Új év kezdetén a szlovák politikai elit és a hozzá csapódó szlovákiai magyar megélhetési oligarchák is egy régi témával huzakodnak elő. Foggal-körömmel ellenzik és helytelenítik a kettős állampolgárság ügyét, a magyar állampolgárság felvételét. Az MKP elnökét támadják és véleményük szerint helytelenül jár el, hiszen tudja, hogy az adott szlovákiai törvények mellett mivel kell majd számolnia. A szlovákiai magyar közéletbe bombaként robbanó vegyes párt és annak szimpatizánsai a kezükben lévő sajtó segítségével napról-napra hevesebben ellenzik a kettős állampolgárságot. Talán még fizetett hirdetést is feladnának, hogy az ő álláspontjuk szerint „megvédjék a szlovákiai magyarságot”. A szlovákiai politikai elit szinte egy emberként utasítja el a kettős állampolgárságot, ki hevesebb, ki mérsékeltebb hangnemben. A megbékélést és együttműködést szorgalmazó vegyes párt pedig csak halogat, halogat és halogat. Választási ígéretüket nem váltották be az állampolgársági törvény kapcsán sem. „Majd ősszel tárgyalunk róla, majd jövő tavasszal…” Pató Pál módjára viselkednek és hitegetnek.
Miért is fáj egyeseknek, ha egy felvidéki magyar felveszi a kettős állampolgárságot? Ami a Kárpát-medence Magyarországgal szomszédos más országaiban természetes, az Szlovákiában az emberiség ellen elkövetett bűnnel egyenlő. Talán azért, mert az állampolgárság felvételével lehetősége lesz a felvidéki magyarnak, hogy még erősebbre fűzze a kötődését az anyaországgal, saját nemzetével? Talán, mert évtizedek óta várta, hogy az igazságtalanság megszűnjön, és amit elvettek – a magyar állampolgárságot – most lehetősége legyen visszakapnia? Talán azért, mert tudja, hová tartozik és mely nemzetet akarja gyarapítania, akár hivatalos okirattal is?
Még ezernyi érvet megfogalmazhatnánk a kérdés megválaszolására. Nem, nem, soha! Ismerjük a régi rigmust, most ezt az állampolgárság ellenzői rikácsolják az újságban, a televízióban és a rádióban! A kivárás taktikáját vagy pedig az abszolút közönyösséget hirdetik, és próbálják belesulykolni a felvidéki magyar közösségbe: „Ne siessetek, ne kapkodjatok, még várjatok, nem lesz jó nektek!” A „patópáli” gondolkodás pedig majd szépen lassan odavezet, ahová egyesek vezetni szeretnének minket, és amelyet már elkezdett a vegyes párt is. Az asszimilációhoz, a felvidéki magyarság iránt tanúsított közönyhöz, a nyelvi és kulturális jogokról való lemondáshoz. Sokaknak ez tetszik, hiszen a párt vezére mosolygó szájjal tudja magát eladni az óriásplakátokon, az újságokban és a televízióban.
Nekünk azonban más a kötelességünk. Valóban mérlegelnünk kell, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel, és nagyapáink, nagyanyáink emlékére, az ősöket felvállalva folyamodunk-e a magyar állampolgárságért. Vagy behúzódunk otthonainkba, és az ablakból figyelve nézzük, ahogyan lassan, több sebből vérezve kipusztítják az utolsó magyart is, és akkor megvalósul mindenki álma, az egységes, békés szlovák nemzetállam… Azt hiszem, vagyunk olyan bátrak, hogy tiszta szívvel, acélakarattal megtegyük az első lépést!
Karaffa Attila, Felvidék Ma
