(Olvasói megjegyzéssel kiegészítve) A szlovákiai magyarság elutasítással fogadta az oktatási minisztérium azon tervét, mely szerint a tankönyvekben szlovákul (első előfordulás esetén zárójelben magyarul is) tüntetnék fel a földrajzi neveket. A História nevű történelmi folyóiratban Mgr. Hushegyi Gábor ezt az eljárást a magyar nemzet nagyjaira alkalmazza.
A História történelmi folyóirat 3/2008 számának bevezetőjében olvasható egy írás, melynek témája a nemzetek és a nemzetiségek közötti viszony a XIX. század után. Ebben a cikkben a magyar nemzet nagyjainak nevei így olvashatók: „Ľudovít Košut (Lajos Kossuth), František Sečéni (Ferenc Széchényi), … Ján Esterházi (János Esterházy)”. Érdekes módon a cikk a szlovák anyától származó Petőfinek meghagyta a Sándor keresztnevet, és nem „ajándékozta” meg őt az Alexander-rel, sőt, ugyanez a helyzet Márai Sándorral is.
A cikk végén a szerző neve is olvasható: Mgr. Gábor Hushegyi (művészettörténész, aki a Szlovák Nemzeti Múzeum kurátora, és a szlovák parlament elnökének tanácsadója). Sőt, a név felett az aláírás is. Nos, amennyiben nem valamilyen nyomdai tévedés vagy egy esetleges „eredeti” cikknek más személy által történt átírása (fordítása) után jelent meg ily formában ez az írás, akkor talán frappánsabb lett volna így aláírni: Mgr. Gabriel Hušhedi.
Íme, az újságban megjelent cikk végének beszkennelt változata (a zöld színnel történt kiemelések a szerkesztőségünktől):
O.N. – Felvidék Ma
+ Olvasói reakció is érkezett szerkesztőségünkbe ezzel az írással kapcsolatban, melyet készséggel közzéteszünk:
„tessék elolvasni a szlovák helyesírás szabályait: Pravidlá slovenského pravopisu, VEDA vydavateľstvo SAV 2000, 42. oldalon 2.pont: „Pìsanie historických osobných mien z uhorského obdobia slovenských dejín” és érthetö lesz a História Revue o dejinách spoločnosti 3/2008 számában megjelent szöveg helyesírási módja. Üdvözlettel, Zsidek Veronika”
