Eperjesen július 22-én, szerdán az ottani ortodox zsinagógában került sor a Kelet-Közép-Európa zsinagógái 1782-1944 c. kiállítás ünnepélyes megnyitására. Klein Rudolf tipológiája szerint, ez az építmény, mely 1897-98-ban épült, a 6-os típusú épületek közé tartozik (l. alább).
Az ünnepség a Laudate Dominum, a kassai magyar református gyülekezet énekkarának fellépésével kezdődött. A 77. Zsoltárt énekelték – Legyen a béke teveled… – magyarul és szlovákul.
Elsőként Margita Eckhausová, az Eperjesi Zsidó Hitközség (EZSH) elnöke üdvözölte a jelenlévőket és külön köszönetet mondott a főkonzulnak, hogy ide hozta ezt a kiállítást. A kiállítás helyszínét nem egészen eredeti állapotában állították helyre. Ma rituális és kulturális célokat szolgál. Az egykor nők számára fenntartott karzaton ma a Bárkány-féle gyűjtemény kiállítása látható, ahol ennek a tárlatnak is helyet szorítottak. Már hetedik éve tartanak kulturális és művészeti rendezvényeket és három éve kamarahangversenyeket is, amikor telt ház van.
Peter Chudý, az EZSH kancellárja afeletti megelégedettségét fejezte ki, hogy a zsinagógában zajló rendezvények az eperjesiek széles rétegének érdeklődését váltja ki és ez a kiállítás is ilyen.
Szesztay András kassai főkonzul arról beszélt, hogy fél éve vette át tisztségét és megnyugvással tapasztalja, Szlovákia és Magyarország zsidó hitközségei kapcsolatokat, együttműködést építenek. A zsidó kultúra is összeköt bennünket. Majd névleg üdvözölte az értékes vendégeket, a kiállítás rendezőit, a polgármestereket közelről és távolabbról, de emlékeztetett, hogy itt mindenki becses vendég, hiszen mindannyian szövetségesek vagyunk. Mindannyian az emberiesség értékeit valljuk, elutasítjuk az antiszemitizmust és a gyűlöletet, azért munkálkodunk, hogy a társadalomban a szeretet és a megértés érvényesüljön.
Ján Fígeľ, a szlovák törvényhozás alelnöke magyarul köszöntötte a résztvevőket: „Jó napot kedves barátok!” Szerinte a sikeres kommunikáció része a többnyelvűség, tehát az ilyen gesztusok helyénvalóak. Közép-Európában is föltesszük a kérdést önmagunknak, kik vagyunk. Ezt személy szerint megtesszük, de családunk, közösségünk és nemzetünk vonatkozásában is. A kommunizmus antihumánus módon a gyökereket kívánta kiirtani. Emlékszik, hogy fiatal korában a varannói zsinagógát hogyan robbantották föl. Majd az emberi méltóság fontosságát hangsúlyozta, ami mindenkinek kijár, nem csupán egyeseknek, néha és néhol, hanem mindig, mindenkinek és mindenhol. A XX. sz. kataklizmái, tömeggyilkosságai, embertelenségei a Közel-Keleten ismét megjelennek. Biztosítani kell a kontinuitást, tovább kell adni az üzenetet, hogy kiküszöböljük, elkerüljük a hibákat és bűnöket. Emlékeznünk kell és felelősségteljesen cselekednünk, hogy a 21. sz. jobb legyen. Ha ilyen lelkülettel és szívvel lépünk föl, akkor példát mutathatunk a régi kontinensnek. A kiállítás is több emberségre és szolidaritásra inspiráljon bennünket!
Sárosi György, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség elnöke örömmel nyugtázta jelenlétét. Megköszönte, hogy Szesztay Ádám ragaszkodott hozzá, legyenek jelen. Őszinte reményét fejezte ki, hogy a két város közötti testvérvárosi kapcsolat sokrétű fejlődés elé néz. Az eperjesi és nyíregyházi zsidók ugyanolyan problémákkal küzdenek. Kevesen vannak, de hatalmas területet kell ellátniuk. A szélsőségek ellen valós információkkal kell küzdeni, ami szintén közös feladat.
Ezt a kiállítást szeretnék odahaza is megrendezni s már most mindenkit meghív annak ünnepélyes megnyitására.
Ezt követően Somos Péter elénekelte É-l málé rachamin kezdetű gyászéneket: „Irgalomteli Isten, aki a magasban lakozol, adj igaz nyugalmat az isteni jelenlét szárnyai alatt, a mennyek fényeként fénylő, szent és igaz emberek közepette az elhunytaknak…” Majd egy kaddist, azaz Istent dicsőítő imát mondott.
Chudý kancellár a Tokajjal fenntartandó testvérvárosi kapcsolatot is üdvözölte annak apropóján, hogy Posta György polgármester is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt.
Tokaj nevében Kalmanovics Miklós, a Tokaj-Hegyalja Zsidó Hagyományőrző Egyesület elnöke szólalt föl és mondott köszönetet. Ilyen kiállítás sok ember munkája – hangsúlyozta. – Átérzik ennek jelentőségét. Örömét fejezte ki, hogy ott ahol elődeink imádkoztak és közülük sokan nem jöttek vissza, most ez a tárlat látható. Utánuk sok emlék maradt, mely energiát jelent, amit hasznosítani kell.
Milan Portik, az Eperjesi Egyetem prorektora közölte, az akadémiai közösségen belül a lélek nemesítése folyik, így azon belül jók a kapcsolatok. Az épület nem csupán architektúra, hanem emberi sorsokat jelent. Aziránti meggyőződését fejezte ki, hogy a ma architektúrája évszázadok múlva arról ad majd hírt, hogy egykor itt okos kultivált emberek laktak harmonikus együttélésben. Az EZSH-val a kapcsolatuk kiváló, így továbbra is virágozni fog. Sajnálatát fejezte ki, hogy most több ezer növendékük nem láthatja ezt a kiállítást, de módját ejtik majd, hogy velük is megismertessék azt. Ez emberi élményt, mementót sugároz, legyünk becsületesek!
Zora Mihóková helyi lektor röviden ismertette az eperjesi zsinagóga történetét, elsősorban ami az építészeti oldalát illeti. Az építészet amúgy is a művészetek anyja. Ez a zsinagóga egyrészt egyszerű, másrészt részleteiben gazdagon díszített. 11 hónap alatt épült föl. Eperjesen egykor öt zsinagóga volt, ez volt a harmadik, mely a suburbium területén épült a többi zsidó építménnyel együtt. Ez zárt területet képezett, ahol mindaz rendelkezésre állt, amire a zsidóknak életükhöz szükségük volt. Az első zsidó iskola, a rabbi lakása és a gazdasági épületek. Ez uralta ezt a terepet. Magasságával meghaladta a többit. Mór stílusban épült. Az ablakokat háromlevelű ív zárja, az emelet finom öntöttvas oszlopai fölött is ez a díszítő elem jelenik meg. A főbejárat mögött narthex (előcsarnok) következett, ahol a hívő belépve ráhangolódott az Istennel való találkozásra. A keleti falon található az aron hakodes (tóraszekrény), ahol a lepel mögötti szekrényben tartották a tórát. Ez a jeruzsálemi templom bejáratát idézi. A középső rész mennyezetét kék és arany festés díszíti, mely az eget szimbolizálja.
Peter Chudý zárszavában Közép-Európa legszebb zsinagógájaként jellemezte, majd a Laudate Dominum még három héber éneket adott elő. A Havenu salom alechemet (Legyen a béke teveled) magyarul és héberül, a Salom chaverimot és a Hava nagilát (Örvendezzünk) héberül.
Ezután a résztvevők megnézték a kiállítást, mely Klein Róbert egyetemi tanár kutatásaira alapozott. Láthatjuk az 1270 körül épült prágai zsinagógát, a zsovkait (1686, Ukrajna), vagy az óbudait, de a trencsénit és liptószentmiklósit is. A szerző egy 8×8-as mátrixot alakított ki, mely segítségével tipológiailag be tudja sorolni a zsinagógákat. Ennek segítségével ezek az épületek 90-95%-ban rendszerezhetők. Több jellemzőt nem érdemes figyelembe venni, mert akkor már túl bonyolult lesz a beosztás és nem hoz kívánt eredményt. Külsőleg a zsinagógákat nyolc csoportba osztotta. Az elsőbe a parasztház típusú került (pl. Jászeberény), 2. Polgárház típusú (Mád), 3. protestáns templom típusú (Abony, Liptószentmiklós, Óbuda), 4. Salamon templom típusú (Vác), iparcsarnok típusú (Nagyszombat), 6. palota típusú (Eperjes), 7. Katolikus típusú (ez rendszerint neológ, két tornya van; Szombathely, a lerombolt pozsonyi, besztercebányai és kassai), 8. bizánci típusú (Szabadka). A 2-es, 3-as és 4-es típus csak homlokzatában különbözik egymástól. Rendszerint téglalap alaprajzú mindegyik. A zsidóság feltételezett keleti identitása tetten érhető a keleti stílusjegyek alkalmazásában. A 19. sz. második felében emelt zsinagógák bátor technikai megoldásai azt sugallják, hogy a zsidóság lelkesedése és küldetéstudata a modernitás iránt, egyfajta „világi megváltást” sugallt. Majd bemutatja a holokauszt után megmaradt zsidó örökséget. Németországban és Ausztriában a nácik a zsinagógák többségét felgyújtották vagy lerombolták. Szlovákiában a második világháború után számos zsinagógát pusztítottak el minden különösebb ok nélkül.
Láthatjuk a pusztulást és felújítást. A számos szakértelemmel felújított épület ma már világi, kulturális célokat szolgál: könyvtár (Baja, Szentes, Apostag), hangversenyterem (Kassa, Szered), zsidó múzeum (Pozsony, Heyduk u., Szepesváralja) vagy múzeumi központ (Nyitra), kép- vagy fotógaléria (Ipolyság, Nagyszombat status quo ante, Breznóbánya, Trencsén), kulturális központ (Nyitra, Nagysurány), étterem (Nyitrabajna, Balatonfüred)… És akad, melyből keresztyén templom lett (Eszék-Alsóváros). Lakóépület is lett néhányból, vagy raktár, netán üzlet vagy áruház (Gyöngyös). Ebben az esetben belső terüket a felismerhetetlenségig átalakították. De van bennük sportlétesítmény, iroda vagy jobbik esetben levéltár. Szolgálhat iskolaként is. Ezekben az utóbbi esetekben is az átalakítás teljes belső átépítéssel járt. Végül a tárlat bemutatja azokat a zsinagógákat, melyeket a magyar kormány zsinagógamentő programja keretében fog helyreállítani (Kőszeg, a budapesti Rumbach Sebestyén utcai, a debreceni Pásti utcai, Szabadka). Az utóbbi a magyar szecesszió kiemelkedő alakjainak, Jakab Dezső és Komor Marcell alkotása.
A zsidók 2000 éve érkeztek Európába. Betelepülésük Közép-Európába a 18. sz.-ban idővel, a liberalizálódás következtében életmódváltással járt. A zsinagóga csupán Salamon templomának pótléka, nem szent hely. Így nem Isten lakóhelye, hanem emberek gyülekezőhelye, az imádkozás és tanulás helyszíne. A zsidó művészet a többitől eltérően nem jeleníthette meg Istent, de a díszítőmotívumok használatáról nem mondott le. A zsinagóga jelentette a horgonyt, mellyel a zsidó közösség egy adott helyhez kötődött és betagolódva tette sokszínűvé az életet. A zsinagóga jelenlétükre hívta föl a figyelmet, de ma már ez nem így van. Az eredeti gondolat hiábavalónak bizonyult. A kiállítás nem száraz építészettörténeti fejezetként kívánja bemutatni a régióbeli kultúrák együttélését.
A kiállításon négy holokauszt túlélő is részt vett, valamint Peter Frajt, Izrael kassai tiszteletbeli konzulja, Győri Márta, az Ester, a kassai nőközösség elnöke és sokan mások.
A tárlat látogatása után a vendégek megtekintették a Bárkány-gyűjteményt, mely gazdag tárháza a zsidó emlékeknek, majd felfrissültek néhány pohár bor mellett. A rendezvény kedélyes beszélgetéssel ért véget az egyik vendéglőben, ahol a határon átívelő kapcsolatokat a személyes találkozás még inkább elmélyítette.
További képek a kiállításról megtekinthető a Képgalériánkban ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55036″}
