Bugár Béla a 2009-es esztendőt az óriási változások éveként jellemezte az egyik szlovák hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Természetesen saját rendkívüli kálváriájára, majd megdicsőülésére gondolt, amikoris hosszas szenvedés, már-már kibírhatatlan lelki gyötrelmek és megpróbáltatások után az elefántcsonttorony helyett a közélet kínzókamráját választotta.
Íme tehát az első nagy változás BB számára: az őt megtagadó hűtlen gyermek eltaszítása – kilépés szeretett pártjából.
A következő nagy változás sem kisebb fajsúlyú, hiszen a legnagyobb lelki teher bizonyára akkor nehezedett erre a csodálatos államférfiúra, mikoron már nem csak korábbi párttársaival, hanem egyenesen saját magával, saját, korábban (többször is) adott szavával helyezkedett szembe. Arra a hazugságára gondolok, amelyekkel a közéletből, a politikából való kivonulását hangoztatta. Igaz, ripacskodásban nem süllyedt le egészen a mečiari mélységekig, de azért az efféle visszatapsolás nélküli visszatáncolás is meglehetősen taszító – ámbár az adott személyiséghez tökéletesen illő – viselkedés. Az indokolást ismerjük: az MKP népszerűségének csökkenése, az új vezetési stílus, Csáky, Duray. A valódi okokat nyilván kellő időre titkosították, de azért elég jól érezhetőek…
No és a harmadik eget rengető változás természetesen az új párt megalakítása volt BB számára, amely egycsapásra véget vetett a nyugalomnak, a meghitt családi életnek, aminek következtében megint nem jut idő semmire sem. Ráadásul az új párt építése sem könnyű feladat, hiszen új emberekkel, „anyagi támogatás nélkül” folyik.
Így tréfálkozott Bugár Béla, a mi nagy mulattató komikusunk.
Szűcs Dániel, Felvidék Ma
