(Fényképgalériával) Reggel kilenctől késő estig tartottak Komáromban a szomorú trianoni szerződés kilencvenedik évfordulóját felidéző emlékműsorok. A sort a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság (SZMET) kezdte, amely a Selye János Egyetem rektori hivatalának tiltása értelmében nem a meghirdetett konferenciaközpontban, hanem a Tiszti pavilon dísztermében tartotta meg Ne nézzük tétlenül nemzetünk fogyását c. nemzetközi konferenciáját. A délután kettőkor zárult rendezvény teltházat vonzott, egymást követték a gondolatébresztő előadások. Mikola István, exminiszter, Koltay Gábor filmrendező, Popély Gyula történész, Szakács Gábor rovásírás kutató és Batta György író szólt a hallgatósághoz. Mikola István úgy vélte, hogy a magyar nemzet ébredezik, újra erőre kap, s felemelkedésének záloga a lélek megerősítése. Koltay Gábor arról beszélt, hogy még mindig ott lapulnak lelkünk mélyén a keserves kilencven esztendő okozta félelmek, így ezektől meg kell szabadulnunk. Popély Gyula a Trianon előtti és utáni Felvidék korrajzát adta; Szakács Gábor pedig azt fejtette ki, hogy aki megismerkedik ősi írásbeliségünkkel, a világ legrégebbi, máig használatos székely rovásírásával, öntudatos magyarrá válik. Batta György Szent Koronánk és a magyar jövő címmel foglalta össze mondandóját legbecsesebb ereklyénkről, a magyar államiság páratlanul szép és hatalmas tudást magába rejtő kincséről. A teltházas közönség egyemberként tette le a Szent Korona-fogadalomtételt. A nehézségek ellenére kíválóan sikerült nemzetközi konferenciát ifj.Dr.Bastrnák Ferenc, a SZMET elnöke szervezte meg munkatársaival.
Délután öttől a helyi református templomban és a parókia udvarán a T(e) Ü(gyed) KÖR(TÜKÖR) polgári társulás emlékeztette háromezer főnyi hallgatóságát a sok szenvedést hozott múltra. Az istentiszteleten Ft.Fazekas László, a Szlovákiai Református Egyház püspöke szolgált, aki hangsúlyozta, hogy fennmaradásunk minden időben Istentől függ, ezért a huszonegyedik században is az ő parancsait kell követnünk, hogy szellemi egységbe forrhassunk úgy, hogy békében éljünk más népekkel. A templomban a Stirber Lajos vezette vegyes kar működött közre. A református parókia udvarán, ahol a szoboravatónak kellett volna lennie, ám azt betiltották a hatóságok, Raffay Ernő történész, a Trianoni Szemle munkatársa, az Antall kormány államtitkára emlékezett. A téma egyik legavatottabb kutatója reményét fejezte ki, hogy az új magyar országgyűlés és kormány úgy irányítja majd az országot, hogy minden magyar büszke lehessen hovatartozására és behegedhessenek a máig fájó sebek. Az eseményen Gál László mondott verset, Korpás Éva és Szakács Gábor énekelt. Bár avatására nem kerülhetett sor, a szobrot – a szőgyéni Schmídt Róbert gyönyörű, nagy tapsot kapott alkotását bemutatták. Az öt méter magas, tölgyfából faragott alkotás az országcsonkítást szimbolizálja: az égre törő fatörzs csúcsába a történelem villáma sújtott, a törzshöz – Magyarországhoz – vaskarikával szorítja az igazságtalan békediktátum a négy emberalakkal ábrázolt magyar nemzetet. Tekintetük azonban továbbra is a magasba, az ég felé irányul. A TÜKÖR, szintén remek rendezvényén Feszty Zsolt, a társulás elnöke szólt a közönséghez, köszönetet mondva a református egyháznak a szoborállítás helyszíne engedélyezéséért. Az elnök szerint a felvidéki magyarság a rendszerváltás óta nem tudott változtatni sorsán, mert nem tűzött ki célokat maga elé. A szoborállítás ötlete három esztendeje merült fel – mondta el Feszty Zsolt; tizenegyen hittünk benne, hogy sikerülni fog, és íme itt a gyönyörű alkotás, amely minden bizonnyal felavatásra kerül. Fogjunk hát össze, legyünk száztizenegyen és ezertizenegyen, vegyük kezünkbe a sorsunkat és soha ne feledjük: a történelem ura az Isten.
Felvidék Ma – Batta György
További fényképek a Fotóalbumunkban: Link
