A szlovák kormányfő imigyen reagált az előkészületben levő törvényre, amely a magyar állampolgárság kiszélesítéséről szól : „Néhány elemző megállapította, hogy rejtett küzdelem folyhat a Szlovákiában élő magyarok szlovák állammal való identitása megerősödése ellen.
Mert hiszen ha összehasonlítom Szlovákiát Magyarországgal, nincs mit összehasonlítani. A gazdaság legerőteljesebb növekedése az EU-ban, az egyik legalacsonyabb külső tartozás, fokozatosan harcolunk a gazdasági válság következményeivel. Magyarország ezt korántsem érte el. Ezért érezhető a küzdelem, hogy elfojtsák ezt a megerősödő tendenciát. A magyar állampolgárság megadásával a Szlovákiában élő magyarok magyar identitását akarják erősíteni. Talán viccelnek. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a szlovák állampolgárságú magyar nemzetiségű polgárok magyar identitását akarják erősíteni, párhuzamosan ezzel gyengítik identitásukat a Szlovák Köztársasággal, ez nemzeti érdekeink ellen hat.“
Válaszul e megállapításokra mindjárt a legelején le kell szögezni, hogy a Szlovákiában élő magyarok lojalitása a Szlovák Köztársasághoz példa értékű, hiszen az ország törvényeit betartjuk, az adókat rendesen befizetjük. Azok hányada, akik törvénytelenül cselekednek összehasonlítható az országos átlaggal, nincs tehát számottevő különbség.
Identitás (önazonosulás) az országgal, amelyben polgárai élnek nem fokozható szavakkal, ígéretekkel sőt még a hazafiasságról szóló törvénnyel sem. Az identitás megalapozható és erősíthető tettekkel, cselekedettel. Amikor a rendszer lehetőséget ad a polgároknak az önmegvalósításra. Éppen itt van hiányérzetünk, ha szemügyre vesszük a rendszerváltozástól számított húsz évet vagy akár az utóbbi negyven évet.
Szlovákia déli térségeiben nem valósult meg az iparfejlesztés, ezrével nem létesültek munkahelyek. Két kivételt említenék meg csupán, a lévai ipari parkot és a kenyheci ipari parkot. Ezek azokban a választási ciklusokban jöttek létre és bennük a munkahelyteremtő beruházók akkor telepedtek le, amikor a kormánykoalíció tagja volt az MKP. Létrejöttük azonban elsősorban a polgármeseterek és a helyi önkormányzatok előrelátásának és képességének köszönhető. Az utóbbi két évtizedben erőteljes ipartelepítés folyt a fővároson kívül Nagyszombatban, Zsolnán a Vág mentén, az ország középső és északi térségeiben. Ezek a munkahelyteremtő beruházások messze elkerülték Dél-Szlovákiát. Persze, azzal érvelhetnek az illetékesek, hogy északon halad a korszerű, európai léptékű közlekedési infrastruktúra. Ki és mikor döntötte el, hogy az a legbonyolultabb, legtagoltabb térségen keresztül vezessen ? Vagyis hogy a főváros közlekedési összekötése a keleti határral a legdrágább legyen és a leghosszabb ideig épüljön. A lehető legdrágább variáns épül, vagyis feltehetőleg a nemzetállami érdekek döntöttek. Mert ugye az autópályák a gazdaság ütőerei. Amerre haladnak, ott telepszik meg az ipar, ott valósulnak meg a munkahelyteremtő beruházások.
Az utóbbi húsz illetve negyven évben az ipartelepítés, a korszerű közlekedési infrastruktúra terén valahogy elfeledkeztek Dél-Szlovákiáról. Mert erről szólt a nemzetállami érdek. Mi ennek az eredménye ? 15 ezer ember naponta Magyarországra jár munkahelyére. 2008. végéig naponta 30 ezren ingáztak. Legálisan, mert feketén talán még ugyanennyien. Mert a körülmények folytán csupán erre volt lehetőségük, ha érvényesülni akartak. Azonban nem csupán magyarok járnak dolgozni a túloldalra, sok esetben szlovákok is. Ezen felül a kilátástalanság végett, munkahelyt keresve rengeteg fiatal kivándorolt a térségből Csehországba, Írországba vagy éppen Nagy-Britanniába. Óriási érvágást okozott ez térségünknek. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya nem említ bennünket, magyarokat államalkotó közösségnek. Annak ellenére, hogy több, mint félmillióan élünk ebben az országban, a népesség mintegy tizedét alkotjuk. Ebben a választási időszakban sokszor felhánytorgatták ezt, a legmagasabb politikai körökből kaptuk a megalázó pofonokat. Számos esetben méltóságunkba gázoltak. A most végződő választási időszak elején soha nem látott gazdasági növekedés tanúi lehettünk. A Dél-Szlovákiában élő emberek ebből vajmi keveset tapasztalhattak, közérzetünk folyamatosan romlott a sorozatos támadások miatt. Közben ne feledjük el, hogy békességben élünk itt délen a több, mint egymillió szlovákkal. Melyik szlovák párt védi az ő regionális érdekeiket, a Rimaszombatban, Rozsnyón vagy éppen Érsekújvárban élő szlovákokét ? Miért feledkeznek meg róluk, ha már bennünket nem kedvelnek ?
Összegezve, az országgal való azonosulás nem szavakkal, megemelt hangon, ijesztgetéssel érhető el. Az identitás kiegyensúlyozott területfejlesztéssel érhető el, amivel perspektívát kínálunk az ország különböző térségeiben élő embereknek. Amikor a polgár úgy érzi, hogy méltóságteljesen, biztonságosan élhet családja körében, tágabb környezetében. Ha már a sors úgy rendelkezett, hogy itt született.
Mindenki békét és nyugalmat akar. Senkit sem kell ijesztgetni, hisztériával támadni a szomszédos ország (EU és NATO szövetséges) törvényhozását az állampolgárságról szóló törvény kiszélesítése végett. Főleg, ha a törvényjavaslatban foglaltaktól enyhébb követelmények voltak érvényben Szlovákiában 1997 és 2005 között. Az idegen állampolgársággal bíró személy esetén (élhetett az akár Magyarországon) ha két szlovák állampolgár tanúsította, hogy beszél szlovákul és szlovák felmenői vannak, megkapta a külföldi szlovák státuszt, ezzel pedig ha kérvényezte, akkor a szlovák állampolgárságot. Nem volt szükség arra, hogy állandó lakhelye legyen Szlovákiában. Abban az időben Szlovákia egyetlen szomszédja sem viszonyult hisztérikusan a kettős állampolgárság megszerzésének puha feltételeihez. A mai törvénymódosítás vajon miért vált ki hisztérikus reakciókat csupán Szlovákia részéről ? Miért nem vált ki hasonlóan kemény reakciókat Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából, Ukrajnából, Romániából vagy akár Ausztriából ? Mert ezekben az országokban az EÚ szellemisége értelmében a kettős állampolgárság teljesen normális, elfogadott jelenség.
Ideje lenne, ha a szlovák polgárok és választók végre észrevennék, hogy a választási kampány idején azért ennyire túlexponált a SMER reakciója, retorikája, mert más botrányokat kell ilyen módon átfedni, így a Görögországnak nyújtandó segély körülményeit vagy akár a volt SMER-es képviselő, Bohumil Hanzel vallomását a SMER pénzügyi hátteréről. Mert ők a témaátfedések nagymesterei.
Farkas Iván, az MKP Országos Tanácsának elnöke
parlamenti képviselő, a pénzügyi és költségvetési bizottság tagja
