Életének 94. esztendejében, keddről szerdára virradó éjszaka a budapesti Szent János kórházban elhunyt a kárpát-medencei magyar nemzeti ügy egyik legkiemelkedőbb, leghűségesebb szolgálója, a vasdiplomás erdőmérnök, Jáky-díjas közlekedési mérnök, MÁV-mérnök-főtanácsos vitéz Hábel György. Temetéséről a család később intézkedik.
Hábel György 1922. június 23-án született a felvidéki Oroszkán (Lévai járás), ahol édesapja a cukorgyár alkalmazottjaként dolgozott. Családja Morvaországból származott. Születése napján Szlovákia csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz, de már korábban is a nácik oldalán vett részt Lengyelország lerohanásában. A dátum is predesztinálta őt, hogy a történelem iránt vonzalmat érezzen. Hiszen az minduntalan beleszólt sorsába.
A Műegyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának hallgatójaként, 1940-41-ben Teleki Pál hírszerző tisztje volt a soproni nácik ellenében. 1942 tavaszán tízezres nagyságú tömegtüntetést szervezett a soproni Volksbund ellen. 1945-ben amerikai hadifogságból került haza.
1956-ban országos vasúti sztrájkot kezdeményezett az elfogott budapesti fiatalok Szovjetunióba történő deportálása miatt. De felhasználta a vasút adta lehetőségeket, és pontos híreket is közölt a szovjet csapatok mozgásáról.
Janics Kálmán munkája, A hontalanság évei, mely átfogóan foglalkozott a felvidéki magyarság 1945 utáni kálváriájával és üldöztetésével, az ő közreműködésének köszönhetően is kaphatott nyomdafestéket. Majd a Bős-Nagymarosi vízlépcső ellen 16 éven keresztül harcolt rendíthetetlenül. Hábel a Rákóczi Szövetség alapító tagja lett, ugyanúgy a Magyarok Világszövetségének is mindvégig aktív tagja volt.
Hábel György 2008-ban a Magyar Nemzetért Ezüstérem kitüntetést kapta meg a Magyarok Világszövetsége elnökétől, és nevét viselő fát ültettek az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.
Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke Hábel György közírónak 2011. augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta közel hét évtizedes szakmai munkája, valamint a határon túli magyarság élettörténetének bemutatása, feldolgozása területén végzett tevékenysége, életútja elismeréseként.
