Érzéketlenség, sértett nacionalista önérzet és a kormány tagjaira jellemző arrogancia- így lehetne néhány szóban jellemezni Ján Mikolaj oktatási miniszter válaszát Sólyom László magyar köztársasági elnök azon kijelentésére, hogy a magyar kisebbségnek idegen nyelvként kellene tanulnia országa államnyelvét. Honlapunkon már több írásban körüljártuk a kijelentés igazságtartalmát és a szlovák fél reakcióinak méltatlan, gyerekes színvonalát. Akkor még csak sejtettük, most már valóság – mint oly sokszor -: újra rajtunk, a szlovákiai magyarokon csattan az ostor. A tanfelügyelők vehemens elszántsággal vethetik bele magukat a magyar tannyelvű iskolák szlováknyelv-oktatásának ellenőrzésébe, a beszélt nyelv színvonalának felmérésébe. Ebben semmi szokatlan nem volna, ha tiszta és őszinte szándék vezérelné. A felmérések még el sem kezdődtek, de már végeredményről beszélnek. Vagyis jön megint a régi nóta: a magyar tanítási nyelvű iskolák diákjai nem tudnak szlovákul. Közben mindenki arról beszél, javítani kell az oktatás módszerén, hogy tökéletesedjen a diákok szlovák beszélt nyelve. Sólyom László is ezt javasolta. Minek akkor a nagy cécó, a sértődöttség? Mire való megint az, hogy a várható intézkedések előkészítéséből és megvitatásából pont a kisebbség képviselőit hagyták ki? Megint rohammunkával, sztahanovista lendülettel indulnak „szűzföldet szántani”, amikor már van, illetve volt egy jó szlováknyelv-oktatási módszer a magyar iskolákon, a Bóna – Szkabella-féle, amit a szlovák nyelv oktatása során, már régen mindenhol be kellett volna vezetni. Igen ám, csak ehhez pénz kell, ami – ha a magyar iskolák fejlesztéséről van szó – általában nincs. Ments Isten, hogy jobb színvonalúak legyenek, mint a szlovák iskolák. Ezért semmi kétségem a felől, hogy ebben a rohammunkában sem fog jó megoldás születni, és csak azért is tovább folytatódik az oktatásunk szétzilálása, a tanítók és a tanulók megterhelése: további szlováknyelv-órákkal, és legalább plusz két óra „ajánlottan kötelező” konverzációval. S ez még a jobbik eset, mert Ján Mikolaj egy-két mondatából sejteni lehet, hogy vadabb dolog is következhet: az alternatív, vagy bilingvális oktatás (ami ellen a múlt század hetvenes éveinek vége óta több alkalommal kellett küzdenünk). Szinte hallom a nacionalistákat: „Nesze nektek, magyarok, ha jár a pofátok!”
Ezért jó, ha felkészülünk az újabb tiltakozó akciókra, mert a rólunk nélkülünk hatalmi elv soviniszta képviselői le fognak csapni az iskoláinkra.
Már látom, hogy a parlamenti választások kampányában, a Smer és a mélynemzetiek ezt fogják zászlajukra tűzni a magyarok ellen. Sólyom László ártatlan kijelentését is ezért kezdték el felfújt problémaként ragozni! Elvégre: Mikolaj sem egy Copperfield mágus, aki estéről reggelre elővarázsolja cilinderéből a magyar iskolák vegyes tannyelvűvé tételéről szóló koncepciót, s azt a kormány asztalára teszi. Erre csak akkor lehet képes, ha íróasztala felső fiókja legtetején már rég ott feküdt a kész anyag.
A gonosz nacionalista szándék ellen csak összmagyar egységgel tudunk védekezni. Ragaszkodnunk kell ahhoz, ami bevált, ami eredményt hozhat: „leporolni” és újra bevezetni a Bóna – Szkabella szlováknyelv-oktatási módszert iskoláinkon, pénzt adni annak továbbfejlesztésére, túlórák és bilingvális oktatás nélkül! A nacionalista elképzelések szülte bilingvális oktatás ugyanis kétszer félnyelvűséget jelent, nem egyszer kétnyelvűséget.
Felvidék Ma, Debrődi D. Géza
