Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának új elnöke a kongresszus előkészületei során és a tanácskozás alatt is, erőteljesen érvényre juttatta akaratát. Kérdés, igényt tart-e egyáltalán tanácsra, segítségre, vagy arra törekszik majd, hogy ezután is a lehető legrövidebb úton a saját elképzelései szerint érjen el sikert? Mert sikeres szeretne lenni, természetesen.
Nagyon nehéz időszakban lett a párt elnöke, ez nem vitás. Erről eszembe jut, hogy is volt, amikor a mečiari diktatúra idején a nagy gondban lévő Csemadokban főtitkárrá választották őt. Alig pár napig töltötte be a tisztséget, mert miután felmérte a terepet, visszaadta a megbízatást. Egyébként igaza volt, olyan körülmények közt, amilyeneket a Csemadok-titkárok teremtenek a szervezetben, valóban nem lehet eredményesen dolgozni, az idő Berényit igazolta. Azóta pedig eltelt több mint tizenöt év, amit már a politikában töltött.
Várható volt, hogy Berényi József, az MKP elnökhelyettese, fiatal, mégis tapasztalt, jó fellépésű politikus egyszer az elnök helyébe lép, azzal azonban, hogy ez a megbízatás ilyen váratlanul érkezik és egyelőre csak alig egy évnyi időszakra szól, sem ő, sem más nem számolt … Ezért a helyzet idegesítő, lássuk be.
Ahogy a sajtónak köszönhetően már nyilvánosságot kapott, Berényi József ingerülten viselkedett, és ultimátummal indult MKP-elnöki pályája felé. Miután a kongresszuson bejelentette, hogy vállalja a jelöltséget az elnöki funkcióra, a másik jelölt, Kvarda József pedig visszalépett, Berényi a küldötteknek váratlanul feltételt szabott: csak akkor akar az MKP elnöke lenni, ha olyan szerkezetben áll fel az elnökség, ahogy az előkészületek során az ideiglenes ügyvivők javasolták. Tehát az elnökség 15 tagú legyen, amelyet az elnök, az Országos Tanács elnöke – aki egyben akadályoztatása esetén helyettesíti az elnököt -, öt szakmai alelnök és a régiókból további 7 tag és az egyik EP-képviselő alkot. A határozott ultimátumot akkor fogalmazta meg, amikor néhány perccel korábban világossá vált, ő az egyedüli jelölt az elnöki tisztségre. Pedig tudhatta, hogy a kongresszusi küldöttek akkor is megszavazták volna az ügyvivők javaslatát, ha nem fenyegeti meg azzal őket, hogy elnök nélkül mehetnek haza …
Végül, ahogy az eredmény mutatja, a javaslatát a kongresszus elfogadta, a keleti régiókból érkező valamennyi más indítványt pedig elutasította. A királyhelmeci javaslatban a leglényegesebb – és akár alaposabb megfontolásra is érdemes – az volt, hogy ne válasszon a kongresszus szakmai alelnököket, hanem a pártépítésre, a regionális szervezőmunkára összpontosítson, ennek megfelelően szervezze meg a párt vezetését, de ez az elképzelés nem kapott támogatást.
Figyelemreméltó, hogy végeredményben a szakmai tanácsok közül egyedül a stratégiai tanács tűnt el az MKP struktúrájából, a többi szakterület megmaradt önállóan, vagy összevonva. Ennek a tanácsnak az elnöke Duray Miklós volt, aki egyébként több fórumon elmondta már, hogy különböző szakmai műhelyekre bontva a tanács elvégezte a munkáját, de az elnökség vagy a párt más szerve soha nem tűzte napirendre a javaslataik megvitatását. (2009 januárjától egészen az őszi, rimaszombati MKP-kongresszusig a Felvidék Mán olvashatóak voltak a javaslatok, mert egy konferencia keretében Duray Miklós bemutatta a stratégiai tanács munkájának végeredményét, most pedig – akit érdekel – a duray.sk portálon kiemelt helyen megtalálhatja.)
Nincs ésszerű magyarázat arra, hogy éppen a mostani, gyökeresen új helyzetben törlik ki ezt a fejezetet a párt életéből. De az is lehet, hogy most végre előveszik a fiókból a kész stratégiai javaslatokat, és az új vezetők megnézik, mi hasznosítható az átfogó dolgozatokból. A stratégiai tanács javaslata volt két évvel ezelőtt például a párt nevének megváltoztatása Magyar Közösség Pártjára, erre a megalakulás tizedik évfordulója jó alkalom lett volna. A mostani kongresszus előkészületei során ez újra előkerült, de olyan döntés született, hogy a helyhatósági választások miatt a névváltoztatás nem időszerű, mert zavart keltene, több előkészületet igényel. Reméljük, lesz elegendő erő a névváltozással járó teendőkre az előttünk álló egy év alatt.
Visszatérve a kongresszus döntéseihez, összevonták a kulturális és oktatási területet, most majd mindkettőt Szigeti László felügyeli, Biró Ágnes, a korábbi kulturális alelnök nem vállalta a jelölést, pedig sokkal aktívabb, kezdeményezőbb volt eddigi politikai pályája alatt, mint Szigeti László bármikor. Szigeti népszerűsége leginkább abból ered, hogy államtitkárként iskolai névadó ünnepségeken szónokolt, sok gyakorlati hasznú, az iskolák érdekében végzett tevékenységet nem tud felmutatni. Biró Ágnes pedig valószínűleg felmérte az erőviszonyokat, vagy engedett a külső nyomásnak …
Nem minden esetben változott olyan irányban az elnökség összetétele, ahogy Berényi szerette volna. Miklós László megőrizte a pozícióját, pedig – mint kiderült az elnök célozgatásából – Berényi József szerint az olyanoknak, akik korán elfáradnak, nem kellene tisztséget vállalniuk. Valóban, láthattuk, Miklós László a megválasztása után szinte azonnal elment a kongresszusról, nem vett részt az éjszakai szavazásokon. Az egyik kihívója, Hodossy Szabolcs fiatal dunaszerdahelyi jogász volt, aki végigküzdötte a kongresszusi szavazásokat, végül elnökségi tag lett a legutolsó szavazás eredményeként.
Szakmai képzettség és tapasztalat nélkül lett a szociális, családpolitikai és egészségügyi terület szakmai felügyelője Neszméri Tünde, igaz, fiatal és egyetlen nő a felső vezetésben.
Ide kívánkozik még egy információ, ami több médiában tévesen jelent meg a kongresszus után. Valóság az, hogy Csáky Pált és Duray Miklóst is jelölték a kongresszuson több tisztségre is, de egyikük sem vállalta a jelölést. Csáky többször kihangsúlyozta, hogy a „hajót nem hagyja el”, de tisztséget nem vállal. Duray Miklós pedig röviden és lakonikusan jelezte, sajnos 12 év alatt nem igazán tartott igényt az MKP az ő munkájára, de a nemzetstratégiai elképzelései mentén tovább tevékenykedik, formális pártfunkció nélkül.
A sajtó azonnal közreadta az új pártelnök még egy megütközést keltő megnyilvánulását, amit ismét csak az ideges helyzettel lehet magyarázni. Nem elégedett meg azzal, hogy az elnökség szerkezete az elképzeléseinek megfelelően alakult, a személyi kérdésekben is nyíltan kimondta óhaját: nyugdíjasok ne jelöltessék magukat az elnökségbe. És ennél tovább ment, amikor az önkormányzati szakmai alelnökökre a jelölés megtörtént. A második körben Őry Péter és Kvarda József maradt „versenyben”, ekkor az elnök megkérte a küldötteket, hogy Őry Péterre szavazzanak … Nyílt ellenvetés még az érintett Kvarda részéről sem követte a – ne szépítsük – küldöttek döntésének nyílt befolyásolását az elnöki pozícióból, de a folyosói beszélgetésekből nyilvánvaló, hogy sokakat felháborított. Nem derülhet ki, hogy vajon e nélkül a bejelentés nélkül is alulmaradt-e volna Kvarda József, aki – egyébként nem kelti fáradt nyugdíjas benyomását -, ma az MKP politikusai közül a közigazgatásban a legmagasabb tisztséget látja el: Nagyszombat megye alelnöke. Ő volt az 1994. január 8-i komáromi nagygyűlés egyik főszervezője, és mára az egyetlen, aki az akkor tevékeny polgármesterek közül még „állva maradt”, szülőfalujában, Csenkén a polgármesteri tisztségben, a többi szervező polgármestert a lehető legrövidebb idő alatt már mind félreállították. Igaz, Kvarda József is azok közé az MKP-politikusok közé tartozott, akit Bugár Béla és köre nem szívlelt soha. Ma is folyamatosan támadásoknak van kitéve, az ügyészség fellebbezése miatt elhúzódik egy kellemetlen peres ügyének lezárása: azzal vádolják őt, hogy a faluja futballcsapatának sikere érdekében megvesztegette a futballbírót. A bíróság első fokon felmentette Kvardát a vád alól. Nem mellékesen, az MKP-ban ő a legképzettebb közigazgatási szakember, az autonómiaelképzelések egyik kidolgozója, szorgalmazója.
Berényi a közbeszólásával megnehezítette Őry Péter helyzetét is, akiről most már nehezen mosható le, hogy manipulációval lett alelnök. Egyébként a pályafutása kezdetétől több évig Kvarda József közeli munkatársa, majd Duray Miklós parlamenti asszisztense volt, egészen addig, míg megválasztották a Felső-Csallóköz egyik jelentős településének, Csallóközcsütörtök polgármesterének. Rátermett, agilis fiatalember, és sokakat meglepett, hogy éppen ő lett egykori támogatója, Kvarda József ellenlábasa. Kvardát a dunaszerdahelyi járás küldötteinek – látszólag konszenzussal született – döntése alapján jelölték a posztra, Őry Péter jelölését pedig, aki szintén dunaszerdahelyi járásbeli küldött volt, a pozsonyiak kezdeményezték. A Dunaszerdahelyi járásban egyébként gyakori, hogy az MKP berkein belül a megegyezéseknek semmi súlyuk nincs, sajnos.
Az elnökség tagja lett még Farkas Iván, aki két választási ciklusban volt az MKP parlamenti képviselője, egyben az Országos Tanács elnöke. Az ő vezetésével valósult meg sikeresen most – egy hónappal a választások után – a rendkívüli kongresszus, annak ellenére, hogy a párt alapszabálya egyértelműen azt tartalmazza, hogy a választási kudarc (az eredmények 25 %-os csökkenése) esetében tisztújító kongresszust kell tartani a választást követő négy hónap múlva, azaz a helyi és regionális pártszerveknek is meg kell újulniuk. A kongresszusi küldöttek az alapszabálynak ezt a paragrafusát most felfüggesztették, objektív okokra való hivatkozással: szeptemberben az önkormányzati választásokra kell jelölteket állítani, a nyári hónapokban nem lehet helyi és járási konferenciákat sikeresen megszervezni, viszont a választási kudarc után, az önkormányzati választások előtt szükség van a következtetések levonására. Többen Farkas Ivánt szerették volna az elnöki székben látni, de nem vállalta a jelölést, helyette a szakmájának megfelelően a párt gazdaságpolitikai és régiófejlesztési szakmai alelnöke lett. A legtöbb szavazatot kapta a kongresszus küldötteitől, igaz, neki sem volt kihívója, egyedüli jelölt volt erre a posztra.
Az Országos Tanács elnökének Bárdos Gyulát választották meg. Ő eddigi politikai pályafutása alatt mindig befolyásos „második” ember volt, a konfliktusokat kerüli, határozott döntéseket nem szívesen hoz. A választási kampány politikai felelőse volt, de azzal hárítja el a kritikát, hogy amikor a feladatot megkapta, akkor Csáky Pál elnök és a pártigazgató, Peczár Károly már minden szerződést megkötött, a politikai üzenetek terén pedig az elnök nem hallgatott senkire.
(Peczár Károly egyébként a választásokat követően eltűnt, lemondott és a munkaviszonya is megszűnt. Az érsekújvári fiatalember több mint tíz éve bizalmas munkatársa Csáky Pálnak, az ő jelölése a párt választási listájának 15. helyén és az erőteljes egyéni kampánya nagyon sok ellenérzést váltott ki.) Bárdos Gyula valahogy úgy értékelte a választási eredményeket a kongresszuson, hogy nem derült ki, azonosul-e a bírálatokkal, vagy csak beszámol arról, milyen kritikai észrevételek jutottak el hozzá … Egyedüli jelöltként lett az OT elnöke, az elnök első számú helyettesítője.
Még néhány szó a regionalitás elvének érvényesüléséről. Ahogy várható volt, a nyugat-szlovákiai járások, kerületek jelöltjei közül kerültek ki a szakmai alelnökök, az elnök és az Országos Tanács elnöke is. Ezért a régiókból az elnökségi tagok megválasztása úgy történt, hogy a Besztercebányai és a Kassai kerületből 2-2 tagot, a többi 3 kerületből – amelyeknek van képviseletük a szakmai alelnökök közt is -, csak 1-1 további tagot választottak a küldöttek.
A Besztercebányai kerület elegánsan oldotta meg a kérdést: Csúsz Péter, a Losonci és Auxt Ferenc, a Rimaszombati járás elnöke voltak a jelöltek, és bizalmat is kaptak, természetesen. Sajnos, a Kassai kerületben nem sikerült megegyezni, 5 jelölt közül Köteles László volt parlamenti képviselő Szepsiből és Papp Adrianna, az ugyancsak Kassa szomszédságában lévő településről érkezett jelölt, Debrőd polgármestere került ki győztesen. A Tőketerebesi és Nagymihályi járás három jelöltje közt úgy megoszlottak a szavazatok, hogy nem jutott be senki az elnökségbe. Pedig a választási eredmények tekintetében a Tőketerebesi járásban jól szerepelt az MKP, jogos elvárás volt, hogy legyen tisztségviselőjük az országos vezetésben. Ehhez azonban megegyezésre kellett volna jutni a három kelet-szlovákiai járás küldötteinek, de ez valahogy soha nem sikerül.
Felvidék Ma, Pogány Erzsébet
