lapszámot megélt újság további számaiban nem találkozunk Herman Ottótól származó további írásokkal, de neve mindvégig szerepel a lapot közreműködésükkel támogatók névsorában.
Pósa 1880-1881 fordulóján költözött Szegedre, s 1889-ig élt ott. Herman Ottó 1879-1887 között volt szegedi képviselő a parlamentben, tehát szegedi éveik majdnem egybeestek.
Mindkettőjük életrajzírója megemlékezik arról, hogy Herman Ottó volt az, aki levelében lebeszélte Pósát arról, hogy képviselőséget vállaljon, bár erre Szatmár, Gödöllő és Rimaszécs is kérte Pósát, sőt maga Kossuth Ferenc is biztatta levélben (Gyöngyösy 1920. 114).
Ezt írta Herman Ottó 1896. szeptember 26-án Pósának: Ne menjen a parlamentbe, mert ott lelkülete csak veszthet; belőlem csak gúnyolódó hitetlent alkotott. Az a pozíció, amit a képviselőség nyújthat, az a fejlődés, amelyhez vezet, nem bánom a nagyméltóságúig is, mindez egy valóságos hitványság ahhoz képest, amikor magának ezernyi gyermekszív önzetlen szeretetével ezt mondja: Pósa bácsi! Ez azonban nekem csak véleményem. A hozzávaló jogosultságot a szeretetből meríthetem. Öleli igaz híve: Herman Ottó”. (Gyöngyösy 1919. 216). Nem is lett Pósából képviselő, megfogadta Herman Ottó tanácsát, mindvégig ellenállt a csábításnak.
Herman Ottó és Pósa Lajos is későn adták fel agglegény életüket, mindketten kereken félszáz esztendősek voltak, amikor megnősültek. Mindketten rajongva szerették a náluk lényegesen fiatalabb feleségüket. S mindkettőjük felesége igazi társa volt párjának, nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is. Ráadásul mindkét asszony maga is tollforgató volt.
Kapcsolatuknak, barátságuknak egyik eredője az volt, hogy Herman Ottó, de felesége, Borosnyay Kamilla is időről időre közölték írásaikat a Pósa által szerkesztett gyermeklapban, Az Én Ujságomban.
Herman Ottónak a seregélymadárról szóló írása 1901-ben, a zöld harkályról, a süvöltőről és a fakúszóról 1904-ben jelent meg, s minden bizonnyal ő a szerzője az 1903-4-ben megjelent Hogyan szólnak a madarak? című írásnak is. Szabadfalvi József további címeket is felsorol: A prücsök; A barátkamadár története (Szabadfalvi 1976. 24). S nem kizárt, hogy a sor tovább lenne folytatható. Ám Herman Ottóval, mint gyermekirodalmárral eddig még senki nem foglalkozott.
Ám nemcsak ő, hanem felesége is publikált a lapban. A Mit mond a vörösbegy? címet viselő verse 1891-ben, Kakuk néne, Csíz anyó című verse 1894-ben látott napvilágot a lap hasábjain. További címek: A madárfészek, A kis kirándulók, Mese a cinke-párról (Szabadfalvi 1976. 22). De hogy később is küldött írást, ezt levelezésük hűen bizonyítja, erről a további részekben még szólunk.
Herman Ottó mélységesen tisztelte Pósa tiszta, gyermekies lelkületét. Verseinek német nyelvű tolmácsolójává szegődött. 1896-ban négy Pósa versfordítása jelent meg a Pester Lloydban (Lambrecht 1920. 213 /561. tétel). Sőt, 1914-ben irodalmi Nobel-díjra javasolta a nagybeteg Pósát.
1914. február 14-én felhívással fordult a magyar anyákhoz és tanítókhoz, mely felhívás a Budapesti Hírlap másnapi számában jelent meg: Olvastam, hogy a magyarság legfényesebb nevű s a tudományban is a nemzet egyik fényes oszlopa, a svéd tudományos akadémia kérdésére: van-e a magyarságnak oly írója, kit Nobel-díjra jelölni lehetne, röviden azt felelte, hogy nincs! Nyíltan állítom és be is bizonyítom, hogy van! Nobel irodalmi díja nemcsak a fényes, csillogó eredménynek van szánva, hanem szánva van – és szánva kell, hogy legyen – a mélyreható, csendes erkölcsi sikernek és eredménynek is. És ha ez igaz – úgy érzem, hogy igaznak kell lennie – akkor az elismerés pálmája Pósa Lajost illeti, mert ő teremtette meg nemzete számára a nevelőirodalom legfontosabb s egyben legnehezebb ágát: a gyermekirodalmat. Pósa Lajos volt az, aki le tudott szállani a magyar gyermekhez, hogy színmagyarságával megihlesse és fölemelje, hogy az ő múzsája, mely szeplőtlen és tiszta, melynek sohasem volt egyetlenegy léha szava, azt a bimbóba szökkenő embervirágot homlokon csókolja. Ha ez nem érdem a Nobel-, vagy más díjra, akkor nincs érdem ezen a világon (MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/82).
Két nappal később Móra Ferenc is csatlakozott ehhez a felhíváshoz a Szegedi Napló vezércikkével (MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/79). Mint ahogy február 21-én a Nagyváradban Várady István, a Nyugatban is publikáló ifjú irodalmár (MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/81), akit két évvel később, mindössze 24 évesen, mint ki nem teljesedhetett nagyreményű írót, költőt Tóth Árpád búcsúztatott a Nyugat hasábjain (Tóth 1916). De ércnél maradandóbb hírnévről és halhatatlanságról olvashatunk Kosztolányi Dezső Pósára, a gyermekköltőre történő visszaemlékezésében is (Kosztolányi 2004. 207).
Folytatjuk…
Bodnár Mónika, Felvidék.ma
* Az írás a miskolci Herman Ottó Múzeum LIII. Évkönyvében megjelent Egy igaz barátság története – Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében című tanulmány újraközlése.
Irodalom
Erdődy Gábor
1983 Utószó. In: A pokol cséplője. Herman Ottó gyűjtőnaplói, vitacikkei, levelei. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 391-403.
M. Forgon Mihály
1997 Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Gömör-Kishonti Téka. Méry ratio Somorja (Šamorín)
Gyöngyösy László
1919 Pósa Lajos. In: Irodalomtörténet. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság havi folyóirata VIII. évf. 23-33; 177-217.
1920 Pósa Lajos életrajza. Özv. Pósa Lajosné kiadása, Budapest.
Herman Ottó
1882 Védjük az állatokat. Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. I. évf. 3-5; 22-23.
Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. 1882. I. évf. 1-17. sz.
Kosztolányi Dezső
2004 Tükörfolyosó. Magyar írókról. Osiris Kiadó. Budapest. 201-207.
Lambrecht Kálmán
1920 Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Biró Miklós kiadása, Budapest.
1933 Herman Ottó élete. Könyvbarátok kis könyve. Kiadja a Magyar Könyvbarátok. Budapest.
Pósa Lajos
1914 Költeményei. Bródy Sándor előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
1914 Gyermekversei. Herczeg Ferenc előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
Praznovszky Mihály
2006 Pósa Lajos, a szelíd költő. Siker X Bt. Budapest.
Szabadfalvi József
1976 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15, 11–25.
1987 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról. Borsodi Kismonográfiák 25. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. 53–70.
1996 Herman Ottó a parlamenti képviselő 1879-1897. Officina Musei 5. Miskolc.
Szabolcsi Miklós főszerk.
1985 A magyar sajtó története II/2. 1867-1892. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tóth Árpád
1916 Várady István halálára. In: Nyugat 9. évf. 9 sz.
Uj Idők. Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap. Szerk.: Herczeg Ferenc. 1914. XX. évf.
