A napokban több közvélemény-kutatás látott napvilágot, amelyek az európai parlamenti választásokkal és az azokon való részvétellel foglalkoznak. Sajnos, az eredmény elszomorító és lehangoló, tudtuk meg Klenovics Gábortól, az EP munkatársától.
Az Eurobarométer az Unió minden tagállamára kiterjedő felmérése szerint a szavazók mintegy 66%-a marad távol az urnáktól. Ez a legalacsonyabb részvételt vetíti elő 1979 óta, amikor az európai választók először járulhattak az urnákhoz és választhattak közvetlenül EP képviselőket. Itt jegyezném meg, hogy Belgiumban és Luxemburgban kötelező a szavazás, amit személyesen nem tartok rossz ötletnek. A demokráciában igenis legyen meg a jog, de a kötelesség is, hogy véleményt alkossunk és azt a választások során ki is nyilvánítsuk! Különben miről szól a demokrácia? Milyen képet mutat az, ha teszem azt az ország lakosainak kevesebb, mint 1/6-a dönt arról, ki képviselje őt az Unió egyedüli, közvetlenül az állampolgárok által választott intézményében – ahogy ez 2004-ben történt? Tudom, térségünkben, ahol 40 évig kötelező volt szavazni és az egyetlen lehetséges párt közül „választani”, nehéz legyőzni a kötelező szavazással szembeni fóbiát és rábírni az embereket, hogy szavazzanak. De van egy nagy különbség: most megvan a választás lehetősége és a pártok széles(ebb) palettája áll a választók rendelkezésére, így mindenki a saját szájíze szerint dönthet.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, a közvélemény-kutatások eredményei szerint Szlovákia választópolgárainak csak negyede döntött úgy, hogy június 6-án az urnákhoz járul. Sőt azok száma, akik biztosan elmennek szavazni, még kisebb, csupán 16%. A felmérésből az is kiderül, hogy a megkérdezettek mintegy 12%-a biztosan nem vesz részt a szavazáson. Sőt, a legnagyobb mértékben a fiatalok, az elsőválasztók, a 25 év alatti korosztály közömbösek. Tehát azok, akik jövőjére a legnagyobb hatással van az Unió, akik életét a legnagyobb mértékben határozza meg, és akik a legtöbbet profitálhatnak belőle, távol maradnak az urnáktól.
Gyakran elhangzik, hogy a brüsszeli történések nem érdeklik az embereket, hiszen az EP messze van, nem foglalkozik eléggé az emberek mindennapi gondjaival. Pedig tudatosítanunk kellene végre, hogy az Unió már nem külügy, hanem igenis belüggyé vált. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a szlovákiai jogalkotás, törvényeink mintegy 50%-a az Európai Parlament és az Európai Tanács együttdöntési eljárásának eredménye, mely kötelező érvényű a tagállamok számára. Tehát nem mindegy, kik vesznek részt ebben a jogalkotásban.
A közvélemény érdektelenségéért a felmérés szerint nagy részben a sajtó a felelős, mivel kevés információt szolgáltat az Európai Unióról, a Parlament működéséről, a brüsszeli illetve strasbourgi történésekről. Egy közelmúltban Magyarországon rendezett konferencia érdekes következtetésekre jutott. A rendezvény, amelyen újságírók és az EP képviselői együtt vitáztak, okokat, magyarázatot keresett, a sajtó miért nem foglalkozik Uniós hírekkel. Olyan érvek hangzottak el az újságírók részéről, hogy a polgárokat nem érdeklik az európai történések, mivel az Európai Parlamentben túl szakmai és bonyolult munka folyik, melynek nem lehet megfelelő sajtónyilvánosságot biztosítani. Egyesek még tovább mentek, mondván, hogy az európai döntéshozatal nem elég konfliktusos, az Európai Parlamentben a kompromisszum-keresés a fő munkamódszer. Ez pedig lehetetlenné teszi, hogy egy-egy döntésről érdekes cikk szülessen. Ezt én abszurd érvnek tartom és vitatkoznék vele. Nem az a fontos, hogy a polgárok érdekében cselekedjen egy választott testület? Mindenképpen szükséges a konfliktus és a színjáték? A sajtónak véleményformáló feladata is van, ezért komoly(abb)an kell(ene) vennie a tájékoztatás kötelességét..
Az előttünk álló 6 hét folyamán ezért elsősorban azt kell megértetni a polgárokkal – a sajtó képviselőinek, de nekünk jelölteknek is, hogy igenis szükséges a választásokon való részvétel június 6-án.
Szükséges, mert a jövőnkről van szó!
Szükséges, mert minden szavazat számít!
Szükséges, mert ez jogunk és kötelességünk is egyben!
Szükséges, mert különben mások döntenek rólunk – nélkülünk!
Szükséges, hogy aztán véleményt nyilváníthassunk, ha valamivel nem értünk egyet!
Én ott leszek és szavazni fogok június 6-án! Olyan párt jelöltjeire adom szavazatomat, amely ismeri problémáinkat, nyelvünket, kultúránkat. És Ön, kedves olvasó?
Klenovics Gábor, EP, Brüsszel
