Volkswagen Golf 2.0 TDI Highline: Még nem jött el az idő…

„Te szinte semmit nem változol az évek során…!” Hölgynek címezve szép, és valószínűleg hatásos bók, egy autóról állítani viszont – nos, nem biztos, hogy hízelgő. „Te szinte semmit nem változol az évek során…!” Hölgynek címezve szép, és valószínűleg hatásos bók, egy autóról állítani viszont – nos, nem biztos, hogy hízelgő. Az alsó középkategória etalonjának számító Volkswagen Golf azonban már vagy 10-15 éve büszkén felvállalja ezt a minősítést. Tervezői még nem látták elérkezettnek az időt a Forradalomra.

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

Olyannyira nem, hogy a legújabb, immár 6. generáció külsőre csak alaposabb mustra után különböztethető meg az előzőtől – vagy akár az előző kettőtől. Másfél centi szélességnövekedést ugyanis senki nem fog észrevenni, legfeljebb az ebből eredő kis vállasodást hátul. Elöl divatosabb metszésűek a fényszórók, belső sarkuk szépen olvad bele az új hűtőrácsba. Amelynek lamelláit – magasabb szereltségi fokozatokban – vékony, elegáns krómcsík díszíti. Hátul is sokkal szebbek a Tiguan ihlette új lámpák, mint az eddigi pápaszemek voltak. Az alapformák azonban – maradtak. A tervezők továbbra is arra építettek, hogy a Golf klientúrája nem extravaganciával akar feltűnni, hanem – közlekedni kíván. Mégpedig egy szolid, bevált, jó minőségű autóval.

Belvilág

Nos igen, a minőség. Ez már tényleg nem népautó, inkább kacsintás a prémiumosztály felé. Főleg a tesztelt legmagasabb Highline szereltségben imponáló az új Golf komfortja (félautomata klímaberendezés, mp3-asokat is játszó 8 hangszórós rádió, tempomat, az átlagosnál jóval többet tudó fedélzeti számítógép) és biztonsága (oldal- és függönylégzsákok, vezetői térdlégzsák, elektronikus menetstabilizáló rendszer, elülső-hátsó parkolóasszisztens). S csak úgy mellesleg: SZÉP is az enteriőr, tessék megnézni az Alcantara-bevonatú üléseket. A rideg kék színű kijelzők is eltűntek, a műszerfal nagyobbik része most kellemes fehér fényt áraszt. A hátsó élettér a kategória átlaga, a csomagtartó mérete szintén; itt azért nem ártott volna néhány liternyi többlet. Bővítése után sem válik kisfurgonná az új Golf, de legalább egyszerű a művelet, és utána viszonylag sík padló keletkezik.

Az országúton

Tesztautónkat a jól bevált kétliteres TDI motor hajtotta, de már nem szivattyú–fúvókás, hanem közös nyomócsöves (common rail) kivitelben. A váltás érthető volt, a PD- (pumpe–düse) technika felett eljárt az idő. A motor most sokkal csendesebb, kevésbé vibrál és könnyebben is indul. Száznegyven lóereje, de főleg széles sávban hasznosítható csúcsnyomatéka kellemes és dinamikus autózást tett lehetővé. Ja, és takarékosat, hogy el ne felejtsük. Ami pedig a dupla kuplungos automata váltót illeti, csodálatos finomsággal és gyorsasággal tette a dolgát. Ráadásul annyira „öntanulónak” bizonyult, hogy induláskor már a gázpedál mérsékelten intenzív lenyomását úgy érzékelte, mintha a 0–100-as gyorsulást kívánnánk tesztelni: csaknem a piros mezőig hagyta kiordítani a motort, úgy adagolta a fokozatokat. De ugyanígy elsőre megtanulta a komfortos, üzemanyag-kímélő vezetési stílust is. Egyedül a hátramenet kapcsolásakor időzött picit tovább a kelleténél. A jól méretezett szervokormány kellő visszajelzéseket küldött az útról, nem volt olyan érzésünk, hogy légpárnás autót vezetünk. Az alváz véleményünk szerint a 6. nemzedékkel elérte az ennél a koncepciónál elérhető csúcsot: a kocsi minden rezdülése kiszámítható, a kitörési határ egy átlagos vezető számára elérhetetlenül messze van. S ha valahogy mégis belemanőverezné magát, energikusan közbelép a menetstabilizáló rendszer…

Vas Gyula
(A szerző felvételei)