Amikor a parlament a Lisszaboni Szerződés ratifikációjáról szavazott, akkor a magyar képviselők „eltévelyedtek” és a koalíció mellett szavaztak. Ezúttal a Smer „tévelyedett el”, amikor támogatta az MKP által javasolt közoktatási törvénymódosító javaslatot. És ezzel együtt azt a lehetőséget, hogy a magyar iskolásoknak szánt tankönyveket az eredeti, tehát még a Mikolaj-féle mesterkedések előtti verzióba állítsák vissza – írja bevezetőjében Kopcsay Márius, majd így folytatja: Természetesen annak feltételezése mellett, hogy a Smer nem változtatja meg újból álláspontját. Annak pártelnöke ugyanis még nemrégiben arról próbálta meggyőzni a közvéleményt, hogy mennyire fontos a kormánynak, hogy Szlovákia minden polgára jól tudjon szlovákul. Persze, semmi kifogás ez ellen, csak éppen felmerül a kérdés, hogy a szlovák nyelv körüli problémákat miért a magyar nemzetiségnek róják fel. Hiszen bajlódik vele a szlovák ifjúság nagy többsége is, hogy bizonyos szlovák (nemzeti) politikusokról már ne is beszéljünk.
A lényeg azonban annak tudatosítása, hogy innen tényleg semmiféle járható út nem vezet. Mert a szlovák nyelvhez fűződő viszonyt aligha fogják megszilárdítani a fura formában megadott földrajzi nevek. A tankönyvi kísérlet minden bizonnyal fölösleges politikai túlbuzgóság volt, és sajnos úgy is lehetett rá tekinteni, mint a kisebbségek nyelve elleni támadásra, ami nagyon is érzékeny dolog.
Sem a SZNP sem a DSZM nem titkolja felháborodását. Feleslegesen mutogatnak azonban a nemzetiek a brüsszeli nyomásra, saját erejét ugyanis ezúttal – majdhogynem tankönyvi stílusban – a Smer mutatta meg. És ezzel sejtetni engedi saját politikai jövőjét is, ami sokkal tágabb horizonton mozog, mintsem a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal és a Szlovák Nemzeti Párttal vagy más kisebb és fájdalmasan ideiglenes és elhasznált koalíciós partnerekkel való együttműködés. És ami szintén lényeges, a tankönyvek körüli probléma kellemetlenül tekeredik és szövevényesedik a Szlovákia és Magyarország közt meglévő nézeteltérésben. Az eredeti tankönyvekhez való visszatérés nem árt sem a szlovák, sem a magyar gyermekeknek. Ráadásul ebben az esetben Szlovákia nem felesleges szándékossággal üti ki a tromfot a kézből, hanem éppen ellenkezőleg, lesz egy jó ürügye akkor, amikor a magyar politikai térfélen zajló küzdelmek során netán újból előkerülne a magyar kártya. Ami nagy valószínűség szerint még nem egyszer fog előfordulni.
Kopcsay Márius, Pravda, Felvidék Ma
