Az Európai Unió holnap mutatja be a globális klímacsomagról szóló javaslatát, amely a Kiotói Jegyzőkönyvet válthatja fel. Az Unió 175 milliárd euróra emelné a világ „zöld” beruházásait, melynek felét a fejlődő országokban kellene elkölteni. Holnap hozza nyilvánosságra közleményét az Európai Bizottság, melyben bemutatja, milyen elképzeléseket tart elfogadhatónak az Unió 27 tagállama a poszt-kiotói globális klíma-megállapodásban. A klímaváltozás elleni küzdelem következő lépéseiről az ENSZ keretei között kell megállapodni. A világ országainak 2009 decemberében, Koppenhágában kell kompromisszumra jutniuk.
Az EurActiv birtokába jutott a Bizottsági dokumentum tervezete, amely szerint az Unió a közfinanszírozás ösztönzésével kívánja csökkenteni a fejlődő országok széndioxid-kibocsátását, és sürgeti a gazdag országokat, hogy készüljenek fel a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaira. „Minden fejlett országnak közre kell működnie abban, hogy mobilizáljuk a fejlődő országok alkalmazkodásához és kibocsátásuk enyhítéséhez szükséges pénzügyi forrásokat, mely a közfinanszírozás és a kibocsátási hitel-mechanizmusok útján valósulhat meg.” – olvasható a tervezetben.
Az ügyben jártas informátorok azonban arra figyelmeztettek, hogy a dokumentum valószínűleg még sok változáson fog keresztülmenni a szerdai elfogadásig. A tervezet két lehetőséget is javasol a közfinanszírozás növelésére, de mindkettő a „szennyező fizet elven” alapszik. Az első változat minden fejlett ország számára rögzítené a kibocsátott széndioxid tonnánkénti árát – amely 1 euró per tonnától 3 euróig terjedhet -, így 2020-ra 28 milliárd euró gyűlne össze. A másik lehetőség nem venné számításba a kibocsátás egy meghatározott, százalékos arányát. Ez utóbbi kevésbé előre jelezhető, hiszen függ a piac változásától is.
Fix kibocsátási cél minden OECD-ország számára
Az EU végrehajtásért felelős testülete további nyomást kíván gyakorolni a fejlett országokra azzal, hogy nagyobb kibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalást sürget. A Bizottság egy kötelező erejű megállapodást szeretne látni, melynek minden OECD tagország, és minden jelenlegi és leendő EU-tagállam részese. Mindehhez azonban „a fejlődő országok jelentős hozzájárulására” lenne szükség, olvasható a dokumentumban. „Ezt egy megerősített együttműködéssel kell lehetővé tenni, hogy biztosítsuk a megfelelő kapacitást, technológiát és pénzügyi hátteret,” teszi hozzá a szöveg.
A Bizottság szerint minden fejlődő országnak – kivéve a legszegényebbeket – egy, az „alacsony-szénigényű gazdaság” felé mutató fejlesztési stratégiát kellene kidolgoznia 2011 végéig. A stratégiákban szerepelniük kellene a kibocsátás szempontjából kulcsszerepet játszó ágazatoknak, különösen az energia- és a szállítási szektornak. Az ilyen „robosztus alacsony-szénigényű gazdasági stratégia kialakítása a csökkentési akciók nemzetközi támogatásához való hozzáférésnek előfeltétele kell, legyen.” – így a szöveg.
Független testület könnyítené a többoldalú mechanizmusok működését
A Bizottság biztosítani kívánja, hogy a gyakorlati lépéseket pénzügyi és technikai támogatás is segítse. Ennek érdekében a testület a „csökkentési támogatásokat könnyítő mechanizmusok” létrehozását javasolja, amely bilaterális és multilaterális támogatási kereteknek egyaránt teret adna. Mivel a rendszerrel kapcsolatban felmerült a visszaélés lehetősége is, a Bizottság egy független testület felállítását javasolja, amely ellenőrizné, hogy a nemzeti tervekben lefektetett ambíciók elegendőek-e a meghatározott kibocsátási célok eléréséhez.
Szintén emiatt támogatja a Bizottság Dél-Korea és Dél-Afrika közös javaslatát, amely szerint egy nemzetközi adatbázis felállítására lenne szükség. Itt tartanák számon, hogy az egyes fejlődő országok milyen kibocsátást csökkentő akcióikat terveznek. „Az adatbázisban megtalálható kell, legyen a tevékenység és annak várható előnyei,” olvasható a tervezetben, amely később leszögezi, hogy a szükséges erőfeszítések megállapításának feladata az ENSZ klímaváltozási konferenciájának feladata lesz.
A Bizottság javasolta továbbá, hogy az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCC) égisze alatt egy újabb panelt állítsanak fel, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országok számára segítséget nyújtana a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban.
Úton a globális kvóta-piac felé
Mivel a világon egyre több ország állít fel kvóta-kereskedelmi rendszereket, ezért a koppenhágai megállapodásnak elő kellene irányoznia az egyes kereskedelmi rendszerek összekötését. A Bizottság szerint az eredmény a globális kibocsátási kvóta-piac lehetne. A tervezet első lépésként egy, az OECD tagállamokra vonatkozó „cap-and-trade” („plafon és kereskedelem”) rendszer felállítását javasolja, amely megjelöli a kibocsátás maximumát.
A kezdeményezés sikerének kulcsa, hogy az Egyesült Államokban is kialakításra kerüljön egy cap-and-tarde rendszer. Az amerikai Szenátus környezetvédelmi bizottságának elnöke, Barbara Boxer szerint erre 2009 végéig sor fog kerülni. Hogy ne csak a rendszer, hanem annak megvalósítása is erős legyen, a Bizottság egy EU-USA közös munkacsoport létrehozását is felveti. Az EU végrehajtó testülete felújítaná továbbá a tiszta fejlesztési mechanizmust is (CDM). Jelenleg a CDM teszi lehetővé, hogy a vállalatok a fejlett országokban eszközölt zöld beruházásaik után kvótákat kaphassanak az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében.
A tervezet szerint a felújított CDM-rendszerben csak akkor lehetne kvótákat nyerni, ha az adott beruházás „alacsony költségű volt, vagy win-win helyzetet teremtett”. A kvótákat a „fejlődésben előrehaladott országok és versenyképes gazdasági szektorok” számára fokozatosan kivonnák, és különálló cap-and-trade rendszerekkel helyettesítenék.
Vélemények:
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy az illetékesek már a jövő héten Washingtonba utaznak, miután az új amerikai elnök, Barack Obama új reményeket keltett, beiktatási beszédében kijelentve, hogy az Egyesült Államok „vissza fogja fordítani a fölmelegedő bolygó rémlátomását”.
„Mindent megteszünk a decemberi koppenhágai nemzetközi klímaértekezlet sikeréért. A probléma csak az, hogy nem tudjuk, mások is készek-e megtenni azt, amit mi teszünk. A koppenhágai értekezlet előkészítésében az a legfontosabb, hogy az amerikaiak is „felszálljanak a fedélzetre”, és utána a legnagyobb felzárkózó gazdaságok, Kína, India és Brazília is” – mondta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke pénteken újságíróknak.
Al Gore, Nobel-díjas zöld aktivista, és George Bush kihívója 2000-ben a decemberi poznani ENSZ klímakonferencián optimista nyilatkozatot tett az amerikai kötelezettségvállalásról. „Szeretnék megosztani önökkel egy üzenetet, amelyet az Egyesült Államok népétől hallottam ebben az évben, és amelyről úgy vélem, hogy nagyon is kapcsolódik ahhoz a feladathoz, amellyel a világ ebben az évben szembe kell, nézzen: ’Yes we can’ [Igen, meg tudjuk csinálni],” – mondta Gore az AFP beszámolója szerint.
Kitekintő
