Beszélgetés Ladányi Lajossal – Ő még Nyitrára járt magyar gimnáziumba, most azért is fáradozik, hogy az alapiskolák megmaradjanak a Zobor vidékén. Másfél évtizedes harc ez.
Iskolabuszjáratot, iskolát szervezett, szülőfalujában Kálazon sikerült felújítania a Csemadok révén a színjátszást, egy időre az ,,egy-négyet” is. Az előző ciklusban parlamenti képviselő volt, neve a hejcei tragédia kapcsán vált ismertté a szlovákság számára is. Egyfajta összekötő szerepet vállalt. Jelenleg a nyitrai Zoboraljai Kulturális Intézet vezetője. Nős, három gyermek édesapja.
– Önről mindannyian tudjuk, hogy sokat tett és tesz a zoboraljai szórványmagyarság megmaradásáért, nemzettudatának erősödéséért.
– Évekkel ezelőtt számomra is egyértelművé vált, hogy a megmaradás alfája és omegája az anyanyelvi oktatás. A rendszerváltozás után először szülőfalumba, Kálazra igyekeztem visszahozni az 1983-ban kitiltott magyar oktatást. Jó ideig sikertelenül. Ám arra mindig ügyeltem, hogy a könnyebbnek látszó megoldásokért ne adjam fel elveimet, talán éppen ezért a kudarcok sem keserítettek el. 1994-ben pályázat útján sikerült iskolabuszhoz jutnunk, azzal hordtam a kálazi és verebélyi gyerekeket a nagycétényi iskolába. Három év múlva aztán az alsó tagozatot már sikerült helyben újraindítani. 2000-ben a közösségi építkezés újabb lépcsőfokára léphettünk: a régió magyar középiskolához jutott. Több éves harc után Paulisz Boldizsárral Alsóbodokon megnyithattuk a Zoboralji Vállalkozói Szakközépiskolát, amely azóta is sikeresen működik, egyre bővül, az ország más magyar régióiból is szép számmal látogatják. Nyitra központjában sikerült tető alá hozni a Zoboralji Kulturális és Információs Központot, így sokéves álmom vált valóra: a Nyitra-vidéki magyarság ismét szellemi műhelyhez jutott. Meg kell említeni a Zoboralji Községek Regionális Társulását is, amelyet a rendszerváltozást követően az elsők között alakítottunk itt, a Felvidéken. A Társulás segített többek között az anyaországgal való jobb kapcsolatok kiépítésében is.
A közösségi újraépítkezés folyamata tehát elindult, illetve javában zajlik. És a közös gondolkodásé. Jó példája ennek a Generációk Találkozása elnevezésű, az öt éve nyaranta megtartott, mára országos jellegű rendezvénysorozat is. Vagy a zoboralji magyar bál, amely a maga nemében a legnagyobbnak számít az országban, és kiváló alkalom a régió láttatására. A legnagyobb öröm, amikor olyasmit sikerül megvalósítani, amibe mások bele sem fogtak volna. Így, leltárkészítés közben még inkább tudatosítja az ember, mekkora az értéke annak, amit itt, a Zoboralján sikerült létrehoznunk, és jóleső érzés látni, hogy ennek a felvidéki magyarság egésze felé is van kisugárzása.
– A peremvidék magyarságánál már régebben megfigyelhető a szórványosodás. Nyitra vidékén különösképpen.
– Zoboralja dupla intenzitással asszimilálódik. Míg országos méretekben tíz százalékkal csökkent tíz év alatt a szlovákiai magyarság száma, addig Zoboralján húsz százalékkal. Éppen ezért számunkra ez sokkal fájdalmasabb, sokkal mélyebb sebeket ejt, sokkal érezhetőbbek a veszteségek. Itt csak meglévő tartalékokhoz nyúlhatunk. Zoboralján a legtöbb a szlovák iskolába járó magyar gyerek. Ha valamilyen ösztönzéssel sikerül meggyőzni őket, vagy a magyar családokat, akik esetleg szlovák iskolába adnák gyermeküket, akkor még semmi sincs veszve.
– Bízik benne?
– Természetesen. De nemcsak olyan ösztönzésre gondolok, mint amilyen a beíratási programban alkalmazott oktatási-nevelési támogatás, Olyan klímát kell teremteni a Zoboralján, hogy magától értetődővé váljék az iskolaválasztás. Persze, nem annyira magától értetődő ez itt, egy százezres Nyitra árnyékában, ahol még két másik szlovák város zárja le azt a térséget, ahol a falvaink vannak. Nehéz a feladatunk. De ha kilencven év asszimilációja után még mindig létezünk, az elkövetkező kilencven évben miért ne fordulhatna meg a folyamat? Egy jobb helyzetben. Hiszen gyakorlatilag már nincsenek országhatárok. A helyzetünket nehezítő körülmények eltűntek. Talán nem tudunk megfelelőképpen élni ezekkel az előnyökkel. A magyarság Kárpát-medencei domináns szerepét sem fogjuk fel kellőképpen. Három hete voltam Erdélyben, Nyitrától 830 kilométerre. Ezen a szakaszon, megszakításokkal végig élnek magyarok. De az úti célban, Székelyudvarhelyen, úgy tűnt, mintha egy kis Magyarországon járnék.
– Székelyföld sok mindenben talán túl is tesz Magyarországon.
– Eredetiségében, őszinteségében talán igen. Északtól délig, kelettől nyugatig olyan területet ölel fel a magyarság, amely számos lehetőséget rejt. Az ebből eredő előnyök ösztönzőleg hathatnak. De nem beszélünk eleget erről.
– És ott van az Európai Unió nyújtotta lehetőség is…
– Nem elképzelhetetlen, hogy egyszer majd Szerbia vagy Ukrajna is tagállammá válik. Addig is, a most bejutott magyar európai képviselőknek kellene összehangolt uniós Kápát-medence-politikát folytatniuk. A magyarságnak a jövőre nézve szüksége van stratégiai célokra, s ebből feladatok is erednek. Azokat nem lehet külön-külön, az egyes utódállamok szintjén teljesíteni. Idevonatkozó koncepciót kell kialakítani, s azt folyamatosan megvalósítani. Az Unió magától nem oldja meg a problémáinkat, ha mi nem jövünk elő velük. A saját ügyeinkre fel kell hívni a figyelmet.
– A szórványosodás kérdése…
– Ez nemzetstratégiai feladat. 2007-ben az MKP mellett létrejött a stratégiai tanács, ezen belül a szórványműhely is. Az volt a feladata, hogy előkészítsen egy felvidéki szórványkezelési koncepciót. Közben rájöttünk, hogy ez túlmutat a Felvidéken. Ráadásul az erdélyi és délvidéki szórványprogramok tanulmányozása során kiderült, előbbre járnak, több a tapasztalatuk e téren. Kezdeményeztük egy Kárpát-medencei Szórványtanács létrehozását, amely konzultatív módon működve kialakítana egy átfogó szórványprogramot. Ennek érdekében sokat tettünk. 2008-ban Alsóbodokon Kárpát-medencei szórványkonferenciát tartottunk. Minden utódállamot képviselt valaki, de Nyugatról és Kanadából is. Ez a kezdeményezés össznemzeti dimenziót kapott, javaslatok születtek a problémák megoldására. Több szakmai találkozó következett, majd miután az ausztriai Felsőpulyán több mint 25 ország szakértői vettek részt, még inkább felerősödött ez az igény.
Hiszen a szórványkérdés megoldásával valójában a tömbmagyarságot védjük. Sajnos, a kormányhivatal
oldja többszöri figyelmeztetésünk ellenére sem a határon túli magyarok legitim elvárásainak megfelelően hozták létre a szórványtanácsot, ezért a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumához fordultunk. Az egyetértett a szórványmunkacsoport megalakulásával. Itthon elkészült a szórványkezelési program, ezzel a szórványműhely teljesítette feladatát.
A gyakorlati megvalósítás a felvidéki szórványtanács feladata lesz, amely néhány hónapja alakult meg. Feladata egy átfogó, helyekre lebontott rehabilitációs program kidolgozása a gazdaság, az önkormányzatiság, az oktatás, művelődés, az egyház, az érdekvédelem terén. A célunk az otthonos tér megteremtése, a felszámolódás megállítása. A szórványok védelme európai érdek is, ennek megfelelően kell eljárnunk a jövőben. Az anyanyelvhez ragaszkodás gyakorlati hasznát, a kisebbséghez tartozás teljes értékláncolatát kell felmutatnunk. Céljaink eléréséhez azonban újfajta és rendszeres szlovák-magyar párbeszédre is szükség lesz.
Barta József (Megjelent a Szabad Újság 2009/23-i számában)
