A vasárnapi választásokon a Magyar Koalíció Pártja hozta a formáját. Pedig ahogy fél nappal a voksolás előtt kiderült, éppen akkor gyengült meg. A frakcióból kivált képviselők éppen pénteken jelentették be, hogy új pártot kívánnak alapítani.
Ez a hír persze érdemben még nem befolyásolhatta a választókat, hiszen ez alatt a rövid idő alatt nem is juthatott be a köztudatba. Tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy megmutassa a kivált képviselők igazi arcát. Bugár Béla arra játszott, hogy a szombati nap az MKP részére fiaskóval fog végződni. Csak egy képviselőt sikerül bejuttatni a parlamentbe, ezzel pedig nyilvánvalóvá válik, hogy Csáky Pál rosszul vezeti a pártot. Mivel ő már nem egész 24 órája egy másik párt tagja, így ebben tulajdonképpen nem is terheli majd felelősség.
Az eredményekből látszik, hogy elszámította magát. Az MKP elérte azt, amit lehet. Csodák természetesen nem történtek, az országos húsz százalékos részvételi arány a magyar vidéken sem volt negyven vagy hatvan. A két képviselői széket azért sikerült megtartani.
Nyilvánvaló, hogy az utóbbi két évben Bugár Béla csúsztatott. Nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy nem kíván már többet a saját pártja élén lenni. Igaz, ez a párt végül is nem az MKP lett, hanem egy másik, egy átHIDaló megoldás, de mégis. Bugár Béla csak elnöki székben tudja magát elképzelni. Bugár Béla akkor is megtévesztett minket, amikor azt állította, hogy felhagy a politizálással. Az új megalapítása ennek az ellenkezőjét mutatja. Bugár Béla nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy megosztó személyiségnek tartja magát. Az új párt neve a Híd lett, amely azt mutatja, hogy magának valamilyen messianisztikus integráló szerepet kíván adni a szlovák politikai közéletben. Bugár Béla abban is simlizett, amikor azt ígérte, hogy június 6-án a Magyar Koalíció Pártjának a jelöltjeit kívánja támogatni. Az, aki miután kilép egy pártból és egy másik politikai pártot alapít, nehezen elképzelhető, hogy volt pártja jelöltjeire fog szavazni.
Bugár Béla az első olyan magyar politikus lett, akinek múltja van, aki köpönyeget váltott. Tény, hogy ez a szlovák politikai életben egyáltalán nem kizáró tényező a siker eléréséhez. Sok ma is népszerű politikus a kommunista pártban majd a Nyilvánosság az Erőszak Ellenben illetve a Demokratikus Baloldal Pártjában kezdte és folytatta a pályafutását. Az igazi probléma az lesz, hogy most két magyar (bizonyos elképzelések szerint részben magyar) párt lesz, ami óhatatlanul sárdobálást indít el a magyar oldalon.
Egy új középbal párt a jobboldalnak sem kedvez. Nemrég alakult meg a Richard Sulík nevével fémjelzett Szabadság és Szolidaritás, amely a megkövesedett SDKÚ alternatívája kíván lenni. Egy újabb jobboldali párt tehát csak az ellenzéket gyengíti, aprózza tovább.
A HÍD segíteni kívánja a szlovák-magyar közeledést. A nagy kérdés az, melyik szlovák párttal fogja kezdeni a megbékélést. A politikailag konkurens SZDKÚ-val vagy Szabadság és Szolidaritással, a két kereszténydemokrata tömörüléssel, esetleg a Smerben vagy a DSZM-ben látják a kiegyezés letéteményesét, netalántán a Szlovák Nemzeti Párttól várják a megváltást?
Mindenesetre, valamennyi pártnak jól jönnek olyan magyar nemzetiségű politikusok, akik hajlandók szembe fordulni az MKP-val.
Felvidék Ma, HZs
