A Magyar Tudomány folyóirat (a Magyar Tudományos Akadémia lapja) beszámolót közölt az újonnan megválasztott akadémikusokról. A dunaszerdahelyi Hulkó Gáborral, rendszer- és irányításelméleti szakemberrel – mint az MTA külső tagjával interjút készítettek.
– Mi volt a döntő mozzanat az életében, amely erre a pályára vitte? Volt-e mestere?
– A múlt század hatvanas éveinek végén tudományos segéderőnek jelentkeztem a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) pozsonyi Műszaki Kibernetikai Intézetében (ÚTK SAV). Itt, a rendszeridentifikáció részlegen írtam a diplomamunkámat is lineáris dinamikus rendszerek identifikációja témakörében Haar-függvények felhasználásával. Ezekben az években az ÚTK SAV a maga több mint 800 alkalmazottjával a SZTA legnagyobb tudományos intézete volt. Ez az intézet volt egyébként a csehszlovák számítástechnikai program egyik fontos munkahelye is, itt fejlesztették ki például a KGST első folyamatirányító számítógépét, az RPP 16-ost. Itt kerültem közvetlen kapcsolatba a tudományos munkával, ami meghatározta további pályámat.
Később a pozsonyi Szlovák Műegyetemen léptem munkába mint kutatómérnök, majd egyetemi oktató. Ezeken a munkahelyeken nagyon sokat köszönhettem az ÚTK SAV tudományos igazgatóhelyettesének, Ľubomír Šuteknek, és később Jozef Skákala tanszékvezető műegyetemi professzornak, akik felismerték tehetségemet, támogatták kezdeményezéseimet és munkáimat.
– Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?
– A hetvenes évek elejétől foglalkozom a megosztott paraméteres rendszerekkel (MPR). Ezek bonyolult alakzatú 3D-s értelmezési tartományokon megadott rendszerek, amelyeknek dinamikáját általában parciális differenciális egyenletek segítségével értelmezzük. A gyakorlatban térben és időben lejátszódó folyamatokról van szó, melyeknek állapot-, illetve kimenőjeleit mennyiségmezők reprezentálják. Annak ellenére, hogy ezek a rendszerek adják a körülöttünk lévő világ jelenségeinek és folyamatainak a legkézenfekvőbb leképzését, a műszaki élet mégis főleg az időtengely mentén értelmezett „pontszerű”, illetve összpontosított paraméteres rendszerekre koncentrál.
A műegyetem automatizáció és mérés tanszékén hosszú ideig dolgoztunk biokibernetikai témákban is a pozsonyi Komenský Egyetem belgyógyászati kinikájával együttműködve. A különböző belső szervek – máj, tüdő, vese – dinamikájának matematikai modellezésén. Állatkísérleteket a prágai Károly Egyetem és a Csehszlovák Tudományos Akadémia kórházkomplexumában végeztünk. Itt szembesültem vele, hogy ezek a belső szervek lényegében mind valós irányított MPR. Épp a modellezett belső szervek anatómiai struktúrái adtak impulzust, hogy újraértelmezzem az MPR-t, és kidolgozzam e dinamikus rendszerek irányításának mérnöki elméletét. Később munkatársaimmal az amerikai The MathWorks CONNECTIONS programjában egy szoftverterméket állítottunk össze, amelyet az amerikai cég saját partnertermékeként deklarál web portálján (Distributed Parameter Systems Blockset for MATLAB & Simulink – www.mathworks.com/products/connections/).
Manapság az informatika robbanásszerű fejődése nyomán a numerikus dinamikai analízisek széles körben terjednek. Így bonyolult 3D-s értelmezési tartományokon megadott dinamikus rendszerek formájában manapság színes animációk kíséretében gyakorlatilag az összes releváns tudományos és műszaki ismeret a képernyőkön található. A szofisztikált szoftverek a különféle jelenségek, folyamatok tér-idős dinamikáját jelenítik meg. De segítségükkel az irányításhoz szükséges megosztott paraméteres dinamikai jellemzőket is meghatározhatjuk. Így eredményeink alapján a műszaki gyakorlat már kiléphet a „pontszerű” rendszerek világából, az időtengelyről a valós világ tér-idős koordinátáinak irányába… Egyébként a tér-idő szerkezetes irányított anyagi mozgás széleskörű felhasználása új távlatokat kínál a műszaki haladásnak.
– Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?
– Az ifjúsági korosztályban tagja voltam a csehszlovák sakkválogatottnak. Előszeretettel, napokig ültem sakkjátszmák elemzésén és a sakkelmélet tanulmányozásán, valamint szívesen játszottam vakszimultánokat is több ellenféllel egyszerre. Az elméleti munkában manapság is előszeretettel egymagam ülök a sakktáblánál. A fejlesztőmérnöki munkáknál, mint intézet- és kutatócentrum-vezető professzor pedig kedvelem a szimultánpartikat a különböző témakörökben dolgozó kollégákkal.
– Szakmai kapcsolatok Magyarországgal és a Kárpát-medencével?
– 1981-ben az automatikus irányítás világkongresszusán Kiotóban (IFAC World Congress) kerültem kapcsolatba Vámos Tibor és Keviczky László akadémikusokkal és további magyar kutatókkal, akikkel folyamatosan tartom a kapcsolatokat. Az utóbbi időben Bokor József és Páczelt István akadémikusokkal vagyok szakmai kapcsolatban. Most éppen egy határon átnyúló együttműködési hálózat összeállításán fáradozunk az autóiparai innovációk támogatására a Pozsonyi Műegyetem, a Budapesti Műegyetem és a győri Széchenyi Egyetem intézeteinek és tudásközpontjainak a bevonásával.
—
1947-ben, Ógyallán született. Szakterülete a rendszer- és irányításelmélet. A Slovenská Technická Univerzita v Bratislave Strojnícka fakulta Ústav Automatizácie, Merania a Aplikovanej Informatiky igazgatója. Alelnöke a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubjának, a Selye János Kollégium kuratóriumának elnöke, elnökségi tagja a Strojnícka Spoločnosť-nak és a Slovenská Spoločnosť pre Informatiku a Kybernetiku-nak.
