Magyar dallal a kirekesztés ellen cím alatt, Judit esetére válaszul tüntetés zajlik a somorjai Deichmann előtti parkolóban szombaton, november 28-án 9 órától. Az esettel kapcsolatban Polgár Hajnalka is megosztotta velünk gondolatait:
Sokan felkapták fejüket a napokban hírfolyamba kerülő somorjai Judy esete kapcsán, akit azért bocsátottak el munkahelyéről, mert felettesének nem tetszett, hogy magyarul üdvözölte és szolgálta ki a magyar vásárlókat.
Próbaidőben volt, így hivatalos indoklást a felmondásban nem kapott, s az ügy, mint végeinken annyiszor, a jótékony hallgatás csendjének feledésébe merülhetett volna.
Nem tudom végiggondolta-e az önérzetes édesanya, hogy mit is indít útjára azzal, hogy nem hallgatja el sérelmét, tény viszont, hogy közösségünk minden betegségmutatványa megjelent a reakciókban. Egyesek bojkottot kiáltottak, holott az érintett kezdettől hangsúlyozta, hogy tudomása szerint az üzletlánc dunaszerdahelyi és komáromi boltjaiban természetes a magyar nyelvhasználat, és esetében az itteni felettes túlkapásáról van szó.
Néhány nappal az eset után helyi civil aktivisták (nem csupán az érintett üzletben végzett) somorjai helyszíni felmérése a sértett hölgy igazát látszott igazolni. Talán ezért is szabadult ki a hír a médiába, mint szellem a palackból.
Közben suttogómódban többen is beszámoltak az aktivistáknak hasonló somorjai atrocitásról, több más, helyi munkáltató viszonylatában, de sem nevüket, sem esetüket nem akarták úgymond kiteregetni. Mint egyikőjük nyilatkozta: „Nem vagyok én bolond, hogy engem is meghurcoljanak, mint a Malina Hedviget!”
Az ügy kapcsán a sajtó szakemberei levélben fordultak kérdéseikkel az érintett cég vezetéséhez. Mire a cég válasza megérkezett, láss csodát, a somorjai üzletükben is hangosan köszönhetsz és kedélyesen ki is szolgálnak magyarul.
Minden megoldódott, mondhatják a mindig megalkuvó békességet keresők.
Közben nem veszik észre, hogy közösségünk egy (újabb) tagját (nem az igazság, hanem) jog és törvény szerint most nyilvánítják hazuggá, most kerül társadalmi megbélyegzésre. Miért is? Mert nem maradt csendben?
Az államalkotó kommentelők részéről azonnal meg is kapta, hogy provokál, hazudik és a választások előtt kelt hangulatot. Ez utóbbit a pártok hangos megnyilvánulásai látszanak igazolni, valós segítséget azonban egyik sem kínál a sértettnek. A hazugságot a boltban megváltozott helyzettel és az indoklás nélküli felmondással próbálják magyarázni, mondván „ki tudja mit művelt az a nőszemély”. Ráadásul megnyilvánulásával provokálja a „magyarkodó szemtelenséget” már nehezen viselő államalkotó közösséget, (és a megalkuvó bólogatóikat), erősen sérti érzékeny lelkületüket.
Örülhet, ha most, miután a jogsértő állapotok gyors felszámolásra kerültek, nem fogják őt perbe hírnévrontásért, rágalmazásért. Mert valójában mire van bizonyítéka?
Kit érdekel, hogy ez a „kampányt erősítőnek”, „hazugnak” és „provokátornak” titulált, megbélyegzett, valójában egy törékeny, de öntudatos magyar édesanya? Azzal, hogy vállalta és elbeszélte sérelmét, két dolgot szeretett volna elérni; azt, hogy másoknak ne kelljen ugyanezt a megalázó élményt átélnie, és azt, hogy a közösségünk tagjai megértsék, a hallgatás nem segít. De vajon segít-e rajtunk a szó? Vajon van-e még valós felvidéki magyar közösség?
Párhuzamként az erdélyi Lakó Péterfi Tünde esete jut eszembe, aki 2013 októberében azért kapott 750 lejes pénzbüntetést, mert az Itthon vagyunk egyesület tagjaival kétnyelvű terméknév-feliratokat osztogatott egy marosvásárhelyi piacon. Megbírságolása egész Erdélyt átfogó szolidaritási mozgalmat váltott ki, és két hét alatt a kifizetendő összeg többszörösét gyűjtötték össze számára aprópénzben a támogatók. Ugyanez a hölgy 2013. december 7-én az alábbi közleményt osztotta meg a facebook oldalán:
„No, még mindig munkát keresek. Bizonyára nem lesz könnyű dolgom, mert, mindamellett, hogy nagy szükségem van egy munkahelyre, hisz élnem kell valamiből, feltételem van. Ez a feltétel az, hogy az esetlegesen felajánlott munka ne kötődjön politikai párthoz vagy szervezethez. Ezt azért tartom fontosnak, mert az anyanyelvünkért, a magyarságunk megtartásáért továbbra is küzdeni szeretnék, és továbbra is egyszerű emberként, civilként. El tudom képzelni magam akár pincérként (van tapasztalatom), esetleg újságíróként. Ami nagy erősségem, az a szervezés, az emberekkel való foglalkozás, tehát szóba jöhet olyan munka is, ahol ezeket kamatoztatni tudom. Ha segítenétek egy megosztással, megköszönném. Ajánlatokat privátban várok. Érdemben ajánlatot még nem kaptam, sajnos az MLM féle munkát nem tartom megfelelőnek. DE! Ismét megmelengettétek a szívemet. Eddig a percig 222-en osztottátok meg. Komolyan mondom, bepárásodott a szemem… Köszönöm nektek! Remélem hamarosan arról számolhatok be, hogy találtam munkát. Ha mégsem, akkor legyen meg Isten akarata, bizonyára oka van annak, hogy most munkahely nélkül kell lennem. Bizakodó vagyok, és nem félek. Persze, jó lenne minél hamarabb valami, de ha nincs, akkor nincs. Áldott várakozást kívánok mindannyiotoknak, és köszönöm, hogy vagytok, hogy jók vagytok!”
Ezt követően 2014 január 20-án az alábbiakat adta hírül:
„Szép az élet!
Az utóbbi időben kérnem kellett. Segítséget. Az ember úgy van teremtve, hogy szívesebben ad, mint kap. Mert adni jó. Kapni és elfogadni nehéz. Viszont vannak élethelyzetek, amikor a szükség ráviszi az embert olyan dolgokra is, amik idegenek a természetétől. A segítségkérő írásom alatt sokszor olvastam, hogy nekem segíteni kell, mert tettem, amit tettem. Szeretném, ha megértenétek, elsősorban azt, hogy ami elindult a piaci kétnyelvűsítés terén, nem egyedül az én érdemem. Egy civil csoport tagjaként a személyem lett kiemelve. Valóban mindent megtettem személy szerint is az ügy érdekében, és ez a jövőben sem lesz másként, de ott vannak mellettem emberek, akiknek ugyanolyan fontos az ügy mint nekem.
De nem azért kértem segítséget, mert megtörtént az eset, és cserébe elvárom, hogy valaki, valakik rajtam segítsenek. Egyszerűen azért, mert szükségem volt arra, mint egy hús-vér embernek, hogy a megoldásban segítségemre legyenek más emberek, hisz egyedül nem voltam képes rá. Egy jó ember mondta egyszer nekem, s azóta magamévá tettem én is a gondolatot: Az adok- kapok nem úgy működik, mint ahogy sokan elképzelik. Vagyis nem kell várnom semmit azért cserébe mert segítek, attól az illetőtől, akivel a jót teszem. Rajtam majd, ha szükség lesz rá, más fog segíteni, egy harmadik személy. És a harmadik személyen egy negyedik…. S ez így megy, így kell mennie. Persze van kölcsönös segítség is. De legtöbb esetben az előző változat működik. Nem szerettem volna, ha bárki arra gondol, hogy koldultam…
… Pillanatnyi helyzetem megoldódott, hála egy olyan embernek, aki úgy gondolta jót tesz velem, oly módon, hogy ne is jusson tudomásomra, ki ő. Ezért tiszta szívemből hálás vagyok neki! És azon leszek, hogy én is segítsek. Valakin, vagy valakiken, akik rászorulnak. Az élet ilyen. Jó és rossz szakaszok is vannak. Azt kívánom mindenkinek, hogy ne tapasztaljon meg rosszat, s ha mégis, akkor legyen biztos benne: a megfelelő pillanatban érkezik a segítség. És amikor mi tehetjük, ezt a segítséget tovább adhatjuk. Másnak, másképp, máskor….”
Akinek füle van, hallja!
Judynak pillanatnyilag nincs munkája. Közeleg a karácsony. A békesség és a keresztényi szeretet ünnepe. Talán neki is megadatik az, ami Lakó Péterfi Tündének sikerült, hogy ügye elsimul, és egy megnevezetlen jótét lélek valós megoldást kínál problémájára, az önfényező, önérdekű, ál-segítség nyújtása helyett. Neki sincs szüksége se többre, se másra!
Talán megvalósulhat egy olyan valós helyzetmegoldó összefogás, amelynek keretén belül az itt vállalkozó anyaországi cégek és a saját magyar vállalkozóink létrehoznak egy olyan háttérhálót, mely minden módon és következetesen magyar nyelvet preferáló foglalkoztatási és vásárlói alternatívát nyújt.
Talán, talán, talán…, mert úgy szeretném hinni, hogy igenis van esély a felvidéki magyar összefogásra, kölcsönös segítségnyújtásra, és felemelkedésre, úgy, ahogyan azt Lakó Péterfi Tünde is megélhette.
Adassék meg, hogy úgy legyen!
Polgár Hajnalka, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57709″}
http://uh.ro/orszagos/20655-lako-peterfi-tunde-visszakapja-az-aprot?format=pdf
