Egyre rosszabbul érzi magát Szlovákiában a mintegy háromnegyedmillió magyar és roma, mert az ország politikai elitjének egy része képtelen megérteni, hogy az emberi jogoknak természetes erkölcsi alapjuk van, és függetlenek az államtól – írja a Sme című véleményformáló szlovák napilap pénteken.
„Az emberi jogok nem képezik az állam tulajdonát, amely jókedvében azokat odaadja, rosszkedvében, pedig elveszi. Az állam feladata nem az emberi jogok megadása, hanem azok biztosítása” – állítja Petőcz Kálmán, az írás szerzője az Elitek csődje című cikkében.
„Több politikus komoly tévedése az a tézis is, hogy aki jogokat követel, annak tudnia kell, hogy az állammal szemben kötelességei is vannak. Érdekes, hogy az így megfogalmazott felhívás mindig csak a magyaroknak és a romáknak van címezve” – jegyzi meg a szerző.
A politikai erkölcs szintjének lesüllyedésének másik jele: a vezető politikusok a kassai rendőrök romaellenes viselkedését azzal próbálják részben mentegetni, hogy tolvajokról és visszaeső bűnözőkről van szó. Ráadásul olyan esetben, amelyben messziről látni a rasszista indítékot. Ezt a hatóságok valószínűleg megpróbálják majd kizárni, de nehezen hihető, hogy a rendőrök hasonlóan viselkedtek volna a bűnöző fehér gyerekekkel szemben is. Az elnökválasztási kampány során is nemzetiség szerint megosztották a választókat. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) megkérdőjelezte, hogy a magyar választók szavazatai egyenértékűek a szlovákokéval. „Az a tény, hogy a vezető alkotmányos tényezők nem voltak hajlandók azonnal és saját akaratukból elvszerűen elítélni az SNS kampányát és elhatárolódni tőle, a politikai erkölcs mélyre süllyedésének a jele az országban” – szögezi le Petőcz.
A demokratikus elit felelőssége abban van, hogy a forradalom óta eltelt húsz év alatt sem voltak képesek egyértelműen állást foglalni a nemzeti és nemzetiségi kérdésben. És nemcsak a nemzeti kisebbségek kérdésében, hanem azoknak a szlovákoknak az ügyében sem, akik számbeli kisebbségként élnek Dél-Szlovákiában. Egyszerű kimondani, hogy északon azért választják az SNS-t, mert élő magyart még sosem láttak, de azt már nehezebb megérteni, hogy miért van az SNS-nek ugyanilyen, sőt nagyobb támogatottsága a dél-szlovákiai szlovákok körében is. „A probléma gyökere a kisebbségi helyzetben van. A kisebbségben élő magyarok, akárcsak a szlovákok, nem érzik magukat biztonságban. Nem azért, mert konkrét fenyegetést éreznének a másik oldaltól, hanem azért, mert nincsenek olyan intézmények és mechanizmusok, amelyek segítségével hatékonyan érvényesíteni tudnák legitim érdekeiket” – állítja Petőcz.
Szerinte az úgynevezett demokratikus elit alábecsülte ezeket a mechanizmusokat, s feladta a multikulturális társadalom kiépítését is. A szlovákok és a magyarok, a fehérek és a romák nem képesek megérteni a másikat. A demokratikus elit, pedig szüntelenül hangoztatja azt a frázist, hogy a többség és a kisebbség megérti egymást, csak néhány politikus szít mindkét oldalon feszültséget. „Az állam felülről be tud avatkozni a Dél-Szlovákiában élő szlovákok érdekében, s ezt teszi is. Az amúgy is abszurd államnyelvtörvény megszigorításának is az az egyik célja, hogy megmutassa, ki az úr Szlovákiában. Ahogy a kulturális miniszter mondja: végre elérjük, hogy egy szlovák ne találhassa magát szembe olyan szöveggel, amelyet nem ért. Ugyanakkor a háromnegyedmillió magyar és roma egyre rosszabbul érzi magát ebben az országban, amelyet a sajátjának tekint. El kell viselniük az uszító kampányokat. Csak azért, mert ugyanazt akarják, mint a szlovákok: megőrizni nemzeti önazonosságukat, és az ország hasznos polgáraivá válni” – záródik az írás.
Sme, MTI
