A magyar történelmi családok Nobilitas Carpathiae elnevezésű felvidéki civil szervezet a múlt év decemberében kidolgozott egy állásfoglalást a magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottságának 2010 december elején közzétett „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei” című anyagával kapcsolatban. Nobilitas Carpathiae polgári társulás állásfoglalása az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása ügyében:
Tisztelt Országgyűlés, tisztelt Magyar Nemzet!
Miután a FIDESZ kétharmados többséggel megnyerte az idei áprilisi országgyűlési választásokat, koalíciós partnerével egyetemben hozzálátott többek között az „új magyar alkotmány” kidolgozásához is. Ennek érdekében az Országgyűlés június 29-én 47/2010 sz. alatt határozatot hozott, amellyel eseti bizottság felállításáról döntött. A határozat 2. pontja szerint „A Bizottság feladata annak áttekintése és értékelése, hogy a hatályos Alkotmány megfelelően tartalmazza-e alkotmányfejlődésünk történelmi értékeit, megfelelően biztosítja-e az emberi és állampolgári jogok legszélesebb körű érvényesülését, illetve annak vizsgálata, hogy az államszervezet alapvető intézményeinek működését meghatározó alkotmányi és törvényi szabályozás eleget tesz-e az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó állami kötelességnek és a XXI. századi polgári demokráciával szemben támasztott elvárásoknak.“
Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság december 2-án közzé tette „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei“ című termékét, amely tartalmazni kívánja az új magyar alkotmány koncepcióját. Eltekintve a szabályozás egyes konkrét részleteitől kijelentjük, hogy ez messzemenően elkerüli elvárásainkat. A szövegben olyan intézmények találnak megfogalmazásra, amelyek továbbra is a párthatalom és nem a nemzet érdekeit szolgálják. Sok esetben két változatot tartalmaz, ami nem tanúskodik egy egyetemes egységes elképzelésről, hanem fenntartja a nemzet alkotmány iránti bizonytalanságát.
Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság megfeledkezett a legfontosabbról, mégpedig hogy Magyarországnak van egy alkotmánya, amely az idegen hatalom által ránk kényszerített oktrojált 1949. évi XX. sz. törvény ellenére sem veszítette el hatályát. Ez az alkotmány az ezeréves történeti alkotmányunk, amely elődeink vérével íródott Szent István államalapító királyurunk hagyatéka szellemében. Ez az íratlan, szokásjogunkon alapuló alkotmány hosszú évszázadokon át egészült ki, illetve módosult abba az alakba, amely tartalmazza nemzetünk jól bevált tapasztalatát nem csak közjogi, hanem büntetőjogi és magánjogi téren is mindaddig, amíg gyakorlati alkalmazása 1944-ben erőszakkal, a nép akarata ellenére meg nem szűnt.
A történeti alkotmány olyan jogintézményeket tartalmaz, amelyek egyrészt megakadályozzák az önkényuralom elterjedését és gyakorlását a nemzet kárára, másrészt a nemzetet alkotó polgárok számára biztosítják az alapvető emberi jogokat és alapszabadságokat. Ezekkel az elvekkel a magyar nemzet a Szent István óta eltelt évszázadok során teljes mértékben azonosult. Ma is időszerűek és ma is a magyarság identitásának és további fennmaradásának alapfeltételét képezik.
Mindenekelőtt a Szent Korona tant említjük, amely első és talán legfontosabb tétele szerint minden hatalom a Szent Koronától ered. Ez a megfogalmazás magában foglalja a Rousseaunak tulajdonított XVIII. század végéből eredő néphatalmi elvet, amely szerint minden hatalom a néptől ered. A Szent Korona tan egy másik tétele szerint ugyanis a Szent Korona tagja (1848 után) mindenki, aki Magyarország területén született, vagy honosítva volt, azaz minden magyar állampolgár. Ha tehát azt mondjuk, hogy minden hatalom a Szent Koronától ered, akkor lényegében ugyanazt mondjuk ki, amit a más demokráciákban általánosan elfogadott liberális megfogalmazás. A különbség csupán az, hogy mi, magyarok, ezt már 800 évvel a nagy francia forradalom előtt ismertük és gyakoroltuk, no meg az (és ezt tartjuk legfontosabbnak), hogy a Szent Korona-tani felfogásunknak van még további, mélyebb, nemzeti hagyományainkon alapuló közjogi gondolkodásunkra jellemző tartalma is.
Az államfő – legyen bármi tisztségének neve – ne öt évig, vagy más előre meghatározott ideig, hanem élete végéig töltse be tisztségét, hogy ne legyen kitéve a gyakran változó politikai hatalomnak, hanem ellenkezőleg, biztosítsa a társadalmi fejlődés folyamatosságát. Személye stabilizálóan hasson a társadalomra: egyesítse azt, amit a politikai pártok más téren szétválasztanak. Az államfő a Szent Korona nevében és annak javára gyakorolja a hatalmat. Legyen felruházva bizonyos jogokkal, de csak olyan mértékben, hogy egyensúlyozza a másik két hatalmi ágat, illetve hogy megakadályozza a velük való visszaélést. Halála után tisztsége ne öröklődjön. Az utód ne dinasztikus alapon kerüljön megüresedett tisztségébe, hanem újraválasztás útján úgy, mint I. Lipót király uralkodási ideje előtt.
Az országgyűlés felsőházában az ország vezetésére legalkalmasabbak foglaljanak helyet. A felsőházi képviselők – beleértve az elszakadt országrészek képviselőit is – ne általános választások alapján szerezzenek mandátumot, hanem személyes meghívásuk útján. A társadalmi élet kimagasló magánszemélyeinek mandátuma életük végéig tartson, egyes társadalmi szervezetek vezetőié pedig tisztségük betöltéséig. Ily módon biztosítva lesz a felsőház állandó jellegű összetétele és ellenőrző szerepe az alsóház felett, amely továbbra is népképviselet alapján fog szervezkedni és az ország demokratikus elemét fogja képviselni.
A hatalommal való visszaélés érdekében ismét vezettessék be közjogunkba az ellenállási jog intézménye. Ezzel a joggal az egykori magyar nemesség, majd 1848 után minden magyar polgár élt az 1222. évi Aranybulla 31-ik, azaz zárócikkelye értelmében. A cikkelyt az 1687. évi Országgyűlés ugyan hatályon kívül helyezte, de csupán a Habsburg-házi uralkodó nyomására (tehát érvénytelenül), hogy növelje a rájuk jellemző és nekünk, magyaroknak, teljesen idegen abszolút hatalmukat.
Ha tehát a ma fennálló alkotmányjogi állapotot fel akarjuk számolni – és azt nyilvánvalóan mindnyájan fel akarjuk, – akkor nem új alkotmányról kell beszélnünk, hanem az 1944. március 19-én (de jure 1946 február 1-jén) megszakadt jogfolytonosság helyreállításáról, a történeti alkotmányunk újonnani életbeléptetéséről. A fentiek értelmében nem új jogszabályt kell alkotni új tartalommal holmi mesterségesen kidolgozott szabályozási elvek alapján, hanem a történeti íratlan alkotmányunk alapvető elveit írásba foglalni és a tervezetet kellő tájékoztató jellegű előkészület után népszavazás elé bocsátani. Ebben az esetben az alkotmánytervezet kidolgozásához már nem politikusokra van szükség, hanem szakemberekre. A tervezetről már nem politikai pártoknak kell határozniuk, hanem a tőlük független nemzetet képviselő Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek.
Az alkotmánytervezet kidolgozása során figyelembe kell venni azokat az 1944 óta végbement változásokat, amelyek betartására Magyarország elkötelezte magát. Gondolunk itt úgy belföldi, mint külföldi jellegű kötelezettségekre, elsősorban nemzetközi egyezményekre, nemzetközi szervezetekben és szervezkedésekben való tagságra, valamint olyan intézményekre, amelyeket ma egyetemesen emberi jogoknak neveznek. Melyek ezek a szükséges változások, alaposan meg kell fontolni. Azokat a kötelezettségeket, amelyek megfelelnek közjogi gondolkodásunknak és képviselik a magyarság érdekeit, meg kell tartani, a többieket felül kell vizsgálni és mérlegelni a tőlük való elállást, illetve (szervezetek esetében) a belőlük való kilépést.
Történeti alkotmányunk legjelentősebb értékeinek, így elsősorban a Szent Korona tannak, a Szent Koronának és – a teljes vallásszabadság tiszteletben tartása mellett – keresztény hagyományunknak feltétlenül helyet kell kapniuk az alkotmánytervezetben, mégpedig úgy annak preambulumában mint egyes konkrét meghatározásaiban. Ellenkező esetben az előszóban foglaltak csupán üres, tartalom nélküli és nemzetmegtévesztő nyilatkozatok maradnak anélkül, hogy mint általános jogszabály-értelmezési eszköz gyakorlati alkalmazást nyerjenek. Ugyanez fordítva is érvényes: az említett értékek az alkotmány preambulumában való említése nélkül nem emelkednek, nem emelkedhetnek olyan szintre, amely ezeket társadalmi jelentőségük szempontjából jogosan megilleti.
Bátorkodunk megjegyezni, hogy a Szent Korona tan a XXI. században egyáltalán nem idejétmúlt. Ellenkezőleg, a mai globalizált fogyasztói társadalmakban a szellemi értékek, amelyeket a tan képvisel, egyre szükségszerűbbek az eltorzult értékrendek helyrehozására. Példaként hozzuk fel, hogy Európa valamennyi királysága és számos köztársasága (Lengyelország, Németország, stb.) alkotmányaiban is található hivatkozás Istenre, illetve keresztény értékekre. Bátorkodunk hangsúlyozni, hogy nemzeti imádságunk is, amely túlélte a kommunista diktatúra éveit, úgy kezdődik, hogy „Isten áld meg a magyart …“
Ez a magyar történelmi családok Nobilitas Carpathiae elnevezésű felvidéki civil szervezet tagjainak rendíthetetlen álláspontja a magyar alkotmány időszerű kérdéseiben. Annak érdekében, hogy jelen álláspontunk minél szélesebb nyilvánosságot és elfogadást nyerjen, bátorkodunk segítségül felkérni a magyar Országgyűlést és annak illetékes szerveit, a magyar kormányt, politikai pártokat, egyházak képviselőit, valamint egyes intézmények és társadalmi szervezetek vezetőit.
A Magyarok Istene úgy segítsen!
Kelt Érsekújvár városában az Úr 2010-ik évében Karácsony havának 17-ik napján.
Dr. jur Dr.-Ing. Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae országos elnöke elmondta, hogy az állásfoglalásukat elküldték Dr. Salamon Lászlónak, az eseti bizottság elnökének, valamint: Schmitt Pál köztársasági elnöknek, Kövér László országgyűlési elnöknek, Orbán Viktor miniszterelnöknek, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, Vona Gábornak, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökének, Erdő Péter bíboros, prímás, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érsekének, Bölcskei Gusztávnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének, Kocsis Fülöpnek, a Hajdudorogi Görög Katolikus Egyházmegye püspökének, Ittzés Jánosnak, a Nyugat Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspökének, Balázsi Lászlónak, a Magyarországi Unitárius Egyház püspökhelyettes-főjegyzőjének, Deutsch Róbert főrabbinak, a Budapesti Főrabbiság igazgatójának, Berényi Józsefnek, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja elnökének és vitéz Duray Miklósnak is.
A Társulás arra kér mindenkit, aki az alábbi állásfoglalással egyetért és azt támogatja, küldjön e-mailt a következő címre nevének, foglalkozásának és lakhelyének megadásával: nobilitas@nobilitas.sk. A támogatók névsorát elküldjük a Magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottságának és a Társulás honlapján is nyilvánosságra hozzák.
Felvidék Ma
